Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Román András: A városfalak a történeti városokban

lódnak. Öröm viszont, hogy kialakítottak több keresztirányú gyalogos átjárót a körút és a belváros között, a falon keresztül. Ezek szépen tárják a sétáló elé a fal különböző szakaszait, nem szólva arról, hogy az ilyen gyalogos útvonalak a történeti belvárosok jellegzetes, intim pontjai világszerte. Szintén elkészült az Előkapu kialakítása (mármint a területé, hiszen a kapu rég nem létezik), ami egyszerű eszközökkel, nagyvonalú módon utal az egykori beépítésre. Elrontása, a gyepfelület leburkolása és sörözővé degradálása a közelmúlt műve. Meg kell még említeni azt is, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt a fal egy szakasza leomlott, helyreállítása egy vasbeton héjszerkezettel mintaszerűen sikerült. Végül a soproni városfalról szólva nem lehet említés nélkül hagyni a város jelképét, a tűztornyot akkor se, ha ezen lényegesebb műemléki beavatkozás nem történt. Székesfehérvár városfalából az évszázadok során sokkal kevesebb maradt, mint a soproniból. Ami maradt, az is főleg rejtve. Hogy mégis szólni kell róla, annak az az oka, hogy itt a megmaradt falszakaszok kibontása és bemutatása még a két világháború között történt. Ebben a városban a 30-as, 40-es években Magyarországon egyedülállóan invenciózus városfejlesztési politika folyt, ennek köszönhető, hogy a városfal vonalával párhuzamosan egy új forgalmi utat nyitottak, ami lehetővé tette a városfal bemutatását is (egyben a belváros tehermentesítését a gépkocsiforgalomtól). A sors szomorú fintora, hogy az akkori nagyvonalú városrendezéssel éltek vissza az elmúlt évtizedek kontár urbanistái, amikor a fal vonalán kívül mindent lebontottak a panelházak kedvéért. Székesfehérvár ezen szomorúvá vált példája részben átvezet azon városok sorába, ahol a városfallal övezett negyed úgy integrálódik a város egészébe, hogy a falra széles rálátás nyílik. Annak, hogy ez így van, számos oka lehet. A középkori Buda és Veszprém dombon feküdt, persze, hogy falait jól lehet látni arról az alsó szintről, ahol ma a város nagyrésze fekszik. Más városoknál a térbeli fejlődés nem körkörös volt. Egyes irányokban a város nem fejlődött, így a városfal feltárulása ebből az irányból a legattraktívabb. Az általam ismert városok közül Visby leginkább ilyen, ahol a XX. században már, a tudatos műemlékvédelem hatására meg is tiltották az arra való terjeszkedést. Némileg hasonló Jeruzsálem esete is. A falakkal övezett óváros egy platón fekszik, azt lényegében teljesen kitöltve. Eléje építeni nem lehet, mert a helyi építési előírás megtiltja az erősen szabdalt domborzatú városban a völgyek beépítését — nem csak az óváros körül, hanem mindenütt, egészen sajátos eset a tengerbe benyúló Dubrovnik, ahol a világörökség város falai a vízről, messziről láthatók. Nem nagyon hosszú ideje a városfallal rendelkező városok ezen csoportjába lehet sorolni Pécset is, ami egy nagyszabású, sok vitára alkalmat adó városrendezési beavatkozás eredménye. A pécsi belvárost övező fal akkora területet fog közre, ami Magyarországon egyedülálló. A várostörténészek ma se tudják pontosan, miért kerítettek körül a középkorban, amikor a város ezt soha nem töltötte ki, hanem a házak között nagy zöld térségek voltak (sőt vannak mai napig is). A téglány alakú terület északnyugati sarkában áll a székesegyház-püspöki palota együttese, ez volt az egykori püspökvár, ami a város fellegvárának is minősült. (Ez a szerkezet nem ritka Magyarországon, Győr és Pápa fallal kerített városának és a fellegvárnak a viszonya hasonló.) A városfalból századunk 70-es éveiig nem sok volt látható, a kapukat rég lebontották, a belvárost a város messze túlnőtte. A beavatkozásra az okot nem műemléki szempontok szolgáltatták, hanem városrendezésiek. A város domborzati okból főleg kelet-nyugati irányban nőtt, a kettő között fekszik a történeti belváros, a maga keskeny utcáival. A keleti és nyugati városrészek forgalmi összekötését a belvároson kívül, attól északra és délre kellett megoldani. Délen ez viszonylag egyszerűen megvalósít-