Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

LANTOS PÉTER: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból

hétnek. A 70-es években a III. kerületben egymás után épültek, a 6—12 lakásos társasházak. Általános megfigyelésem az volt, hogy az építési engedély kiadását többnyire baráti közösségek kérték. Mire használatbavételi engedélyt kaptak, az építőközösség szinte minden tagja perben és haragban volt egymással. Történt ez mindazok ellenére, hogy ezek a közösségek nagyjából azonos társadalmi rétegű, vagyoni helyzetű, és életkorú személyekből verbuválódtak. Az újonnan bérházból alakuló társasházi közösségek (hála a tanácsi kiutaló rendszernek) különböző társadalmi réteget, vagyoni helyzetet és életkort képviselő tagokból állnak, a lakásszám nem 6—12, átlagosan 30 körül mozog, de nem ritka az ennél jóval nagyobb sem. Az épület nem új, többségük 100 év körüli, ahol a fenntartás legalább negyven évig — az eredetileg társasháznak épültekkel szemben — nem tulajdonosi szemléletű volt. Ráadásul a bérlőből avanzsált új keletű tulajdonosok jogaikkal sokszor visszaélnek (nem tudatosul, hogy lakás- és nem épület-tulajdonosok, nem érzékelik, hogy a főbb szerkezetek vannak csak közös tulajdonban, viszont annak fenntartása közös feladat), ezért még sokáig számolnunk kell a „bérlői szemléletű" tulajdonosokkal. Ezt a szemléletmódot egy konkrét példán világítanám meg. Részt vettem édesanyám társasházának közgyűlésén. A korábbi időszakban a tetővíz elvezetéss horganylemez ejtőcsatornájához — állványcsőként — alumínium csövet szegecseltek. Teljesen nyilvánvaló, hogy a két különböző fém találkozásánál a savas eső és a potenciálkülönbség hatására elektrolízises korrózió jön létre. Ezért javasoltam, hogy a szükséges javítást végeztessük el, hiszen ez ma kb. 5000 Ft-ba kerül, míg egy év múlva az állványozás szükségessége miatt — a költség elérheti az 50 000 Ft-ot is. A közösség nagyon örült, hogy van szakember a házban, majd a szavazás során úgy döntött, a bejárati kapu csúnya, az ötezer forintból fessük le, mert a mázolás kopottas. Visszatérve az Ó utca konkrét esetéhez: A magántulajdonra, a tömegkommunikációs eszközök figyelmére, valamint a közvélemény együttérzésére tekintettel különös gondossággal kellett eljárni. A hatósági intézkedés képlete rendkívül egyszerű elméletben. Az építési törvény szerint az ingatlan tulajdonosának kötelezettsége az életveszély megszüntetése, az épület szükség szerinti felülvizsgálata, jókarban tartása, helyreállítása. Miután a falazat bármikor a közterületre borulhatott, és konkrét veszélyt jelentett a szemközti épületre is (az utca kis szabályozási szélessége miatt), az életveszély elhárításának elrendelése elleni fellebbezés halasztó hatályát ki lehetett volna zárni, és miután nyilván való volt, hogy a társasház számláján található 400 000,— Ft nem elégséges a feladat elvégzésére, a kötelezettek veszélyére és terhére a munkákat az azonnali végrehajtás előírásával el lehetett volna rendelni, megbízva, az akkor már dögkeselyűként rajzó kivitelezők valamelyikét. Ezzel szemben csak a kötelező határozatot hoztuk meg. Az összedőlést követő második napon a polgári védelmi bázison közgyűlést tartottunk a tulajdonosok részére. Tisztáztuk, hogy nem tudnak önkéntesen teljesíteni. Megválasztották azokat a személyeket, akik az operatív döntésekben részt fognak venni. Pénteken dőlt össze az épület, és kedden már versenytárgyalást tartottunk, ahol az ajánlatok közül a tulajdonosok képviselői választották ki a kivitelező személyét, aki szerdán már fel is vonult. Azért szeretném fehívni erre a figyelmet, mert ez előfordulhat a műemléki hatósági gyakorlatban is, és ha nincs gyors versenytárgyalás, ha nem próbálunk valamilyen úton módon egyezségre jutni a tulajdonosokkal, milliós nagyságrendű összegekért perelhetik utólag a hatóságot, hatósági jogkörben okozott kár címén. Ugyanis utólag könnyű okosnak lenni, és állítani, hogy az alkalmazott műszaki megoldásnál lehetett volna gazdaságosabbat, praktikusabbat találni, vagy lett volna olyan kivitelező, aki sokkal olcsóbban oldja meg a feladatot.