A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Sedlmayr János: A lakások korszerűsítésének lehetőségei

len, keretes beépítésre emlékeztető háznégyszög maradt. Ennek udvari képe elviselhetedenül csúnya: a hátsó homlokzatokból valamint a megcsonkított épületekből ugyanis egységes szép udvar nem születhet. A lakótömbök udvarait egyetlen zöldfelületté egybetörni — szerintünk — hiba. Legalább az egykori telekhatárokat, ill. azok mentén kerítésfalakat kell hagyni. Az áttöréseket kisebb, kapu nagyságú nyílásokon is megoldhatjuk. Az így felosztott területen belül több épületszárny is meghagyható, sőt, esetenként új építmény, kis közintézmény is létesíthető. Elképzelhető egy föld alatti szint, szervizút vagy garázs létesítése is. Az egész udvar, az egész tömb területe azonban egységesen megtervezendő. Sajnos, a belsőleg ilyen módon való kiépítésre nálunk alig akad példa, mert még az egységesen állami kézben lévő házak felújítására is külön-külön adtak hitelt, és a zöldfelületeknek számító udvar kialakítására így nincs fedezet. Az adminisztrációs nehézségek visszahatnak a jó emberi megoldásokra. Különösen nehéznek tűnnek azok az esetek, ha a tömbön belül állami házak közé magánépületek ékelődnek. A tömbbönként végzett munka még egy korszerűbb lakásforma kialakítására is lehetőséget adna. Elsősorban olyan kollektívebb lakóterületre gondolunk, amelyben az ezideig lakásonként megosztott funkciók egy részét együttesen, intézményesen látják el. Egy-egy lakótömb közös helyről való fűtése, az orvosi ellátás például már elfogadottan jó megoldás, de számos egyéb funkciót is jobban központosítani lehetne, mint a mosást, a takarítást, a vendéglátást, a mozgásszükségletet, vagy klubéletet. Mindehhez közösségi helyiségekre van szükség, amelyeket mindenekelőtt a földszinti terek felhasználásával lehetne kialakítani. Gondoskodni kellene—központosán— a gyerekekről és öregekről is, lehetőleg a tömb határain belül. A kis gyermekek részére helyenként már létesítenek óvodát és bölcsödét, de a belvárosokban még messze nem eleget. Pedig egy-egy nagyobb telkű műemlék felhasználásával a gyerekeknek vagy öregeknek egyaránt alkalmas hely adódnék. Nem ismerek példát arra, hogy belvárosokban öregek otthonát létesítettek volna, pedig épp ők igényelnék ezt a legjobban, így kellő ellátásban részesülnének, anélkül, hogy kiszorítanák őket a megszokott környezetből. A szociális körülmények javítását, a funkciók egy részének kollektivizálását sokan hangoztatják. Különböző kicsinyes rendelkezések, gazdaságossági mutatók és rövidlátó szemlélet azonban akadályozza még a korszerűbb lakótömb kialakítását. Jó volna, ha legalább egy város — kísérletként — üyen szemléletű lakótömböt kiépítene, amely — véleményem szerint — nemcsak a műemlékeknek, hanem a lakosságnak is nagy hasznára lehetne.