Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

ADÉL THÜROFF: Lakótelep a századelőn: Árkay Aladár házai bírók számára

nyúló városfejlesztési programnak, mely egyúttal a jómódú értelmiségi, hivatalnok réteg számára is példát kívánt mutatni. Tudatos ízlésformáló és ösztönző céllal is épült. A telep létesítésére a remek fekvésű, gyönyörű panorámájú Kis-Svábhegy beépítés szempontjából csaknem „üres" déli, délkeleti lejtőjét választották ki. Ma ez a XII. kerület része. Ugyan 1910-ben az I. kerülethez, a főváros belső területéhez tartozott, azonban az 1893-as Építési Szabályzat minősítésének megfelelően még III. övezet, azaz nyaraló terület volt. A korabeli beszámolók szerint a kb. 10 000 négyzetöles telep 2 részből, egy alsó és egy felső telepből állt, a kettőt egy megszerezhetetlen terület választotta el. Az alsó telep a Kékgolyó utcánál kezdődött, és 15 db, jobbára 300 négyzetöles telekből állt, a Ráth György utca (volt Birsalma utca) páros oldalán lévő 9 telek (Ráth Gy. u. 18—34.), a Tóth Lőrinc és a Székács (volt Névtelen) utca közötti 5 telek (Székács u. 10., 12., Tóth L. u. 3., 5., 7.), valamint — csupán feltételezve — még a Tóth Lőrinc u. 4. sz. tartozott az alsó telephez. A Ráth Gy. u. 18. sz. épület nem családi ház volt, hanem az egyesület 15 lakásból és 3 bolthelyiségből álló bérháza. A Ráth Gy. u. 20. sz. épületében pedig az egyesület internátusa kapott helyet. A háború alatt mindkét épület elpusztult. A felső telep 31 kisebb, nagyobbrészt 150 négyzetöles telekből állt. Ide tartoztak a Ráth György utca páros oldalán lévő telkek 40—56-ig (9 telek), valamint a Csaba utca, Határőr (a volt Hieronymi) utca és ennek folytatása, a Goldmark Károly (volt DFaruvári) utca és a Csemegi utca által határolt terület. Itt szükségessé vált egy új utca megnyitása — ez lett a Karap utca. Ezen a területen 17 épületet sikerült nagy valószínűség szerint azonosítani: a felső telep említett 31 családi házából 26-ot. A felső- és az alsó telepet elválasztó „megszerezhetetlen terület" a mai Ráth Gy. u. 36., 38., Csemegi u. 2., Székács u. 9. telkekből álló egybefüggő terület volt. Az 1913-ból származó korabeli beszámolók szerint 46 telekből álló lakótelepet terveztek, amelyből a cikkek megírásakor 37 illetve 40 épület készült el. Maga az építkezés 1911 augusztusában kezdődött. A családi házak első csoportja már 1912 májusában lakható volt, a többi épület 1912 augusztusára illetve novemberére készült el. Az internátust 192 augusztusában, az egyesület bérházát pedig 1912 novemberében adták át. A bírák és ügyészek telepe mutatja, hogy Árkay Aladár nem csupán ismerte a nyugat-európai villa-, illetve családi ház-építészetet, hanem annak tehetséges követője is volt. A házak általános aszimmetrikus alaprajzi elrendezésére jellemző, hogy egy központi hall köré szerveződnek a helyiségek, a földszinten a nappali tartózkodásra szolgáló világos, jól kapcsolódó helyiségek, az emeleten a hálószobák. Az épületek nagyrésze többszintes — alagsor, földszint, I. emelet és beépített manzárd a jellemző elrendezés. Az ablakkal jól megvilágított hall nem többfunkciós, mint Toroczkainál, gyakran csak közlekedőtér, bár előfordul, hogy az Alma utcai műteremházhoz hasonlóan az ebédlő funkcióját is ellátja (Határőr u. 58.). Majdnem mindig kapcsolódik az ebédlőhöz üvegezett veranda vagy loggia, zárterkély, esetleg egy kiugró fülke. Mintha egyenesen Arkay házairól szólna Baillie Scott Házak és kertek (Häuser und Gärten, 192 Berlin) című könyvének XIII. Das Verandazimmer (Gartenzimmer) fejezete. Az épületek külső megjelenése igen változatos és érdekes — minden egyes épület más és más. Az épületek kubusos, masszív tömegét a különböző formájú, félköríves, sokszögletes, de szinte mindig aszimmetrikus rizalitok (általában a földszinten üvegezett veranda, az emeleten pedig tetőterasz, esetleg loggia), kiugró fülkék, zárterkélyek teszik változatossá. Leginkább mozgalmas a tetőszerkezet: kontytető, alsó és felső csonka kontytető, a jellegzetes füstlyuk-elem alkalmazása (mint az erdélyi népi építészet hatása), beépített manzárdtető, tetőablakok, a tető síkjából kiugró ablaksorok, az oromzat alatti alsó félnyeregtetőrész, a tető síkjából kiálló, 3 ablakkal megnyitott íves oromzat (az Ulbricht által tervezett darmstadti Glückert házon hasonló elem látható). A finn