Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Bugár-Mészáros Károly: Az enteriőrök jelentősége a műemlékek értékelésében

A rokokó nemzedék legizgalmasabb világi belső tere Pétervásárán a Keglevich kastélyban található. A képek humort, intelmet is hordoznak, a rövid falak tengelyében színjáték hátteréül is szolgálni kész távlati ábrázolás látható. Az egri kispréposti palota kupolatermének falképe, az „erény diadala" látképi megfelelője a Ráday Gedeon évszakokat méltató himnuszában szóval megfestett felhőádónak. Kedvelt intő, tanító célú falképek forrása volt Ovidius. Átváltozások című műve Szirákon és Pécelen kapott publicitást. A XVIII. század a kastélyokon kívül a kolostorbelsők, gyógyszertárak, könyvtárak terén hozott jelentőset Majkon a kamalduli remeteség konventépületében a refektórium, Kőszegen, Székesfehérvárott és Egerben a jezsuita gyógyszertárak, a pesti pálosok és Eger h'ceumának könyvtárai a legjelentősebbek. A XIX. században szintén a könyvtártermek viszik el a pálmát. Pannonhalma bencés apátsága és Sárospatak református kollégiuma könyvtárának a római fórumok hangulatát idéző belső terei értékesek. A XIX. század 30-as 40-es éveinek polgári kultúrájában, a közösségi összejövetelek egyik legkedvesebb helye a cukrászda volt. Ezek közül a budai Ruszwurm és a Friedl, a miskolci Rorarius és a gyulai Salis-Reinhardt képviseli a közép-európai biedermeier világát. A historizmus középületeivel tűnik ki, amelyek közül a legpompásabb Budapesten a Parlament, az Operaház és a Kúria épülete, de természetesen a cukrászdák ekkor is kedvelt és pompás találkahelyei a lakosságnak. Előadásom a veszélyeztetettebb és hánya tottabb sorsú világi, nem szakrális épületeket villantotta fel, elmélyülni, több példát hozni az idő rövidsége miatt nem volt lehetőség. A példák mutatják, hogy az a komplex bemutatás, amit óhajtanánk, még a messzi jövőé, amikoris elérhetnénk azt, hogy műemlékeink kortárs tárgykultúránk bemutató tereivé váljanak. A kastélyok ne kiállításnégyzetméterként mutatkozzanak, hanem árulják el az ott egykor honos életmódkiürúra és szellemi élet minden titkát. Változzon meg a jelenlegi helyzet, amikor kastélyainkban nincsenek bemutatva hálószobák, garderobok, öltözószobák és ebédlők, nem beszélve a megterített asztalról. Tárgykultúránk jelentős része múzeumi raktárakban zsúfolódik, de újabban azt is megtudtuk, hogy jelentős számban találhatók a Szovjetunióban lepecsételt raktárakban 1945 óta. Ha sikerülne ezek egy részét visszahozni, akkor az új fejezetet nyithatna műemlékeink helyreállításának történetében.