Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Valter Ilona: Középkori élet az oskolamester házban

és egy érdekes, az iskolamester házában szokatlan eszköz: egy keréklakatos pisztoly, töredékes állapotban. A házi szárnyasok (liba, tyúk) csontjai mellett juh és kutyacsontokat is rejtettek a vermek és jó néhány tehénszarvat. Ezekből készítették a csonteszközöket. Az iskolamester házában, közvetlenül a gabonavermek fölötti tapasztott padlószinten égésréteget figyeltünk meg. Tudjuk, hogy a pásztói várat, mely a monostordomb megerősítéséből alakult, a törökök közeledténekhírére 1551 -ben a királyi csapatok felgyújtották és vele együtt a fél város leégett. Erről tanúskodik az említett égésréteg. Az akkori tanító a törökök közeledtének hírére rejthette el a ház értékeit. Utóda, aki a házat újjáépítette, már nem tudhatott a vermekről és benne elrejtett értékekről. A ház újjáépítésekor - a XVI. század második felében - a padló új tapasztást kapott, a kamra falaiba ablakot vágtak, amelybe másodlagosan felhasznált rendeszánsz kőkeretet helyeztek. A kamra délnyugati sarkába a konyhából fűthető kályhát építettek, és körülötte a fal bevésésével kuckót alakítottak ki, melynek padkáján ülve melegedni lehetett. Az épület helyreállítási terveit a tudományos dokumentáció és az analógiák alapján Harsányiné Vladár Ágnes készítette. A házpárkánymagasságának, oromfalának, tetőformájának visszaállításakor álló épületre nem támaszkodhattunk, ezért a környékbeli oppidumok (mezóvárosok) törökkori erődítéseit ábrázoló XVI. századi metszeteken fennmaradt házakat, azok arányait vettük figyelembe - pl. Hatvan (1596,1657), Szolnok (1552,1617), Tokaj (1565). E metszeteken szereplő házak oromfalasak, nyeregtető fedte őket, alattuk pince volt. így a pásztói házat is ormfalasan, nyeregtetővel állítottuk helyre. A XV. századi házaknak nem volt kéményük, a kürtő füstje a padlás felé távozott, a szemeskályha füstjével együtt. A kamrába a XVI. században beépített kályha füstjét - a nyomok alapján - már kéményen keresztül vezették el, ezért a kéményt visszaépítettük. Az újonnan rakott falakmegkülönböztetésül téglából készültek. ArincegádOTrekonstrukdójánáiasáro ispotály épségben megmaradt gótikus pincegádora adta a mintát. Mivel a házbelső építészeti részletét is visszaállíthattuk, a háztartási eszközök pedig a gabonatartó vermekből előkerültek, ezért úgy gondoltuk, hogy ne csak egy szabványos kiállítás kerüljön a házba és az félig üresen álljon, hanem a magyar gyakorlatban kissé szokatlan módon - a rekonstruált berendezések segítségével kíséreljük meg itt a XV-XVI. századi életet bemutatni. E cél megvalósításához tanulmányoztuk, milyen lehetett egy mezővárosi iskolamester élete. A XV. században már a városi, mezővárosi és falusi iskolák széles hálózata működött Magyarországon. Ezek a templom és a plébánia közelében álltak. Az iskolákban ebben az időben az önálló iskolarektorok: a rektor scholaek, magister scholaek, vagyis iskolamesterek tanítottak. A XV. század végétől kezdve elvétve már magasabb tanulmányi vézettségűeket,literá tusokat, sót egyetemi fokozattal rendelkezőket is találunk a falusi és mezóvárosi iskolarektorok között. Az iskolamester alkalmazásáhoza plébános megerősítése, hozzájárulása kellett, és a szakmai felügyeletet is a plébános látta el. Mezővárosokban mindehhez még a helyi földesúr megerősítő jogára is szükség volt Pásztó 1265 óta a Rátót nemzetség birtokában volt, az e nemzetségből származó Tari és Pásztói család volt itt a földesúr. Tari Lőrinc, a Pokoljáró" kérésére Zsigmond király 1407-ben mezővárosi kiváltságot adott a helységnek, polgárait ugyanazokkal a jogokkal ruházta fel, ami a budai polgároka t megillette. E kiváltság nyomán a mezőváros élete ki teljesedett. Akultúrálisközpont a mai műemlékileg védett negyedben volt, a gazdasági, kereskedelmi központ a mai Fő utca volt. A kulturális központban, a dszterd apátság mellett, a gótikában megnagyobbított plébániatemplom és a parókia mellett állt a gótikus iskolamesteri ház. Egy 1428-ban kelt oklevél enüíti először, hogy; a pásztói apát és a plébános mellett a scola magisterre is hagyományozott egy lovat. Egy 1509-ben kelt oklevélből arról értesülünk, hogy Pásztói Gábor és György a velük az egri püspöki szentszék előtt perben álló András