Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

K. Csilléry Klára: Parasztházbelsők

K.CSILLÉRY KLÁRA PARASZTHÁZBELSŐK A régebbi magyarországi parasztházbelsők jellemző arculata napjainkban jobbára csak egykori fényképekről, a fotózás elterjedése előtti időszakból pedig néhány - meglehetősen ritka - egyéb ábrázolásról ismerhető meg, mint amilyen például az 1857-ben megjelent, alföldi lakást bemutató, folyóiratbeli illusztráció. Azt, hogy eredeti megjelenésében, arányaiban milyen is volt az egykori lakásbelső, a szabadtéri múzeumok parasztházai szemléltetik. Az itt látható példa a hollókői táplázból való; ez a ház 1909-ben épült és a belsejét benépesítő tárgyak az ezt követő időkből származnak. Ez a szoba már a régies házbelsők divatjának legkésőbbi szakaszát képviseli. Ezek után már rohamosan csökkent a számuk, mígnem napjainkra a régimódi berendezés, kevés kivétellel, teljesen eltűnt Nem szükséges néprajzkutatónak lenni ahhoz, hogy a képeket nézegetve, szabadtéri múzeumokat látogatva felfigyeljünk arra, müyen sok a közös vonás a régebbi lakások elrendezésében - még ha az egyes berendezési tárgyaknak a formája és díszítése eltérő is. A szoba egyik szegletében van az asztalnak és a padnak a helye, míg mellette a másik sarokban a magasra tornyozott díszágyé. A jelzett egyezések korántsem véletlenek, mivel a parasztházbeli lakószobák berendezését, akárcsak az egykori parasztélet egészét, általános érvényű szabályok irányították. Ezeket a szabályokat sohasem foglalták írásba, mégis széles körben kötelezőnek fogadták el őket. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon a falusi otthonok beosztása, elrendezése meglehetősen egységes volt. Nézzük tehát közelebbről a lakóházat és annak legáltalánosabb berendezésmódját. A magyarországi parasztházakat többnyire az utcára merőlegesen építették; a lakás bejárati ajtaja az udvarról nyílott. A legegyszerűbb hajlékoknál is így helyezték el a bejáratot, így ennél a fából épített XVIII. század végi, Mátra-vidéki, parádi háznál, mely ma mint múzeum működik. Azoknál a házaknál sem volt ez másként, melyek előtt oszlopos tornác húzódott, ahogy az egy dél-dunántúli, baranyai (Bogdása) múlt századi háznál látható. A házak bejárata a konyhára szolgált. Archaikus vidékeken a konyha tartozéka volt a sütőkemence, amelynek füstje szabadon áramlott a helyiségben, majd többnyire a bejárati ajtón át távozott; ilyen a dél-dunántúli szennai szabadtéri múzeumba áttelepített kisbajomi ház konyhája. Ez a ház a múlt század elején vagy esetleg még a XVIII. században épült, de még a XX. században is használták. A kemence körül itt - mint általában - földpadka húzódik, az ezen rakott tűz parazsánál főztek, vas háromlábra állított cserépfazékban. A fal mentén emelkedő padka edény, konyhaeszközök tárolására szolgált. Ennek végében, a sarokban U-alakú katlant látunk, benne rézüsttel; ilyenben utóbb inkább már csak a jószágnak főztek itt, például burgonyát Egy másik, a parasztságnál az újkorban elterjedt konyhatípusnál a helyiség azon szakasza fölé, amely a tüzelő padkát foglalta magába, tölcsér alakú kémény borult, ez vezette el a füstöt. A helyiségnek ezt a részét szögletes vagy félköríves nyílású falszakasz határolta el a konyha előterétől (pitvar), hogy megakadályozza a füst ideáramlását. Az ilyen konyhára példa egy századeleji, dél-