Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Sebestyén József: Szász és magyar erődtemplomok Erdélyben

illyefalvi várat. Az újonnan emelt várfal jellegzetessége, hogy a saroktornyok, a déli, négyszögű új kaputoronnyal egyetemben a várfalak közé épültek. A falak, s a védótornyok között hagyott építési hézagokkal, a Háromszéken oly gyakorta pusztító földrengések káros hatásait igyekeztek kiküszöbölni. A déli oldalon még itt is érzékelhető a hajdanvolt föld védőművek kis szakasza. Az erősséget 1658 augusztusában a Barcaságra, s Háromszékre törő török, s tatár csapatok dúlták fel újból, miután csellel elfoglalták. A kiégett vár védelmi berendezéseit ezután valószínűleg már nem javították ki, sőt az 1738. évi földrengés a templomot annyira megrongálta, hogy gyökeresen újra kellett építeni. A saroktornyokat ezután már csak raktározásra használták, a falak belső oldalához ugyanilyen céllal fából, félnyereg-tetős kamrákat toldottak. E templomerősségekhez hasonlókat a szászok nem építettek. Találunk viszont hasonló, kissé szabálytalan, de ugyancsak négyilletve ötszögű erődítményt az egykori nyugati határszélen Burgenlandban. A Kismarton/Eisenstadt közelében fekvő Széleskút/Breitenbrunn és Wulkapordány/Wulkaprodersdorf templomát egy XVn. század közepi, s egy az 1630-as években emelt várfal védi. Más típust képviselnek a XVII. század közepe táján, második felében épült erősségek Csíkban. A magas, nyugati tornyos középkori templomok köré teljesen szabálytalan alakkal, rendszerint a terep adottságait követve épültek az alacsony, néhány védőtoronnyal tűzdelt lőréses várfalak. Ilyenek állnak Csíkrákoson, Csíkszentgyörgyön, Csíkszentmihályon, Csikszentmiklóson. Végül még megemlítem Kézdiszentlélek vártemplomát. Festői látványt nyújt a barokk köntösbe bújtatott templomot övező négy kerek, saroktornyos, kaputornyos erődítés, melynek északi, déli és keleti oldalán látható éles falkiszögellései a XVII—XVIII. század ollós védműveit juttatják eszünkbe. Építésére vonatkozó írott adat eddig még nem került elő. Egymástól függetlenül két fiatal arisztokrata indult el 1796-ban, hogy erdély ismeretlen vidékeit bejárja. Utijegyzeteikben a diák, Gróf Festetich László többek között a szászok templomerődjeiről is beszámolt, míg az ifjú Gróf (széki) Teleki Domokos a székelyek néhány vártemplomáról adott hírt. A XIX. század második felétől ezekről az eredetileg középkori építményekről számos, jeles magyar, német, s a századunk közepétől már román kutatók történeti, műtörténeti, művelődéstörténeti munkáiban olvashatott a kor közönsége, s olvashat a mai olvasó is. Remélem, hogy a közeli jövőben megszületik egy összegző, összehasonlító, értékelő munka, melyben együtt olvashatunk Erdély templomerődjeiről, vártemplomairól, s a kárpát-medencei régió más területei, hasonló emlékeiről. Ha erre az összehasonlító összegzésre, ezen előadás keretében egyedül nem is vállalkozhattam, de fontosságára, s időszerűségére éppen a „Székelyföldi vártemplomok" c. kiadvány megjelenésén felbuzdulva talán sikerült a figyelmet újfent felhívnom.