Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

később már csak néhány asztal és több szék, egy zöld pohárszék alkotja a bútorzatot. A szomszédos szoba volt az úr háza, benne külön lerekesztett hálófülke. Az emeletet körbejártuk, menjünk fel a torony harmadik szintjére. Ez egyértelműen raktárnak. szolgál, békében megfér egymás mellett a négy koszorú fokhagyma, régi rossz pajzs, bor, hűtő fazék, „olvasztatlan dirib-darab faggyú", tavalyi megavasodott apró sajtok és a „semmirekellő nyúlhálók". Feljebb már a torony padlását látjuk, ahol szakállas puskák, hozzájuk való golyóbisok mellett egy órát is találunk, „harangostul-mindenestül". Mindez a testvérek közös tulajdona, kivéve egy gyalog dobot, mert az „György úré", mint azt gondosan feljegyzi az összeíró. A padon, azaz padláson számtalan állatbőrt találunk, talán ostromkori tűzvész megelőzésére hiszen zsindely fedi a vár épületeit. A belső vár földszinti helyiségeinek leírása a kapu közével, azaz a kapualjjal kezdődik. Ez az őrség helye, szakállas puskák, golyóbisok, béklyók, láncok találhatók itt. A kapu mellett van balra a darabond ház, benne kaloda, két ágy, de békésebb eszközként halháló, szigony. A sarokban lévő két helyiség a fegyverház és a porház lehetett. Előbbiben félszáznál több puska, négyféle: acélos, acéltalan, kanócos és acéltalan kanócos. Golyóbisok különböző puskákhoz, vas súlyom, kén és acél. A porházban puskapor, „tüzes szerszám vagyon húsz zacskóval" - természetesen mindez közös. A nyugati szárny végében találjuk a szegh boltot, benne tartják a túrót, brindzát. A mellette lévő kis bolt a szalonna és a háj őrző helye. A nagy palota alatti öreg vagy nagy boltban 1650-ben már csak bort tartanak. Az udvar sarkában lépcső alatt van a pince bejára ta, azún. sötét pitvaron át. Míg az előbbi élelmet tároló boltok Pál örököséi voltak, a pince György részén van. Itt tárolják az élelmiszert, túrót, szalonnát, fokhagymát, káposztát. Itt látunk egy „égett borfőző fazekat", sütőteknőt. A szomszédos helyiségek egyike az ecetes ház, nevéhez illően ecethordókkal tele. Mellette van a sütőház boglyakemencével. Az egyik földszinti helyiséget kápolnának is használták, de ez csak rövid ideig funkcionált. Már 1635-ben hordókat, deszkákat tartanak benne. Ezzel rövid képzeletbeli sétánk végére értünk. Láttuk a vár berendezését, megismertük a helyiségek egymásutániságát, funkciójukat. Noha alkalmanként nem tértünk ki rá, a helyiségek kutatása során a leírásokkal egyező jelenségeket, almáriumot, fa rekesztés nyomát találtuk. így az adatok egymást kiegészítve tették lehetővé, hogy e rövid előadást Önök előtt megtarthassuk. Magyarország legészakibb táján a Zemplén hegység keleti szélén elterülő Hegyköz medencéjében emelkedik a füzéri vár. Közel 500 m magas, az egész környék felett uralkodó alig megközelíthető sziklacsúcsra épült, s bár egykori épületeinek többsége elpusztult, még így is jelentős középkori vármaradványaink közé tartozik, festői fekvése pedig legszebb műemlékeink közé sorolja. A ma is nagyrészt erdővel borított Hegyköz sohasem nyújtott különösen jó lehetőséget a földműves számára, lakóinak elsősorban az erdő, az állattartás és a gyümölcstermesztés biztosított megélhetést. Az itt megjelenő emberek bizonyára a hegyek lábánál húzódó völgyekben kezdtek hozzá az erdőirtáshoz, a legelők, a szántók kialakításához. A megtelepedés hosszú folyamatát ma még nem tudjuk nyomon követni, hiszen az első írásos források csupán a XIII. század második feléből származnak. Ennek ellenére bizonyos, hogy a magyar államalapítás korában szlávok éltek e tájon, majd a XII. században a magyar betelepítéssel vegyes lakosság jött létre. Füzér és környéke a középkor folyamán Abaúj vármegyéhez tartozott. A megyének nevet adó Aba nemzetség legkorábbi szállásterülete - a Mátra Vidéke - után, hamarosan megszállta a Hernád