Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

GÁBOR ESZTER: Polgári villák a dualizmus korában Magyarországon

GÁBOR ESZTER POLGÁRI VILLÁK A DUALIZMUS KORÁBAN MAGYARORSZÁGON A városközponttól kissé távol, az újonnan szabályozott fás negyedek árnyas útjai mentén, kisebb-nagyobb kertekben szabadon álló egyemeletes házak jelentek meg a XIX. század folyamán Európa minden nagyobb városában. A tehetősebb polgárok a zsúfolt városközpontokból fokozatosan áttelepedtek a lazábban beépített övezetekbe, ott kialakítva az igényeiknek és lehetőségeiknek megfelelő épülettípust. A polgári villa, amely mint önálló műfaj a XIX. század terméke, két különböző épülettípus ötvöződéséből jött létre. A klasszikus (római) villa, amelynek közeli rokona, — leszármazottja az Itáliában kifejlődött és kedveltté vált reneszánsz villa, a városlakók vidéki tartózkodási helye volt. Ideiglenes hajlékul szolgált ugyan, de elsősorban nem nyaraló funkciót töltött be, hanem a körülötte elterülő gazdaság központja volt. A városon kívül, a megművelt vidéken feküdt; a körülötte elterülő szabad térség hatalmas méretű, a szem számára korláttalan. A reneszánsz villákat a későbbi főúri kastélyoktól elsősorban méretük különböztette meg. A villák kisebb udvartartás, kisebb személyzet részére épültek, sokkal kisebb alapterületen, kevesebb helyiséggel. A XVI. századi Itáliában elterjedt és magas szintet elért épülettípus, a történeti fejlődés eltérő volta miatt, északabbra ismeretlen. Az Alpokon túl a polgárság még jó ideig nem merészkedett a városfalakon kívülre. A nemesség vidéki birtokán szerény hajlékban lakott, fényűzés nélkül. Csak az arisztokráciának volt módja kastélyokat, és mellettük palotát, esetleg palotákat építtetni. A nagyobb birtoktesteken állt egy-egy kastély, a közeli nagyobb városban és esetleg a fővárosban — a fővárosokban —, az udvar közelében egy-egy palota. A Habsburg-birodalom arisztokráciája a XVII. és XVIII. században Bécsben és Prágában építtette fel palotáit, — sokkal kisebb számban Pozsonyban. A budai vár területén a XVIII. században már voltak főúri paloták, de Pesten csak a reformkorban jelentek meg. Az 1860-as évektől, a helyreállított alkotmányosságot jelképező Sándor utcai Képviselőház közelében, a Nemzeti Múzeum körül alakult ki palotanegyed. Bécsre és Prágára tehát a barokk paloták a jellemzők, a budapesti paloták azonban a historizmus jegyében születtek. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Bécsben és Prágában nem épültek a XIX. században is arisztokrata paloták.) Amikor a XVIII—XIX. század fordulóján a szentimentalizmus „felfedezte" a természetet, a polgárság is ráébredt, hogy a városfalakon túl is lehetséges az élet. Alapélménnyé vált az elvágyódás. Az emberek a mindennapi élet nyüzsgéséből a csendre, a magányra, az elmélyedésre — a társaságból a magánszférába kívánkoztak. E vágyak kielégítésének legközvetlenebb módja volt, hogy aki csak tehette, igyekezett legalább az év egy részében a városból a természet közelébe kerülni. Szokásba jött a nyaralás, megjelentek és kedveltté váltak a nyaraló- és fürdőhelyek. A polgárok az üzleti élet folyamatossága miatt hosszabb időre nem hagyhatták el a várost — ez magyarázza, hogy kedvelt nyaralóhelyek jöttek létre a városok közelében, ahonnan az üzletember akár naponta könnyen bejárhatott a városba, miközben családja élvezhette a természet áldásait. Berlin-