Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Sebestyén József: Szász és magyar erődtemplomok Erdélyben

falképek maradtak fenn. A Derzsben letelepedett Petki család patronálásával készült a templom új későgótikus hálóboltozata, s az első, ovális alakú, kaputornyos védőöv feltehetően a XV—XVI. század fordulója körül. Ez utóbbi feltevést azonban csak régészeti kutatás igazoilhatná. Valamikor a XVII. század első harmadában kerülhetett sor a templom teljes erődítésére, melynek előképeit a Királyföld szász templomerődjei között találljuk. A négyszögű, sarkain átlósan elhelyezett tornyokkal erősített körítőfal a homoródi, lessesi, morgondai templomokéval rokonítható, míg a templomtesten körben végigfutó, s a támpillérekre, illetve konzolokra támaszkodó, lőréses, szuroköntős védelmi emeletet a szászsebes-környéki, buzdi templom felépítményéhez hasonlítják. A dél-nyugati torony építésének befejezési idejére utal sarokkövének 1622-es évszámot tartalmazó felirata. A vártemplomot 1938-ban részletesen ismertető román kutató, Bratulescu szerint az észak-keleti torony belsejében vakolatba karcolva az 1639-es évszám látható. A dél-keleti saroktorony felépülte is 1605—1637 közé tehető. A kaputorony korábbi erkélyes sisakját 1606-ban építették azután, hogy 1605-ben Basta seregei feldúlták a derzsi Petki udvarházat, s a templomot. Az 1868. évi toronymagasítás során került elő az erre vonatkozó gerendába vésett 1606-os és 1607-es évszám. A XVIII. században az erődítmény jelentősége fokozatosan csökkent. A várfalak védőfolyosóit 1788-ban lebontották, a saroktornyokat, s a falakat újból fedték, illetve belső oldalukhoz félnyeregtetős színeket építettek. A tetők védelme alatt ma is ott sorakoznak a gabonatartó szuszékok. Van azonban a latin nyelvű forrásokban előforduló castellum kifejezései egybecsengve templomkastélynak is nevezett székelyföldi emlékeknek egy jellegzetesen eltérő csoportja, melyet az ó-olaszbástya formájú saroktornyos várakkal övezett templomok alkotnak. ,,A XVI. század harmincas éveitől kezdve Magyarországon igen hatalmas méretű várépítő tevékenység folyt — túlnyomó részben olasz építészek és hadmérnökök irányításával. ... Működésük nyomán nemcsak az új, modern erődítésövezet épült ki az ország határán, hanem a hazai reneszánsz is átalakult, tovább fejlődött. ..." írta Balogh Jolán a későreneszánsz várépítészetről szólva. A várakat ostromló tüzérség XV. században felgyorsult fejlődése gyökeresen megváltoztatta a várak arculatát. A reneszánsz kor hadmérnökei a bástyás védművek elméletileg is megalapozott rendszereit dolgozták ki. Kezdetben az ún. ó-olasz bástyákat alkalmazták, melynek továbbfejlesztésével tervezték meg a még tökéletesebb védelmet biztosító új-olasz, vagy fülesbástyákat. A domborzati adottságoktól függően igyekeztek szabályos négy- vagy többszögű alaprajzi formákat kialakítani. A Francesco di Giorgio Martinitől a XV. század végén kiinduló sarokbástyás megoldástól, számos neves olasz építész XVI. század közepi rajzain keresztül kísérhetjük figyelemmel az erdélyi, reneszánsz várkastélyok építéséhez is mintául szolgáló szabályos alaprajzi típus kialakulását. A körbe, illetve ellipszisbe szerkeszthető szabályos, sokszög alakú, sarokbástyás elrendezés tipikusan az eszményi, s ideális megoldásokra törekvő késő reneszánsz építészetelmélet szülöttje, mely az állandósult török veszély okán kedvező fogadtatásra talált Közép- és Kelet-Európában, s ahol az olasz fundátorok közvetítésével azután meg is honosodott. Nekik köszönhetően a három részre szakadt középkor végi Magyarországon, a Habsburg és az Oszmán Török Birodalom határterületén épült ki Európa akkor, egyik legkorszerűbb várrendszere. A XVI. század első felének itáliai viszonyai között a harcászati szempontból elavuló ó-olasz rendszerű bástyák új funkciót kaptak: építészek által megálmodott nagyúri rezidenciák kialakításában jutottak, nem annyira katonai, mint inkább összefogó, kiemelő, a hatalmas zárt épülettömbök külső tagolását segítő szerephez egyrészt, reprezentatív belsők létesítését téve lehetővé másrészt..." írta Kovács András kolozsvári művészettörténész a szabályos alaprajzú, olaszbástyás erdélyi várkastélyokról szóló 1980-ban megjelent tanulmányában. Anélkül, hogy a Bethlen Gá-