Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

terepadottságokat is figyelembe vevő palánk vette körbe, melynek nyomai mai is látszanak. Benne egy padlással ellátott pincét és négy lóra való istállót helyeztek el. A pincében néhány hordó bort és sört tároltak. Valószínű, hogy ennek a pincének a maradványai látszanak a várba vezető út mentén, a ma is „Párkányrétnek" nevezett terület szélén. 1665-ben a palánk bejáratánál egy „drabant házat" is megemlítettek, amely nem más, mint az őrség számára épített helyiség. Inná falépcső vezetett a várba, amellyel minden bizonnyal a sziklába vágott - ma is látható - lépcsőfokokat burkolták. A várkapu bonyolult rendszeréről az 1665-ben felvett in ventárium számol be legrészletesebben. E szerint a falépcső végénél egy fából épült védőmű - talán felvonóhíd - helyezkedett el, kétszárnyú, vas sarkon forduló kapuval. Az ötszögű bástyába csak ezen keresztül lehetett belépni. Az 1665^ös összeírás a tömlöc pontos helyét is megadja: „a kapu ellenében", olvashatjuk a szövegben. Úgy véljük, hogy ezt a helyiséget a kapubástya fallal elválasztott, dongával fedett terével azonosíthatjuk. A tömlöc mellett nyílott a négyzetes kaputorony kétszámyas kapuja, melyen keresztül a kapuközbe, azaz a torony földszintjébe lehetett bejutni. Az összeírt fegyverek alapján itt tartózkodott az őrség. Egy további kapu pedig a vár piacára, más szóval udvarára nyílott. A torony és a bástya emeleti helyiségeire a „kapu feletti ház", a „kapu feletti torony", „sáfárház feletti bástya", kapu feletti „felház" elnevezéseket használják az összeírások. A kapu feletti torony minden bizonnyal a torony második emelete lehetett, amelyet 1620-ban raktárként használtak. Benne zsiradékot, tejterméket és tizenöt mázatlan cserépfazekat tároltak. Egészen pontosan ismerjük azonban a vár északkeleti épületszárnyának XVI.-XVII. századi beosztását, berendezéseit. Ezt egyrészt annak köszönhetjük, hogy a leírók pontos útvonalát sikerült meghatározni, másrészt ezt a területet teljesen feltártuk. így, a kaputoronyból kimenvén „jobb kéz felől vagyon az Sáfár ház", amelyet 1620-ban felszerelés- és terményraktárként használtak. Só, köles, kender és fűszerek mellett rengeteg teknőt, ládát, hordót, vasszerszámokat és más tárgyakat írtak össze. 1665-ben már 57 szakállas puskát, 8 muskétát is tartottak ebben a helyiségben. Korábban a fegyverraktárt a sáfárház emeletén, a „Czejt" házban (Zeughaus) rendezték be. A sáfárházzal szomszédos helyiség volt a sütőház, amelynek felszerelését részletesen felsorolják az inventáriumok: a teknőt, a szitát, a „kenyérszakasztó táblát", a pecsenyesütő horgot, a rézmozsarat. Azonban 1665ben a sütőházban csupán egy széket talált az összeíró. A következő helyiségben, a konyhában az 1620. évi inventárium szintén gazdag felszerelést sorol fel. „Kőkemény alatt" - az általunk feltárt - „lábakon való jó tűzhelyéről" először az 1664. évi inventárium tudósít minket. Vasfazékból, serpenyőből, két vaskésből, vasnyársból, bárdból és tormareszelőből, 7 óntálból, valamint 17 fatányérból állt akkor össze a konyhai felszerelés. A konyhával szomszédos helyiség a „secretariusok", azaz a „deákok háza" volt. Az emeletes épület földszintjén egyszerűbb berendezés - asztal, lóca és láda mellett, 1644-ben egy „öreg fejér, kívül fűtős kályhás kemencét" is említenek, amely 1665-ben már igen rossz állapotban volt. Emeletének berendezése igényesebb darabokból áll: négyszögletű asztal, karszékek, lócák, fogasok, nyoszolyák, gyertyatartók, hamuverő, ezüst pohár volt a szobában. A falon Báthori Gábor fejedelem képe függött. Az épület padlásán szárított gyümölcsöt tároltak. A legnehezebb feladatot az ismertetett gazdasági épülettől virágoskerttel elválasztott, a vár nyugati felételfoglalópalota helyiségeinek azonosítása jelentette. Ugyanis, ezen a területen korántsem került sor a teljes feltárásra, következésképpen az épületek pontos alaprajzást sem ismerjük. A kutatás során világossá vált számunkra, hogy az épületek egy része emeletes volt, viszont ránk csupán a pinceszint maradt. Azonosítási kísérletünket nehezítette az a tény, hogy az összeírok nem mindig az egyes szintek sorrendjében vették lajstromba az ingóságokat. Néhány ponton azonban valószínűleg nem tévedtünk sokat, az invertáriumokból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a