Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

virágoskert mellett - a deákok házával szemben - a „V" alakú palota északi szárnyának legszélső földszinti helyiségét az „öreg palotával" azonosíthattuk, amelyet fa síkfödémmel fedtek egykoron. Ugyanígy egyértelműen meghatározható volt a vár egyik reprezentatív helyisége, a „felső ebédlópalota", amelyik a vár délnyugati sarkában húzódott. E helyiséget b'vülről egy tornácos folyosóról lehetett megközelíteni. 1644-ben már itt függött Báthori Gábor képmása, amely 1620-ban még a dákok házának emeletén helyezkedett el. Az inventáriumok ezen a részen még jónéhány boltozatos helyiséget is megemlítenek, amelyek minden bizonnyal az elpusztult emeletet alkották. A szobákat mázas és mázatlan csempékből rakott kályhákkal fűtötték ki. A terek egy részét lócákkal, fogasokkal, padokkal, asztalokkal rendezték be, míg másokat egyszerűen raktározásra használtak. Nagy valószínűséggel azonosíthatók az eredetileg reprezentatív rendeltetésű helyiségek a déli palotaszárnyban is. Helyszíni megfigyeléseink szerint ez a szárny csak pincéből és földszintből állt. A keleti szélső helyiség 1665-ben már annyira rossz állapotban volt, hogy „puszta palota" néven említikmeg. Már 1620-ban kifejezetten terményraktárnak használták. Kőkéményes szendehelyéhez tartozott az a sok kályhacsempe, amelyet az alatta húzódó pince sarkában tártunk fel. E helyiségtől nyugatra találjuk - nagyjából a kápolna előtti szakaszon - a vár egykori nagytermét, amelynek berendezése még 1620-ban asztalból, 12 egyes székből, három lócából és egy pohárszékből állt. A termet zöld mázas csempéből rakott kályhával fűtötték ki. A teremből egy boltozatos árnyékszék nyílott. Amint azt már jeleztük, az inventáriumok még jó néhány helyiséget emh'tenek, mint például a „boltos" ház, a „kis ház", „a nyulak háza", a „zsidó ház" vagy a „hosszú bolt". Ezek pontos helyét nem ismerjük, de joggal feltétdezzük, hogy az északnyugati szárny emeldén húzódtak. A lakóhelyiségek berendezése - annak ellenére, hogy 1620-ban jdentós részükben terményt tároltak, és 1665-ben többségük már igen rossz állapotban volt - megfelelt aXVI.-XVII. századi várak, kastélyok, udvarházak általánosan használt berendezésének. Ugyanilyen egyes székek, padszékek, asztalok, nyoszolyák, fogasok szolgálhattak a királyi Magyarország valamint Erdély nemesi lakóhelyein. Az udvar délkeleti részén a várfal melletti feltöltésen, valamint annak tövében az inventáriumokban is említett fából készült faházak álltak, mdyekben az őrség lakott. Körben a falon gyilokjárók, védőfolyosók húzódtak. Ezeken összesen 52 szakálla puska és 2 tarack volt elhelyezve. A vár katonai elértéktelenedését jelzi, hogy a fegyverek 1655-ben már a sáfárházban voltak. Végezetül, az inventáriumok részletesen szólnak a vár alatti udvarházról, a majorságról, berendezéseiről. Nádasdi Ferencet 1671-ben kivégezték. Az igazi gazda nélkül maradt vár ezután rohamos pusztulásnak indult. 1673-ban az őrizetlenül hagyott várat a környék lakossága megrohamozta és kirabolta. 1676 májusában még állt a vár, de néhány napra rá Wesselényi Pál a következőket írja az erdélyi fejedelemnek: „Most a várakat kezdették hánni a németek, Füzért, Bolodogkövet elrontották, 1686-ban Füzért és uradalmát Károlyi Sándor kapta. Mint láttuk, a vár a XVII. század végére elveszítette gazdasági és harcászati jdentóségét, mivel ebben a korban a háborúk kimenetelét nem a várostromok, hanem a nyílt, mezei csaták döntötték el. Ebben az időben legfdjebb a síkvidéki erősségeket volt érdemes megtartani, a várkastéllyá át nem alakítható várak egyre inkább csak anyagi terhet jelentettek tulajdonosaiknak. A feudális várak történeti szerepe ezzd véget ért. Elkerülhetetlen pusztulásukat a bécsi udvar leromlásukról hozott döntése csupán siettette. Megjegyezzük, hogy a felrobbantásukra kiadott utasítás nem az egész várat érintette, hanem csak a hadászatilag fontos részeit, mint amilyen a kapubástya és a különböző védművek voltak.