Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Rázsó Gyula: A magyar várak a jelentősebb harci eseményekben

rakat. Magyarországon ez a rendszer tulajdonképpen nyomaiban csak a XVI. században kezd megjelenni. Addig a régi típusú váraknak kell megállítani a török hadakat. Ez mindaddig sikerrel jár, amíg a várak mögött megfelelő erejű mezei had áll rendelkezésre. Ez a magyar hadtörténelem fénykorában a Hunyadiak időszakában rendelkezésre állt oly annyira, hogy a várakra támaszkodva Hunyadi János és Mátyás is, igaz váltakozó sikerű, de számos ellentámadást indítottak a jóval erősebb Oszmánok ellen. Mindennek azonban Mátyás halála után vége szakadt és tulajdonképpen csak a Kiissza, Bihács, Jajca, Belgrad és Szörény, csak a fontosabb várakat mondom, várrendszerből álló mintegy 80 vár tudta megakadályozni a török előretörését. A XV. század végén megindult egy második vonal kiépítése, ez Kanizsa, Szigetvár, Pétervárad, Temesvár és néhány erdélyi vonal vár, lényegesen gyengébb volt mint a másik. Ezek jelentősége rövid ideig tartott, 1521 után, mikor Belgrád összeomlott, ez a várrendszer elég rövid ideig tartotta magát. 1526 és 1541 között a történelmi középkori Magyarország megszűnik, az ország három részre szakadt. A nyugati felét uraló Habsburgok az 1540-es évektől kezdve többnyire birodalmi segítséggel, ugyanakkor jelentős hazai hozzájárulással az ország belsejében végvárrendszert építettek. Kanizsa, Balaton felvidék, Pápa, Tata, Fülek, Eger, Tokaj, Szerencs és itt lent a déli végen Gyula ennek az új rendszernek a kulcsvára. 1552 és 1566 között számos vár kiesik ebből a rendszerből. Ilyen Szolnok, Gyula vagy Szigetvár és a védővonal visszaszorult. A gyalázatos magyarországi útviszonyok miatt az ország legfontosabb közlekedési vonalát a folyók jelentették. Nem véletlen, hogy a Habsburg hatalom leginkább a Duna menti, vagy a környéki várakat igyekezett megerősíteni. Komárom, Győr, Pozsony, Érsekújvár, mind tulajdonképpen ennek a jegyében Bécs előváraként töltötte be hivatását. A magyarországi várak sajnálatos módon egyébként általában viszonylag könnyű prédájául szolgáltak a török hadaknak. Dicséretes kivételként épp a szomszédos Eger vára szolgál, amelynek 1552-ben, noha akkor még a vár modernizálása nagyon is gyermek cipőben járt, mégis sikerült egy jelentős török haddal szemben megvédenie magát. Sikert tudott Esdztergom is felmutatni 1604-ben, Temesvár 1551-ben és ezzel nagyjából ki is merül a magyar várak sikersorozata. Kőszeg Európa hírű ostromát 1532-ben nem sorolom ide, tudniillik ez a török hadak részéről alibi hadművelet volt. Szulejmánnak nem állt szándékában V. Károly jelentős hadseregével megütközni, és így több hetet meglehetős feleslegesen Kőszeg ostromára pazarolt. A fordulat a XVI. század végén indult meg, amikor 15 éves háborúban a több nyugati szövetséges által támogatott Habsburg csapatok ellentámadást indítottak. Ezek azonban nem jártak mindig eredménnyel, ekkor veszett el például Eger vára is. Azzal a sajátossággal találkozunk ebben a háborúban, hogy harcászatilag a császári csapatok fölénybe kerültek a konzervatív szultáni hadak fölé, ugyanakkor szervezettség, ellátás, stratégia terén megmaradt az oszmán fölény. Az eredmény ezek után nyilvánvalóan döntetlen, s a vesztes tulajdonképpen csak Magyarország, amelyről biztató előzmények ellenére sem sikerül kiszorítani az oszmánokat. Ez mintegy századdal később következett be és ebben is nagy szerep jutott az ostromoknak. 1683-ban Kara Musztafa nagyvezér katasztrofális vereséget szenvedett Bécs alatt, majd hosszabbrövidebb huza-vona után, melyben közjátékként 1684-ben Buda sikertelen ostroma is szerepelt, 1686 nyarán jelentékeny császári és egyéb európai önkéntesből álló több ezer magyarral kiegészített hadsereg indult Buda visszafoglalására. Buda rendkívül furcsa vár volt. Tegnap volt szerencséjük látni. Rendkívül nehéz ostromolni, de megvédem is. Ha lenéztek a nyugati lejtőre, a Vérmezőre, azt akkoriban mocsár borította. Nehezen lehetett megközelítem. Másik oldalát a Duna biztosította. A viszonylag alacsony várdomb pedig a korbeli védőtechnika minden védőeszközével megvolt erősítve. A vár gyengéje az északi lejtő volt, a mai Bécsi kapu térsége.