Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Káldi Gyula: Várhelyreállítások Magyarországon a II. világháború után

Alapvető gond a magyar várak zömére jellemző állapot, a rom állapot — radásul többnyire nehezen megközelíthető helyen. Ebből a helyzetből két dolog, két nehézség adódik és adódott. Egy helyreállítás módszertani, melynek a századelőn nem volt kitaposott útja, s egy funkcionális, mely napjainkig ható probléma. A kettő természetesen nehezen választható el egymástól. A romhelyreállítások módszereinek kidolgozása lépésről lépésre történt és történik meg. Nagy tett volt ebben a Möller István nevéhez fűződő zsámbéki templom rom helyreállítása az I. világháború előtt. Az állagmegóvás didaktikus, finom módszerét alkotta meg itt. Ez a közismert példa nyilvánvalóan hatott, s elsősorban romváraink helyreállítása során. A funkcionális gond nyilvánvaló; a lakott településektől távol eső, nehezen megközelíthető romvárak számára lehetetelen akárcsak a legegyszerűbb használat feltételét megteremteni. A várak revitalizálásának gondját egy kollégánk is átérezte, amikor egy 60-as években végrehajtott topográfiai bejárás során a fiizéri vár esetleges hasznosítására vonatkozó kérdőíven a „viperagombolyító" funkciót jelölte meg egyetlen lehetségesként. Néhány közismert példát szeretnék bemutatni a várak ezen típusához. A visegrádi fellegvár, a fiizéri vár kápolnája, a cseszneki és a szigligeti vár látható a képen. A visegrádi vár apropóján visszatérhetünk a vár-helyreállítások kronológiájához. Vajdahunyad helyreállítását követően ugyanis a visegrádi vár és palotaegyüttes feltárása került napirendre a századforduló környékén. A Salamon torony purista helyreállítását és királyi vadászlakká történő átalakítását például Schulek János tervezte, melynek kivitelezése befejeztlen maradt. A követekező nagy tett az esztergomi királyi vár feltárása és a feltárt részek példás helyreállítása volt a 30-as években. A hagyomány szerint ebben az öregtoronyban született Szt. István, első királyunk. A helyreállítás építésze Lux Kálmán volt. A bemutatás érdekessége az az anastyloris, melynek lényege a kápolnánál figyelhető meg. Látszik, hogy az épületet romjaiból építették újra úgy, hogy a leesett kövek eredeti helyét megkeresték, s azokat oda építették vissza. A dián látható rózsaablak például félig a földben volt, a kiegészítés hasonló elv alapján történt. A kápolna belsejében azt láthatjuk, hogy a kiegészítés a didaktikát sem nélkülözte; az eredeti kőkváderek és faragványok egy téglafelületben „úsznak". Ezt a módszert alkalmazták egy-egy oszlopfőnél is. A II. vüágháború után új feladatok, új kihívások születtek. Ennek legjellemzőbb példája a budai királyi vár helyreállítása, ami teljesen romos volt. Egy, a 30-as években készült fotón jól látszik, hogy a középokori erődrendszer kutatása, feltárása még hiányzik. A háború utáni helyreállítás eredménye a ma is látható kép, mely Gerő László professzor nevéhez fűződik. Itt kell megjegyezni, hogy ez a helyreállítás kicsit bátrabban egészített ki, mint amit ma mi helyesnek tartunk;. Az ún. buzogány torony „fejrésze" például analógiák alapján készült, s egyéb olyan kiépítések is voltak, melyek nem a teljes hitelesség jegyében születtek. Nem történtek didaktikus megkülönböztetések sem. Ezzel együtt nagyon nagy fegyverténynek érzi mindenki és lényegében mindenképpen visszaadja a középkori erődrendszer képét. A továbbiakban az egyes vár-helyreállítások példáin keresztül keressük az általános érvényű tanulságokat. A nagyvázsonyi vár helyreállítása Sedlmayr János nevéhez fűződik. Ezt a várat önmagában és önmagáért mutatták be. A kápolnarész lefedésével egy kis kőtárat is kialakítottak. Azért lehetett ezt a legtisztább funkciót vállalni itt, mert Nagyvázsony igazi turistaparadicsom. Nemcsak a vár áll itt, hanem egy Pálos kolostor, a középkori Szt. István templom és egy jól berendezett faluház is. Mindez és a Balaton közelsége biztosítja azt az idegenforgalmi szerepet, amit Nagyvázson magáénak mondhat.