Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Káldi Gyula: Várhelyreállítások Magyarországon a II. világháború után

KÁLDI GYULA VÁRHELYREÁLLÍTÁSOK MAGYARORSZÁGON AII. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Előadásomnak különösebb koncepciója nincsen, mint ahogy a várhelyreállítások eddigi történetének sem volt tudatos koncepciója. A várakhoz való viszonyt kezdetekben a társadalom elvárásai, az éppen aktuális szellemi áramlatok határozták meg, s csak a műemlékvédelem fejlődésével kaptak egyre nagyobb hangsúlyt a szakmai szempontok is. A várhelyreállítások történetét próbálom meg nagyon nagy vonalakban végigkövetni, egy-egy érdekesebb pontnál kicsit elidőzve. A magyar várak helyreállításának kezdeteit a múlt század 70—80-as éveire — tehát a historizmus időszakára — lehet tenni, amikoris nagy nemzeti felbuzdulással a vajdahunyadi vár helyreállítása történt meg. A munkát Arányi Lajos orvos állhatatos kezdeményezése nyomán Steindl Imre, utóbb Möller István építészek vezették. A műemlékhelyreállítások történetének kezdeti szakasza ez a kor, amikoris a szakemberek figyelme elsősorban az egyházi épületek, a templomok felé fordult. Ez már csak azért is érthető, mert a magyar várak döntő hányada romokban állt, s ezekkel a romokkal gondolati síkon is igen nehéz volt mit kezdem. Hogy mennyire igény volt azonban a várakra az új nemzeti öntudat kialakításában és formálásában, mutatja az a tény, hogy a vajdahunyadi vár helyreállítását követően a millennium ünnepségek idejére Alpár Ignác tervezésében a Városligetben felépítik az ún. Vajdahunyad Várat, illetve ezzel a névvel futó historizáló épületegyüttest, melynek egyes elemei Magyarország egy-egy kiemelkedő műemléképületét reprezentálják (1896—1902). Ehhez hasonló cselekedet a budavári Halászbástya megépítése is Schulek Frigyes tervei alapján 1900—1903 között. Itt azonban konkrét előképek nélkül tervezett, historizált az építész. A Halászbástya megépítésének igazi célja a Mátyás templom méltó környezetének a megteremtése volt. Mindkét példában azonban kimondatlanul is megnyilvánul a korszellem, nevezetesen, inkább megépítenek egy városi környezetben egy idealizált várat, várkastélyt, bástyát, mintsem hogy mindenféle romokkal bíbelődjenek, melyek „szellemi" végeredményei is kétséges ráadásul. Néhány név eddigi megemlítése után is szeretném elmondani, hogy a várak kutatói és helyreállítói a dolog természetéből adódóan a legutóbbi időkig építészek voltak. Építész volt Steindl, Möller, Schulek Frigyes és János, Lux Géza és Kálmán egyaránt. A várak a II. világháború utáni tudományos kutatói közül is két építész nevét kell kiemelni. Gerő Lászlóét, aki idén halt meg és Koppány Tiborét. Ezen sokoldalú építészek szerepének jelentős részét vették át az elmúlt évtizedekben a bölcsész végzettségű tudósok, régészek, művészettörténészek, akik a várak feltárását immár szigorú szakmai követelmények alapján szisztematikusan végzik. Sokak által bizonyára ismert a Castrum Bene konferencia is — melyet kétévenként tartanak —, ahol a legújabb eredményeket osztják meg a szakmai közönséggel. A várhelyreállításokra visszatérve, egy sajátos problémát ki kell emelnünk.