Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

MARIA NADOVÁ: Kelet-Szlovákia urbanisztikai fejlődése és védelme

MARIA NADOVÁ KELET-SZLOVÁKIA URBANISZTIKAI FEJLŐDÉSE ÉS VÉDELME Kelet-Szlovákia településeinek alakulásában sok-sok történelmi, társadalmi, földrajzi és gazdasági tényező játszott közre. így több érdekes község alakult ki jellemző építészettel, faluképpel és szokásokkal. Annak ellenére, hogy a legtöbb község Szlovákia területén már a középkorban létrejött, a korábbi települési fonnák még nincsenek tökéletesen felkutatva, habár a vidékünkön sok bronzkori, vaskori, római kori és szláv leletet találtak. A legújabb régészeti leletek alapján a vidék településeinek történetét az őskortól kísérhetjük figyelemmel. A vidék már a korai kőkortól lakott volt. Kelet-Szlovákia településeinek kialakulását a gazdasági fejlődés és a terepalakulat határozta meg. A földrajzi és hadászati szempontból legfontosabb pontokon és a fontos kereskedelmi utak kereszteződéseinél városok jöttek létre, a többi területen falvak. Településszerkezetükre és fejlődésükre több tényező hatott. Az egyik legfontosabb a „magyarországi örökösödési jog" volt, melynek alapján a belső és külső területet felosztották az utódok között: Az eredeti parcellákat hosszában két-, három-, négy- vagy öt részre osztották, s így keskeny, nyolc-tíz méter széles parcellák formálódtak. Ha a terepalakulat megengedte, fokozatosan a Szlovákia területén a leggyakoribb többsoros település-szerkezet alakult ki. A településforma és a szűk parcellák meghatározták a beépítési módot és a házak alaprajzát. A települések nagyságára Magyarország hadi helyzetének volt nagy befolyása. A feudalizmus korában dúló háborúk nyomán Szlovákia területe majdnem lakatlan lett. Az 1720-as statisztikai adatok szerint a falvakban 11—25 háztartás volt. A települések száma 3831, sokkal több, mint napjainkban, amikor 2721 település található Szlovákia területén. A későbbi időkben nagyon kevés új település létesült. A második világháború után történt ugyan néhány kísérlet a háborús károkat szenvedett helyeken vagy az áttelepülések miatt, ezen települések képe azonban sehol sem érte el a történelmi falukép harmóniáját, és valójában sohasem fejezték be építésüket. A középkorban alapított települések megőrizték szerkezetüket, értékes épületeiket és hangulatukat is. A főként hegyes, erdős területeken a települések elhelyezkedését a terepviszonyok határozták meg, a falvak főleg a völgyekben jöttek létre, így a leggyakoribb típus az út, patak vagy folyó menti szalagtelepülés, középen lencse, vagy mis formájú nyitott főtérrel, körülötte a településközponttal, ahol a templom áll. A másik típus a dombra épített templom és a köré települt falu. A ház alaprajzi elrendezésében, tömegében, homlokzatában, építőanyagában, tetőformájában, szerkezetében többféle megoldás létezett és maradt fenn. Az építőanyag felhasználása alapján Kelet-Szlovákia területén vertfalú, vályogtégla, földfalú, csapolt boronafalú és terméskő falú házak találhatók. A Kárpát-medence területén, főleg azokon a részeken, ahol szláv települések voltak (Szlovákia, Lengyelország déli részei, Ukrajna, Szilézia, Morvaország északi része és a cseh és morva határ mentén), leginkább az úgynevezett szepességi típusú ház volt honos, azaz a csapolt borona-