Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Eeva-Liisa Rautalahti: Suomenlinna – világörökség

Svédország erődjének nevezték el. (A Suomenlinna, Finnország erődje név 1918-ból származik. Mi a félreértések elkerülése végett a finn nevet használjuk, bár a svédek és az oroszok a svéd nevet használták.) Az eredeti erőd terv a legnagyobb építkezés volt Svédországban azideig. Tengeri erődöt szándékoztak építeni Susiluoto szigetein és egy szárazföldi erődöt Helsinkiben és a Helsinki és a szigetek közötti nyílt vizek hadi kikötő lettek volna. Azonban, az 1750-es években a tervet lecsökkentették tengeri erődre. Úgy döntöttek, hogy mind a hat szigeten önálló erőd lesz. Az Ehrenverd tervezte erődök szabályos bástya rendszeren alapultak, de szabadon és természetesen alkalmazkodtak a terephez és az éghajlathoz. A bástyafalak a helyszínen és a közeli szigeteken bányászott gránitból épültek. A XVÏÏI. sz. végére az erődök a két legdélebbi szigeten csaknem készen voltak. Ez a Kustaanmiekkai külső védművet és erődöt, a fő erőd által védett Susisaarin levő gálya dokkot és a központi díszudvart jelentette. Bár a hadászati jelleg volt az elsődleges cél, az építészeti szépség szintén fontos volt. A díszudvart az egyik legszebb barokk térnek tartják Finnországban. Minden hivatali épület téglából épült, vagy, ha védőfal része volt, kőből. Parkok, kertek és zöldséges kertek voltak a védvonalak között, melyek közül a Dudás park volt a legjelentősebb, melyet az első angol kertnek tartanak Finnországban. A nagy karbantartó központ, a kórház, a pékség és a sörfőzde a Lansi-Mustasaarin befejezetlen maradt. Az orosz kormányzás időszaka 1808-ban az erőd az oroszok kezére került a finn háborúban. A Haminai egyezményben Svédország átadta Finnországot Oroszországnak. 1809-ben Finnország nagyhercegség letet és Suomenlinna orosz helyőrségi város lett az 1917-es finn függetlenségi nyilatkozatig. Az orosz időszak kezdete elég nyugodt volt. Ezen időszakban többféle igény jelentkezetet, pl. barakkok, különféle szálláshelyek, kórház és templom iránt. Az építési tevékenységben a fordulópont a krími háború volt, különösen az 1855. év, mikor az egyesült brit-francia flotta bombázta Suomenlinnát, súlyos károkat okozva. Suomenlinna ágyúi reménytelenül öregek voltak és a védőknek tehetetlenül kellett nézniük az ő ágyúik hatósugarán kívülről támadó flotta akcióit. A bombázás nyomait még ma is lehet látni, különösen a díszudvar körüli épületek károsodtak jelentősen. A háború után modern ágyúállásokat kezdtek építeni Kustaanmiekka, Susisaari és LansiMustasaari szigeteken. A XIX. sz. végére ezeknek az állásoknak a sora szó szerint betakarta és elfedte a svédek nyugati védőműveit. Az első világháború előtt az oroszok kiterjedt erődrendszert építettek Helsinki körül. A legfontosabb védővonalat a tenger felőli oldalról már áthelyezték más, a tengeren kintebb fekvő szigetekre. A Suomenlinnán levő ütegek egy részét azonban beton bunkerekkel erősítették meg és az oroszok több, akkor szükséges kiszolgáló épületet építettek, mint pl. manézst, bányaépületet. Suomenlinnán a kisebb épületek közül jónéhány fából épült mind a svéd, mind az orosz időszakban. Ezeket az épületeket államilag, vagy magánszemélyek építették. Az állam által épített épületek főként ideiglenes épületek voltak, míg a magánszemélyeké lakóépület. A faházakat a hadászati tervek gyakran nem mutatják, mivel ideiglenesnek tekintették őket, amelyeket lebontanak, vagy felgyújtanak vészhelyzet esetén. Minden időben voltak mólók, illemhelyek, kutak, parkok és utak, melyek a táj szempontjából jelentősek voltak.