Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

LANTOS PÉTER: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból

A héjalás és a tetőszerkezet bontását a Fővárosi 2. sz. Építőipari Kft. végezte. A bontást végző munkások a stabil szerkezetekhez illetve az emelőkosaras gépkocsi gémjéhez kikötve végezték a munkát. Óriási szerencse volt, hogy csak a tető elbontását követően esett le a hó. A tető leszedése nemcsak az utca biztonsága miatt volt indokolt, hanem a merevítetlen homlokzatból valamint a még állékony, jelenleg is meglévő tetőből jókora darabot ránthatott volna magával. Ez egy esetleges helyreállítás esetén a tulajdonosoknak többletköltséget eredményezett volna. Az udvari szélső főfal bontásának a gondolata sem merült fel. Korábban az IKV a függőfolyosókat megerősítette, hál' istennek engedélytől eltérően. Az eredeti építési engedély szerint a meglévő kőlemezeket kellett volna acélgerendákkal aláfogni, helyette csináltak egy 40 cm vastag, acélgerendákra lőtt torkrét betont, kb. 500-as minőségű betonból. Magyarul, a függőfolyosó akár harckocsik közlekedtetésére is alkalmassá vált. Ez — mint egy keretet — a teljes belső udvart közrefogta, és alkalmas volt arra, hogy az udvari főfalat teljes körűen merevítse, három emeleten keresztül, hozzáfogva azokhoz a részekhez, amelyeknél károsodás nem következett be. Az utcai főfal merevítetlen, rendkívül karcsú szerkezet volt. Ideiglenes megfogásáról mindenképpen gondoskodni kellett. Két I gerendából szögacél merevítéssel egy rácsos tartót alakítottunk ki, az első emeleti nyílások magasságában oszlopokra helyeztük, a szemközti Hajós u. 23. sz. épület erkélyéhez rögzítettük, valamint ferde dúcokkal támasztottuk meg. A homlokzat belső felére fa gerendák kerültek a külső rácsos tartóhoz rögzítve. Ezzel a fal vízszintes merevítése gyakorlatilag megoldódott. Ekkor kezdődhetett meg a törmelék eltávolítása. Néhány nap múlva a falazaton ferde süllyedésre utaló repedések jelentkeztek. Visszalépcsőzve el kellett bontani a falazat egy részét, olyan mértékig ,,ki könnyítve", hogy a főhomlokzat összeomlása elkerülhető legyen. A szakértők szerencséje a szerencsétlenségben, hogy egy útelzáró korlát vízszintesen elfeküdt azon a terepszinten, ameddig leásták a pincét, és erre omlott rá a 3 emelet. Mivel nem valószínű, hogy 1882-ben eleink felejtették ott ezt a korlátot, pontosan be lehetett határolni, hogy történt-e leásás, és ha igen, milyen mélységig. Az épület pincéjében az azt bérlő 93 BT asztalos műhelyt akar létesíteni. Mivel belmagassága nem volt elégséges, kb. 80 cm-rel mélyítették a pincét, ebből 40 cm építési törmelék volt, és még az alaptest síkja fölött helyezkedett el. Ez szintén több mint 100 éves volt, mivel az akkori építési szokások szerint a költséges fuvart megtakarítva, a törmeléket a pince padozatába dolgozták be, mely az altalajt leterhelve védte a talajtöréstől, egyben viszonylag használható járófelületet biztosított. További 40 cm-t a termett talajból (homok-liszt) emeltek ki, s ezzel mintegy 30—40 cm-rel az alaptest síkja alá kerültek. Az alapozás ezen a függőlegesen levágott földfalon állt. Ettől már önmagában is kritikus helyzetbe került az épület. A 3. sz. ábra (készítette Jankovics Oszkár statikus) az omlás folyamatát mutatja be. Ennek lényege, hogy az aláásást követően labilissá vált egyensúlyi helyzetet tovább rontotta az a tény, mely szerint a ház vízbekötése a kiásott pinceszakaszban helyezkedett el. Itt csőrepedés történt, s az altalaj átázásával a talaj hirtelen telítődött, és a töréssel szembeni ellenállása gyorsan tovább csökkent. Ez volt felelős a katasztrófa hirtelen bekövetkezéséért. A lakók elmondása szerint a pincéből mintegy három héten át hallották a vízcsobogást. Az első repedések az összeomlás előtt kb. két héttel jelentkeztek. Gyakorlatilag a talajtörés akkor is bekövetkezett volna, ha nincs vízcsőtörés, csak sokkal lassúbb alakváltozás történik, több figyelmeztető jellel jelentkezik, és így valószínűleg marad idő a beavatkozásra. Az építési hatóság szerencséjére, a repedések láttán a lakóközösség nem a hatósághoz fordult, hanem a közös képviselőhöz. Tudniillik ha a hatóságnál jelentik be az életveszélyt, abból óriási