Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

LANTOS PÉTER: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból

problémák lehettek volna. Ma a büntető eljárás, foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés" miatt az ügyintézővel szemben folyna. Bár hosszú praxisom kapcsán elég sok épület-meghibásodással találkoztam, helyenként épület összedőléssel is (kisebb épületeknél), nem tudom mertem volna-e vállalni a repedések láttán azt a felelősséget, hogy azt mondjam, az épületet azonnal el kell hagyni, le kell zárni, és csak a vizsgálatok, a szükséges megerősítés után lehet visszaköltözni. Az a valószínű, hogy a pinceajtót feltörettem volna, és megnézettem volna, mi az a, ,vízcsobogás", ami a nyílás felett repedéseket okoz. Ha megfelelő a világítás, valószínűleg az aláásás tényét is konstatálom, és megpróbálom elrendelni a pince eredeti padlómagasságáig a mixer kocsiból történő visszabetonozást. Azt már nem tudom, hogy a határozatnak lett volna-e foganatja, hiszen a „kikényszerítésre" csak rövid idő állt rendelkezésre, és nem általános gyakorlat (már csak megfelelő költségvetési fedezet hiányában sem, hogy a határozatot a kötelezett veszélyére és költségére hatósági úton elvégeztessék. Talán annyit még megjegyeznék, hogy a hatóságnak kárenyhítési kötelezettsége van, így a pince zárt volta nem mentesít a felelőség alól. Ezért, ha ilyen helyzetbe kerülnek, célszerű az esetleges életveszélyre tekintettel a lakatot leveretni, a helyszíni szemlét megejtem, s a későbbi polgárjogi igények megelőzésére az ott talált tárgyakat jegyzőkönyvben rögzíteni, a jegyzőkönyvet tanúkkal aláíratni, és a helyiséget — szintén tanúk jelenlétében — visszazáratni, esetleg — a viták megelőzésére — a bejáratot lepecsételni. Visszatérve az összeomlás folyamatára. A talajtörés kapcsán mintegy 40—45 cm-t süllyedt a középfőfal. Ez még mindig nem feltétlenül eredményezi az összedőlést, de mint az alaprajzon láthattuk, a pinceboltozatok fesztáva eltérő volt, az eltérő fesztávból adódóan jelentkező oldalnyomás nem volt egyforma így a hirtelen megülepedés mellett a boltvállnál problémák keletkeztek. Az oldalnyomás a függőlegestől eltérítette a falazatot, így az kifordult, és most már több méteres „zuhanás" következett be. A 4. sz. fényképtn látható, hogy a boltozatok a földön fekszenek, középfőfal megbillenve oldalra dőlt Összefoglalva, a katasztrófát három tényező okozta: • Az első és legsúlyosabb probléma az volt, hogy a belmagasság növelése érdekében az alaptest síkja alá mentek durván 30 cm-rel, így a talaj az alapok alatt a leterhelés hiánya miatt — a belső súrlódási szög figyelembevételével — kritikus helyzetbe került. • Második számú ok alapvetően a csőtörés, amely az altalajt átáztatta, az telítődött, a talajtöréssel szembeni ellenállása hirtelen tovább csökkent, és robbanásszerű alakváltozás következett be a lassú, majd folyamatosan gyorsuló mozgás helyett. • Harmadik okként említeném az épület eredeti adottságait. Mint arra felhívtam a figyelmet, a nyílások folyamatosan egymás alatt voltak, még a pincében is áttörték a főfalat. A statikusok nem szokták számításba venni (de az élet majdnem mindit produkálja) az ún. átboltozódását. A haránt irányú falak közé történő befeszelés itt így nem tudott bekövetkezni. A pincefödém boltozata eltérő fesztávolságú és esetleges terhelésű volt, így a keletkező vízszintes erők a falazatot a függőlegestől eltérítették. Az alapozási sík nem volt egységes, és az altalaj átázása sem volt egyenlő mértékű, így a süllyedés sem egyenletesen történt. Bár egy rövid ideig megingatott eredeti hipotézisemben, hogy talán szerepet játszhat az épület összedőlésében, hogy az 1882-es építésnél néhány csalafintaság történt.