Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Valter Ilona: Középkori élet az oskolamester házban

VALTER ILONA KÖZÉPKORI ÉLET AZ ISKOLAMESTER HÁZBAN Pásztó város műemlékileg védett központjában, a gótikus plébániatempolmtól délre néhány méterre található épület volt a mindenkori pásztói kántortanító háza, a középkori mezőváros iskolamesterének otthona. A város 1793-as térképén is Schola felirat jelzi a helyét. Ebben a házban 1968-ig lakott a pásztói kántortanító. A jelentéktelen külsejű, csúnya épületet bontásra ítélték, az egyházat kártalanították. Szerencsés véletlen folytán előkerült gótikus ablakai terelték rá a figyelmet, bekerült a műemlékjegyzékbe és az Országos Műemléki Felügyelőség kutatási és helyreállítási tervébe. Az 1978-79-ben elvégzett régészeti és műemléki kutatás igazi meglepetéssel szolgált. Kiderült, hogy a jelentéktelen külső a pincétől majdnem a párkány magasságáig eredeti, gótikus házat rejt. A Mátra vidéken szokásos módon kerek, görgetett patakkövekből készült, eredeti hossza 17 m, szélessége 5,80 m. Az északi helyiség a múlt században épült, vályog toldás, az eredeti északi végén megmaradt a sarokarmirozás. A ház középkori déli helyisége alatt pince volt, ahová az eredeti lejárat a délkeleti sarkon a házra merőlegesen nyílott. E lejárat oldalfalai előkerültek. A lejára tot dongaboltozat fedte és rámpás volt, hogy a hordókat le tudják gurítani. Elszedett gótikus kőkeretes ajtó vezet a pincébe, amelyet szintén pa takkövekból készült boltozat fed. Az épület eredetileg háromoszta tú volt. A bejárat a keleti - udvari - homlokzat közepén nyílott és a konyhába vezetett. Itt rekonstruálhatóan megmaradt a középkori tüzelőberendezés. A nyugati falon a kisméretű, kőkeretes gótikus ablak mellett megmaradt a kürtókő konzolja és a füstnyom kirajzolta a kürtő formáját. Alatta az északnyugati sarokban téglából kirakott katlan volt az üstláb és az üst számára. Mellette a tüzelőpadka alapját találtuk, amelyen főztek. A konyha másik sarkában a szoba szemeskályhájának hamuzópadkáját találtuk, a mellette lévő alap a vizespadka alapja, ahol a vízzel teli vödör állt. A legnagyobb helyiség, a szoba, a konyhából délre nyílott. A szoba északnyugati sarkában megtaláltuk a konyhából fűthető szemeskályha kő alapját, amelyet egy későbbi, barokk kályhaalap vett körül. A szobát négy kicsi, kőkeretes ablak világította: egy nyugaton, egy keleten, kettő délen. Az ablakokat fatábla zárta, ennek zárai és az ablakdeszkák épségben előkerültek. A konyhából nyíló északi helyiség eredetileg kamra volt. Itt előkerült a középkori épület eredeti északi zárófala. Mindhárom helyiségnek tapasztott agyagpadlója volt, többrétegű. A legkorábbi tapasztott padlószinthez tartozóan a kamrában három körtealakú, 3 m mély gabonatartó vermet találtunk. A vermekbe elrejtve egy XVI. század közepi mezóvárosi polgári háztartás szinte minden értékes eszközét megtaláltuk: főzésre használt cserépfazekak és bögrék, melyknek egyik oldalán a füstnyom látszik ott, ahol a tüzelőpadkán a szabad tűz mellett kormos lett. A nagy szürke cserépkancsóban vizet tartottak, a cserép bokályokból bort ittak. Igen szép az épségben előkerült majolika bokály. Színes cseréptálak írókas és madaras dísszel épségben kerültek elő, ezen kívül szürke, tál alakú kályhaszem, oroszlános kályhacsempe. Igen jelentős vaseszköz készlet került itt napfényre: fúrók, vésők, köztük egy ötvösvéső, vonókés, kulcsok, szekerce, sarló, gyertyatartó, kovászvakaró, zárpajzsok, ládazárak, vas kések, egy kerek üstláb, gyertyavégvágó olló - ezek a háztartás eszközei. Mezőgazdasági munkához tartozó vaseszközök: három különböző méretű kolomp, ösztöke, vasvilla és kocsialkatrészek is előkerültek