Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Sedlmayr János: Elpusztult belső terek helyreállítási lehetőségei

A vértesszentkereszti templomrom helyreállítása tervünk szerint részleges anastylosisként valósítandó meg. A tér jellegzetes pontjain a szentélynégyezet, a keresztház és oldalhajó egy mérője felett szeretnénk a meglévő bordaelemeket felállítani, hogy ezáltal az elpusztult tér lefedésének módját és a magassági arányokat érzékelhetővé tegyük (tervező: Sedlmayr János). Az összeállított bordák kellő merevségét beépített vasbeton ív segítené. A nagyszekeresi református templom szentélyének hálóboltozatát a XVIII. században elbontották, köveit (faloszlopok, oszlopfők, bordázat) barokk falba beépítették. A műemléki kutatás nemcsak a boltozat elemeit, hanem a faloszlopok fészkeit is feltárta. Ennek alapján hitelesen visszaállították a falelemeket, bordás hálóboltozatát a vízszintes deszkamennyezet alatt részlegesen felállítottuk. Az íves vonalként jelentkező boltozati bordák kb. 1 /3 mennyiségben is érzékelhetővé teszik a szentély hálóboltozatát, ugyanakkor megmaradt a református templomokban oly gyakori színes deszkamennyezet is (elkészült: 1987-ben, tervezők: Szekér György és Sedlmayr János). Hasonló megoldásokra lehet számítani több északkelet-magyarországi református templomban. A vonalként jelzett boltozatbemutatásokkal szemben erőteljesebb térlehatárolást nyerünk a boltmezők felállításával. E módszer ugyan nem szerkezetes, sokszor csak függesztésével oldható meg. De ahogy már kifejtettük, a boltozatok szerkezeti visszaállítása legtöbbször nem is cél, így e módszer a műemlékvédelemben - szerintem - éppúgy elfogadható, sőt néha egyetlen jó megoldásnak tűnik. A soproni ó-zsinagóga boltozatának elméleti rekonstrukciója - a fallenyomatok és néhány borda alapján - majdnem hiteles, de zárókövek hiányában a középső részeknek két egyenértékű megoldása lehetséges. Ezért csupán az északi és keleti falak melletti mezőket építettük meg konzolos szerkezetű héjak formájában. Néhány töredékmezővel, valamint bordadindításokkal együtt a teljes boltozat rendszer könnyen elképzelhető anélkül, hogy a bizonytalan középső részt helyre kellett volna állítani. E megoldás előnye még, hogy a gyenge oldalfalakra a vb. mezők minimális oldalnyomást adnak át (elkészült: 1976-ban). Az ozorai vár I. emeleti termeiben az elpusztult borda nélküli keresztboltozatot is részlegesen állítottuk vissza, vasbetonból. Az oldalfalakra merőleges fiókot, illetve mezőket teljesen elhagytuk, így a felületek az egykori boltozatok 50%-ából állnak. A vasbeton mezők és az oldalfalon lévő falívek még így is érzékelhetővé teszik a térlefedés rendszerét (a helyreállítás még folyik). Miként héjak íves felületeit ún. alkotóival - vonalakkal - szokták ábrázolni, ugyanúgy lehetséges boltozatokat is vonalas elemekkel a szemlélő számára értelmezhetővé tenni. A soproni Fő tér 7. sz. (ún. Tábornok-ház) hátsó részében megmaradt a városfal egyik védőtomya. Ennek harmadik szintjén csupán egy sarokkonzol és a borda indítása jelezte az elpusztult keresztboltozatot. E boltozatra a mezők alkotóival utaltunk: a falból konzolosan előreugró fémrúdak összességükben visszaadják a teljes boltozat formáját. Az egykori elpusztult keresztboltozat szerkezetére,erőjátékára utaló megoldást nem alkalmaztunk, hiszen ilyen boltozat mindenki számára világos és megszokott (tervező: Sedlmayr János, elkészült 1978-ban). A Siklós-i Markocs bej dzsámit rendkívül lepusztulva találták meg a kutatók. A későbbi beépítések kibontása után az épület tömegét és külső homlokzatát visszaállították. A még el nem készült terv szerint a dzsámiban faszerkezetek jelölnék a belső teret: ragasztott fatartók és ritkított deszkaburkolat pótolná a kupolát, a sztalaktitokat pedig lógatott fagerendák jeleznék. Ez a nagyszabású kísérlet egyedülálló a mi gyakorlatunkban (tervező: Mendele Ferenc és Cséfalvai Gyula). A Tamaszentmáriai-i kora román halotti templom négyzetes hajóját eredetileg csegelyes nyolcszögbe átmenő kupola fedte. Az elpusztult térlefedést Anda Judit tervező fagerendákból