Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Juan Cabello – László Csaba: XVI. századi várak az inventáriumok alapján

völgyét is. Az itt emelt nemzetségi várukat akkor is megtarthatták, amikor Szent István az egyes nemzetségi szállásterületekből megszervezte a királyi vármegyéket. A XIII. század végén megszaporodó írott forrásokból már egy hatalmas, több mint húsz ágra bomló nemzetség képe bontakozik ki előttünk. Valószínű, hogy a korai Árpád-korban Füzér környéke is az Abák uralmi területéhez tartozott, sőt nem kizárt, hogy maga t a füzéri várat is a nemzetség valamelyik ága építette. Mindenesetre egy 1270-ben kelt oklevél arról tudósít minket, hogy füzér várát és uradalmát egy bizonyos Kompolt-nemzetségbeli Vak Andronicus adta el II. Endre királynak, mégpedig mindenképpen 1235 előtt. Megjegyezzük, hogy a Kompolt nemzetségről ugyan semmit sem tudunk, viszont abból, hogy a Kompolt név az Aba nemzetségben volt használatos, arra lehet következtetni, hogy a füzéri vár eladója (s talán építtetője) e nemzetséghez tartozott A várhoz tartozó birtoktest a század második felében már szinte az egész Hegyközt magába foglalta - összesen 11 falut számlált meg. IV. Béla Füzért és uradalmát leányának, Anna boszniai és macsói hercegnőnek, és két fiának, Mihálynak és Bélának ajándékozta. Ez a birtoklás azonban igen rövid ideig tartott, ugyanis 1264-ben fegyveres harc robbant ki Béla és fia, István, ifjabb király között. Mivel Anna a viszályban apja mellé állt, István fegyverrel foglalta el a várat. Az ellencsapás nem sokáig váratott magára. Anna hercegnő csapatai elfoglalták a közeli - István kezén lévő - patak várát, majd sor került a füzéri vár ostromára is, amelyet azonban bevenni nem tudtak. 1270-ben István király a várat a Rosd nemzetségbeli Endre fiának, Mihálynak és Demeternek eladományozta, a hozzá tartozó falvakkal egyetemben. V. István 1270-ben kelt oklevele tartalmazza az új birtokosok beiktatásakor végrehajtott határjárás leírását is. Ez nem csupán a benne szereplő számtalan - részben ma is élő - földrajzi név miatt érdekes számunkra, hanem azért is, mert ennek alapján a leírt várbirtok határa egészen pontosan térképre vihető. Ennek nyomán jelentős területet magába foglaló, főként erdővel borított nagy birtok képe rajzolódik ki előttünk, melynek közepén emelkedett Füzér vára. A hegy, amelyen felépült, tulajdonképpen egy vulkanikus sziklatömb, mely önmagában is védelmet jelenthet. Három oldalról szinte megközelíthetetlen, s keletről - ahol egy keskeny nyereggel a Nagy-Milic vonulatához csatlakozik - úgyszintén nem könnyű megmászni. A keleti oldalról induló szerpentin egy, a hegy sziklájába vágott lépcsővel folytatódik, mely lépcső egészen a várkapuig vezet Ebből is kitűnik, hogy a várba nem lehetett szekéren feljutni, lóval is csak igen nehezen. Maga a hegytető egy, mintegy 70 x 40 méteres, szabálytalan formájú terület, melynek nyugati része néhány méterrel mélyebben helyezkedik el. Ezt a területet a terep formáját követve, egy átlag 1,5 m vastag és a belső szinthez képest 5-6 m magas kőfallal vették körül. így egy szabálytalan alakú, ovális formájú alaprajzot kaptak. A várfal építéséhez a kőanyagot helyben termelték ki. A szerkezetileg fontos részeket, a kaput, a rézsüs külső lábazatot vulkáni tufából alakították ki. Az északkeleti részen megmaradt egyetlen eredeti, magas várfalszakasz tanúsága szerint a várfalakon belső védőfolyosó futott körbe. A vár északkeleti részén nyílott az egyszerű, kis méretű várkapu, melyhez kívülről feltehetően egy faszerkezetű feljáró csatlakozott. Az íves várfalakon csak egyetlen ponton találunk derékszöget. Itt, a várnak legjobban védett részén, a délnyugati sarokban, a déli várfal mellett emelkedett a legkorábbi épület, a palota. Ez a három, esetleg négyosztatú síkfödémes épület feltehetően kétszintes volt. A palota előtt már igen korán elkészült a sziklába vágott kút vagy ciszterna, amelyet az 1264. évi ostrom alkalmával aligha nélkülözhettek a várban tartózkodók. További kóepületeket a kutatás nem talált, de fából készült gazdasági épületek még támaszkodhattak a várfalhoz. Egy ilyen épületet sejtünk a vár északkeleti részén. Ilyen fából készült épületekben lakott a szolganép, raktározták a tűzifát, az élelmet. A két testvér, Mihály és Demeter, valamint leszármazottaik 1285-ben már nem éltek. Füzér várának hamarosan hatalmasabb gazdája akadt, mint a két Rosd nembeli testvér, mégpedig a