Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

MARIA NADOVÁ: Kelet-Szlovákia urbanisztikai fejlődése és védelme

falas ház, mely a közeli erdőkben rendelkezésre álló fából készült. Mivel a fa könnyen megmunkálható és kiváló hőszigetelő anyag, a belőle készült falak nagyon gyakoriak erdős vidékeinken. A lakóházat fésűs elrendezésben, hosszan elnyúlóan építették, vagy előkerttel az utcavonalra. A telek másik hosszanti oldalán a nyári konyha, magtár, WC, ganajdomb kapott helyet. A lakóházba a bejárat az udvar felől volt. Vidékünkön leginkább a nyeregtető terjedt el, az utcai oldalon deszkaorommal, a falhoz való csatlakozásánál 40—60 cm kiállású kis tetővel. A házak tetőszerkezetét úgy alakították ki, hogy széles eresze fedje a ház hosszában végigfutó, ugyancsak széles (100—120 cm-es) tornácot. A tornácot falazott mellvéd feletti faszerkezettel alakították ki. Azoknak a város és faluképeknek egy része, amelyek megtartották jellegüket, parcellázási módjukat, történelmi szempontból értékes épületeiket és kapcsolatukat közvetlen környezetükkel, a 27/87 számú, az állami műemlékvédelemről szóló törvény alapján védett. Amelyik város és falu megőrizte eredeti alaprajzát, történelmi szempontból értékes épületeit, az egész telenülés történelmi szerkezetét, követhetők kialakulásának szakaszai, azok úgynevezett „műemléki területek" (erről az 5. §. 27/87 számú törvény szól). Szlovákia 177 városában és 10 falujában van védett műemléki terület. A többi területet, amely történelmi szempontból nem annyira értékes, „műemléki zónaként" (MZ) tartjuk nyilván. A védetté nyilvánítást bárki kezdeményezheti. A műszaki elbírálás — a felterjesztő által benyújtott adatok alapján — a Szlovákiai Műemléki Hivatal területileg illetékes csoportjának feladata. Ok tesznek javaslatot a „műemléki zónává", illetve „területté" nyilvánításra. A javaslattétel nyomán a védendő területekre vonatkozó rendelkezéseket a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium dolgozta ki 1992 februárjában, a Szlovák Kultuszminisztérium segítségével. Az értékelés részletes módszerét a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal pozsonyi központja határozta meg. Négyféle műemlékvédelmi zónát jelöltek meg: lakóhelyi, táji, vegyes, különleges. A műemlékvédelemre vonatkozó törvény „műemléki területként", mint már említettem, 17 várost, illetőleg műemlékileg védett városrészt tart nyilván. A védelem szempontjai voltak: a városszerkezet, a műemlékegyüttesek komplex volta, a történelmi környezet, a tájba illeszkedő esztétikai értékek stb. A műemléki város, a védett városrész a műemlék továbbélésének leghatékonyabb formája. A műemlékek felújítása során nem sikkadhat el lényegük, azt kell elérni, hogy megfelelő helyreállítás után beilleszthetők legyenek a mai életbe. A restaurált objektumokat kulturális, társadalmi és gazdasági célra egyaránt fel lehet használni, s így az emberi környezet alakításának fontos tényezőivé válnak. Példaként bemutatom a Kezmarok (Késmárk) műemléki területét. Kezmarok, amint a város legrégibb elnevezése — „Käsemark", azaz, ,Sajtpiac" — bizonyítja, ősi szepesi kereskedőváros volt. Legrégibb műemléke a román-gótikus stílusú plébániatemplom. Az 1575-ben egy régi vár és kolostor helyén épült reneszánsz stílusú Thököly-vár a Habsburgok ellen felkelt magyar nemesség központja volt. A reformáció kedvező feltételekre talált Kezmarokban. 1711-ben az evangélikusok hatalmas fatemplomot építettek itt. A helybeli evangélikus líceumban jeles irodalmárok tanultak. Az új evangélikus templom a XX. század elején épült. A reneszánsz és barokk stílusú polgárházakat az 1799-es tűzvész után klasszicista homlokzattal építették át, és jellegzetes zsindelytetővel fedték, ezek a háztetők sajátos jelleget adtak a városnak. Amellett, hogy Kezmaroknak nagyon fontos szerepe volt a múltban, központja máig megtartotta a középkori szellemét és formáját.