Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

RITOÓK PÁL: A historizmus bérházai Budapesten

épült kocsiáthajtó nélkül vagy külön kocsiáthajtóval. így a kapualj-előcsarnok-lépcsőház térsort is szabadabban lehetett alakítani, lépcsőkkel lehetett bővíteni. A Király utca 47. szám alatt található Pekáry-házat 1847—48-ban építette Brein Ignác. Homlokzatai, különösen a sarok megoldása jól szemléltetik a gótika által megihletett romantikus felfogást. A lőréses, gazdagon formált pártázatok, az attika tovább erősítik a felfelé elkeskenyedő sarokmotívum magasbatörését. Ugyanakkor, ha belépünk a ház udvarára, akkor meggyőződhetünk arról, hogy a földszinti sarokterem és nagyterem kivételével semmilyen alaprajzi újdonságot nem találunk. A romantikus bérházak egyik leghíresebbike az Ybl Miklós által 1852-ben tervezett Ungerház (Múzeum körút 7. ). Méltán tartjuk számon legszebb romantikus bérházaink között, mert mind utcai, mind udvari homlokzatai gazdagon díszítettek és a románkori építészet formáit idézik. Az Unger-ház átjáróház a Múzeum körút és a Magyar utca között. Az utcai szárnyak két-, az összekötő szárnyak egy traktusosak. Mindkét utcai szárnyban található egy-egy lépcsőház. A körúti háromkarú a reprezentatív, a Magyar utcai a melléklépcső. Az Unger-ház egyik fő érdekessége az intim hatású átjáróudvar. A József nádor téri Kováts-Sebestyén-ház 1859-ben épült Máltás Hugó tervei szerint. Eredetileg háromemeletesre tervezték, majd később még egy emelettel megtoldották. Első és második emeleti ablakainak szemöldökívei alatt gazdag reliefdísz vonzza a tekintetet. A homlokzat egészét a vízszintesek és függőlegesek egyensúlyával lehetne jellemezni, az épületet közelebbről szemlélve pedig egyrészt a feltagoló elemek ritmusa, másrészt a díszítés plasztikájának finomságai válnak élvezhetővé. Az épület egyik fő erénye, hogy jól illeszkedik a mellette álló házhoz. A szoros értelemben vett historizmus bérházaival foglalkozó kortárs szakirodalom annyira terjedelmes, hogy legalábbis röviden beszélni kell róla. A városiasodás előrehaladtával a lakásgondok is megnőttek, s ezzel párhuzamosan egyre több elméleti munka látott napvilágot, amely a gondok megoldását célozta, mintaképeket keresett vagy rögzítette az egyre aggasztóbb állapotokat. Magyarországon a tömeges lakásgondokkal korábban szembesülő osztrák és német szakemberek véleménye hatott először, majd fokozatosan a hazai szakemberek is bekapcsolódtak a vitába. 1896-ban Edvi Illés Aladár már nagy biztonsággal foglalhatta össze a hazai problémákat. Ennek lényege abban áll, hogy Budapesten túl nagyok a telkek. Ezért aki vállalkozás formájában ezekre bérházat épít, minél inkább szeretné kifizetődővé tenni befektetését. Innen ered a telek kiuzsorázása, ami sok esetben sötét, egészségtelen lakásokat eredményezett. Mindenki hiányolja a magánházakat, amelyek építésére csak a legmódosabbak képesek. A bérházépíttetők körét igen nehéz lenne behatárolni, mert megtalálhatók köztük az arisztokrácia tagjai, vállalkozók, iparosok, kereskedők, egy-két vagyonosabb értelmiségi és természetesen a bankok és egyéb társaságok.