Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Bugár-Mészáros Károly: Az enteriőrök jelentősége a műemlékek értékelésében

BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY AZ ENTERIŐRÖK JELENTŐSÉGE A MŰEMLÉKEK ÉRTÉKELÉSÉBEN Az ideális műemlék komplex művelődéstörténeti együttesként" nyilvánul meg. Azaz a műemlék makro- és mikrokozmoszával együtt élvezhető és értékelhető. A makrokozmosz a környezet, amely lehet természeti vagy kultúrtáj, lehet kertépítészeti alkotás, lehet vizesárok, városi, falusi utca és tér, de lehet szőlőhegy présházzal, pincékkel, vagy alföldi tanyavilág is. Máris előnyt élvez az a műemlék, ahol a környezet érintetlen, vagy harmonikus és gondozott. Nagy gondot okoz, ha a környezet elpusztult vagy nagyon elhanyagolt, ez esetben a műemlék helyreállításához szükséges erőforrások sokszorosát kívánja meg a harmónia újrateremtése. Ahol a környezet helyreállítását nem szorgalmazzák, legjobb, ha bekötött szemmel hozzák a látogatót és csak a ház előtt oldozzák ki a szemét, s távozáskor ismét elsötétülhet minden. Magát a műemléket sokkal többen látják kívülről, ezért sokak számára az homlokzat és tömeg csupán. Az építészettörténet szakirodalmai, a nem kultikus épületeket tárgyalva a homlokzati megjelenésen túl nem méltatják az épületet. Olyan benyomást keltene, mintha azok jelentősége köztéri díszlet volna csupán. Gondoljunk csak a Firenze reneszánsz palotáit méltató művekre. Legjobb esetben az udvart is bemutatják loggiáival. Szigorúan csak a földszint alaprajzát közlik le, amelyből legfeljebb az udvar kiképzésének térművészete olvasható le, de a Strozzi család lakáskultúrájára általában nem derül fény, holott a Palazzo Strozzi eredetileg azt lett volna hivatva szolgálni. A XIX. század rendszerező, enciklopédikus vizsgálati módszerei, az emberi környezet, mint művészeti alkotást elemeire szedték szét. Szobrászatról és festészetről beszélnek. Megkülönböztetik a táblaképet a falképtől. A táblaképet lehetőleg úgy igyekeznek bemutatni, hogy legyen képtárban, kiragadva abból a vegyes tárgyi-művészeti környezetből, ahová szánták, vagy amilyen környezetbe illene. Ha falkép, akkor úgy lehessen meglátogatni, hogy a teremben más berendezési tárgy ne vonja el a figyelmet. 1508 és 1511 között készült el Raffaello a Stanza della Segnatura-ban a Filozófia", Teológia", Költészet" és Igazság" allegóriáival. A teremben berendezés nem utal a díszes helyiség eredeti küldetésére. A Wesselényi család zsibói kastélyát húsz évig építették és ugyanannyi időre volt szükség a belső kiképzésre. Az évi ráfordítás üteme azonos lehetett. A budavári palota 1000 körüli kibővítésének számlaadataiból kiderül, hogy körülbelül annyiba került az építészeti kialakítás, mint a belső kiképzés a berendezéssel. Tehát a műemlékek esetében a kozmosz és a mikrokozmosz értékaránya jószerével fele-fele. A magyarországi műemléki helyreállításoknak is ezt az arányt kellene a ráfordítások tükrében mutatnia. A valóság azonban az, hogy az építményre szánt összegből magára az épületre 80-99%, míg a belső terekre és a korhű berendezésre 20-tól 1%-nyi ráfordítás futja. Jobb helyzetben vannak a szakrális épületek, mert ezek esetében a világiaknál nagyobb hányad jut az enteriőrök javára.