Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

LANTOS PÉTER: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból

Ennek lényege, hogy a XVII. században Pest városának a két külvárosa volt. Lipótváros, és a Felső-külváros, mai nevén Terézváros (akkor még magában foglalta a mai Erzsébetvárost, Zuglót és Angyalföld nagy részét). Itt az 1700-as évek környékén alakultak ki az első beépítések, Pest város polgárainak voltak itt majorságaik. Az Óbudait is tönkretevő peronoszpóra járványig elég sok szőlő volt a vidéken. Ez annyiban érdekes, hogy a helyszíni vizsgálat, valamint az eredeti terv azt sugallja, hogy az építési hatóságot — így a műemléki hivatalt — átvágni nem új keletű dolog, 1882-ben sem mehetett ritkaság számba. Léderer Gusztáv tervező és kivitelező valószínűleg elkövette — a tulajdonossal együtt — az alábbi turpisságot: Nagyon érdekes rajzi jelölést látunk (4. sz. ábra), milyen szép „remegő" vonallal van meghúzva az alaptest alsó síkja. Ez arra utal, hogy meglévő, feltáratlan alapozási síkú falazattal van dolgunk. Ugyanakkor új épületként engedélyeztetik, és a korábbi földszintes épületet, valamint annak pincéjét a tervek bontani rendelik. Lényege: ha a kivitelezés során a hatóság ellenőriz, és felfedezi, hogy a bontás nem történt meg, hivatkozni lehet arra, hogy „De hát kérem, én felhívtam a figyelmet arra, hogy itt az alapokat meghagyom, nem húztam meg alaptestek alsó síkját". Ha már a korabeli turpisságoknál tartunk, a 5. sz. fénykép is egy nagyon szép, szakszerű megoldást mutat, anno 1882-ből. Lealapoztak egy kéménypillért, áttörve a meglévő boltozatot. Legalább is én feltételezem, hogy a boltozat régebbi volt, mint a kéménypillér, mert ha együtt építik, akkor nyilván nem így alakítják ki. Az alapozásnak általában 40 cm-el mentek alá, de az alapozási sík nem mindenütt volt azonos. Nyilván azért nem, mert különböző építési korokból származnak a pince egyes részei. A 6. sz. fénykép felvételen jól látható, hogy az alapozási sík magasabb, majd látható egy kettős boltöv amit általában nem szoktak betenni indokolatlanul a felmenő falakba. Valószínű, hogy ez az egyik legrégebbi építési korból származik. A jelenlegi terepszint magasabb az akkorinál, tehát valószínű, hogy ez egy korábbi borospince a maradványa. A 7. sz. fényképen ha megvizsgáljuk a boltozat ívét, és magasságát megállapíthatjuk, hogy az nem jellemző az eklektikára, ugyanakkor láthatunk olyan ablakra vagy feljáratra utaló részeket is, amelyek jelenleg sehova se vezetnek, a kitorkolásuknál ma lakás van. Ez feltehetően a második építési korból származik, és régebbi mint a jelenlegi épület. Tekintettel arra, hogy a hatósági munkát végző kollegák bármelyike kerülhet hasonló helyzetbe, az ilyenkor követendő közigazgatási intézkedésekről is ejtenék néhány szót, kiemelve, hogy a jogszabályi feladatokon felül milyen apróságokra célszerű még figyelemmel lenni. Már IV. Béla is fenntartási kötelezettséggel adott várak építésére engedélyt. A világ minden táján, így nálunk is a mindenkori tulajdonos kötelezettsége az épület fenntartása, jókarban tartása, szükség szerinti felülvizsgálata, helyreállítása, és a hatóság feladata — önkéntes teljesítés hiányában — ezek elrendelése, kikényszerítése. Ezért azonnal intézkedni kellett, és intézkedtünk is. Az összeomlás pénteken történt. A mentést azonnal megkezdtük, és vasárnap született meg az első közigazgatási határozat. Egyes kollégáim azt javasolták, azonnal jelöljük ki azokat a kivitelezőket, akik a veszélyelhárítást, majd később a helyreállítást el fogják végezni. Egy ilyen intézkedés önmagában törvényes lett volna. Azonban itt jelentkezik egy másik probléma. Az épületben 29 lakás volt, ebből 22 már magántulajdonban. A magyar szakemberek előtt ismert, hogy jelenleg is nagy iramban folyik a lakások privatizációja, egymás után alakulnak az új társasházak. Korábbi gyakorlatom alapján ennek az épületállományra, így a műemlék épületekre is — ha csak a társasházakra vonatkozó szabályozás meg nem változik — katasztrofális következményei le-