Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Rázsó Gyula: A magyar várak a jelentősebb harci eseményekben

RÁZSÓ GYULA A MAGYAR VÁRAK A JELENTŐSEBB HARCI ESEMÉNYEKBEN A várak, várerődök, várrendszerek az őskortól kezdve szinte napjainkig fontos, helyenként kiemelkedő szerepet játszottak nemcsak a katonai, hanem a gazdaságtörténelemben is. Elsősorban azonban katonai vonatkozásait kívánom kiemelni. A kínai nagyfáitól vagy Hadrianus falától, a római limeszektől kezdve, egészen az atlanti falig, vagy Dien Bien Phuig nagyon fontos események színhelye voltak a várak. Ki kell emelnünk azt a körülményt, hogy egy vár önmagában csak lokális jelentőséggel bírhatott. Akkor vált igazán fontossá, és ezt majd a magyar történelemből vett példákkal igazolhatjuk, amikor várrendszerek épültek ki, védték az ország területét vagy annak egy részét. Hadd soroljak fel erre néhány példát: például a keresztes államok történetét, amely a mai Izrael és Libanon területén mintegy két évszázadon keresztül sokszoros túlerőben lévő moszlim hadak támadását tudta visszaverni épp a várak miatt. Ezek még azért is jelentősek, mivel a keresztes hadjáratok során tanulta meg Európa, majd később Magyarország is a várépítés új formáit. De magyar példát hozva, a XV. században, illetőleg a XVI. század első évtizedeiben csaknem kizárólag, a délvidéken kiépült végvárrendszer alította meg a sokszoros túlerőben lévő oszmán hadakat és akadályozta meg Magyarország meghódoltatását. Amikor 1521-ben a déli végvárrendszer kulcsvára Belgrád elesett, törvényszerűen következett az ország fegyveres erőinek összeomlása és Magyarország meghódoltatása. Persze negatív példát is lehet sorolni a várrendszerek káráról. Egy XX. századi példa: a francia hadsereg és polgári vezetés túlzottan bízott az áttörhetetlen Maginot vonalban. A következmények ismertek: 1940 júniusában Franciaország összeomlott. Hasonlóan nem állta meg a helyét a német Atlanti Fal sem: az 1944-es partraszállás alkalmával az angol-amerikai csapatok viszonylag könnyedén áttörték. A honfoglaló magyarság nem volt teljesen járatlan a várháborúkban, bár keleti lovas nomád népként, nem is tudott túl sokat. A térségben, amit Wolf Mária előbb elhangzott kiváló előadása is bizonyított, találtak, illetőleg találhattak várakat. Egy fejedelmi székhelyet hadd említsek meg: a szláv Mosaburg várát, amely nem szláv, hanem frank néven maradt fent. A mai Zalavár térségében terült el, nagy mocsár vár volt. A kalandozások során a magyarok nem tündököltek ostrom művészetben, 955-ben például megkísérelték Augsburg várának, illetőleg városának ostromát. Az eredmény — mint közismert — katasztrofális vereség a csatában. Ezután, mint a korabeli német évkönyvek írják, a magyarság remegve visszahúzódott határai mögé. Ennélfogva a következő időszakban a védelem feladatai játszottak domináns szerepet a magyar hadtörténelemben. Bár a térkép nem igen mutatja, a történelmi Magyarország igen kiváló természetes határokkal rendelkezett. Ráadásul még a Kárpátok vonulata és az azt övező térség lakatlan volt, nem szorult különösebb védelemre, eltekintve Wolf Mária által említett néhány határvártól. Viszont egy érdekes magyar specialitás keletkezett, ez pedig a nyugati határszél gyepürendszere. Ez mocsaras terület volt, leginkább a Rába vonalára épült, megerősített átjárók védték az ország területét a nyugat felől támadóktól. Ez a rendszer két alkalommal is ragyogóan bevált. 1030-ban és