Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Bugár-Mészáros Károly: Az enteriőrök jelentősége a műemlékek értékelésében

Az egyes szintek ósszenyitásával megközeh'thető a szabadtéri gótikus kút, a híres reneszánsz kút, fotóművész kiállítás, legfölül a hálószobák helyén pedig a régészeti vitrinek találhatók. Nagyvázsonyban a lakótorony az egyik legépebb gótikus vertikális lakásunk. A helyreállítók és a múzeum kísérletet tettek berendezésére. Az ebédlőház" szint a kort jól szemlélhető berendezést kapott, de fölötte az úr háza" hálószoba szinten nincs ágy és afölött sincs az „asszony-házban". Zavaró, hogy a lakótornyon nincs sisak. Az épületnek a legutóbbi időkig mindig volt teteje. A tető nem csupán optikai eszköz, hanem a húsneműek füstöntartását is szolgálta. Az éleimet csörlővel emelték fel. Ez a csörlő tette lehetővé a középkori szerelmi lírából ismert eseményt, a fiatalember kosárban való felhúzását, hiszen az asszonyok, lányok szobájából csak egy szinttel kellett feljebb menni. Példamutató a pásztói gótikus iskolamester ház helyreállítását követő berendezése, ahol a régész, Dr. Valter Ilona a muzeológusokkal összefogva rekonstruált egy XV. századi szobabelsőt. Az ásatás szerencsés eseménye volt, hogy egy teljes konyhafelszerelésre bukkantak a kamra vermében. Reneszánsz várkastélyainkban a vertikális helyett horizontális otthonokat találunk. Olykor szintenként azonos az alaprajz, ami azt sugallja, hogy több generáció, vagy testvérek családjai laktak egy-egy szintet. Pácinban a kastély keleti térsorán a sarokban lévő konyha mögötte hálóval a női helyiségeket sejteti, a nagy ebédlő és a hozzátett bástyszerűen kiugró hálószoba pedig a férfi helyét adná. A reneszánsz kastélyokban a bástyaszobákat általában férfiak hálószobáiul használták, akik egyben a család védelmezői is voltak. Pácinban a bástyaszobában ágy helyett fegyverek találhatók, pedig az elsősorban lakóház volt Vaján a térsor hasonló, egy lépcsőház közbeiktatásával. Csak a XVIII. században kapnak az asszonyok egy további hálószobát, hogy ne a lakószobában kelljen aludniuk. A vajnai kastély esetében szintén értelmetlen a férfi hálószobákat tartalmazó tornytest lapostetós bemutatása. Vaján három azonos lakosztály van egymás fölött Berendezve csupán csak a legfelső nagyebédlő van, értékes XVII-XVIII. századi bútorokkal. A XVII. század legelején Nagybiccsén a Thurzók lakodalmas palotájában a 6 első téri sgraffittót utánzó keretfestése egészen pontosan utal a kárpitok számára és méretére, amelyekkel a termet az esküvőkre felöltöztették. A XVII. század jellemző belsőépítészeti eszköze a stukkókeretű, falképekben gazdag mennyezet, amelyhez falikárpitképek csatlakoztak. A sárvári Nádasdy-vár ebédlópalotájában a mennyezet törökverő faliképei és stukkói a falon kárpitokkal folytatódhattak, azonban a fő- és jószágleltárakból tudjuk, hogy több mint ötven kárpit került Bécsbe a várkastélyból. Ahelyükre Dorfmeister biblikus falképei kerültek, melyek hangulatilag és belsőépítészeti ha tásukat tekintve elég jól odaillőnek. Az egyik, valószínűleg kis hálószoba gazdag stukkós mennyezete alatt hirtelen abbamarad a mívesség, mert itt is kárpit lehetett. Van is kárpit a múzeumban, de sajnos nem ott, ahol a belsőépítészet aztmegkívánná. Természetesen ágy sincs ebben a hálószobában. A nagytétényi kastélymúzeum dísztermében a felhelyezett kárpitok túl kicsinyek a térhez képest. A kárpitok a belső párkánytól a lábazatig folyamatos felületet adtak, ha kisebbek a falfelületnél, hatásuk kedvezőtlen. A XVIII. századra az architektonikus és mitologikus belső festészeti dekoráció jellemző. Ezek közül kiemelkedik a Sárvár várkastélyában talált Fenalon: Thelemalchon történetének rokokó keretű képsora, amely történetet Sopronban a Polányi palotában copfkeretben más jelenetekkel szintén megtaláltak.