A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Dr. Fejérdy Tamás: A barokk építészet szerepe a mai magyar városképekben

vertikális hangsúlyuknál fogva a távolabbi sziluett-hatásban is fontos városképi elemet jelentenek. Ezen épületek az átlagosnál gazdagabb architektúrája pedig - épp dekorativitásánál fogva - az utcaképek, térfalak jelentős hangsúlyát adják. A rendházak szintén jelentős, nagy léptékű épületek. Ennek számos oka lehet: A tekintélyt parancsoló megjelenítésen túl - illetve minden bizonnyal annál fontosabb tényezőként - az, hogy sok közfunkciót is betöltenek, ezeket is cl kell látniuk. (Oktatásban, kórházi munkában, hogy csak a két legfontosabbat említsem.) Illetve egy-egy ilyen kolostorépület minden bizonnyal szálláshelyként is funkcionál, hiszen bizonytalan időkről van szó - főleg az első periódusban - vagy még élénken él a bizonytalan idők emlékezete. Egy-egy ilyen kolostor csaknem önellátó egység, ami szintén a nagy komplexumok megalkotásához vezet. Éppen ezért elmondható, hogy megépítésük - bár sök esetben korábbi vagy meglévő épületekből indulnak ki jelentősen hozzájárul a városkép léptékének a váltásához. A budai várnegyedben a klarisszák vagy a karmeliták egykori kolostorai jól példázzák ezt. Hasonló ilyen városkép léptékváltást jelentő példa a győri jezsuita majd bencés templom, és a mellette álló rendház, vagy a székesfehérvári ciszterek egykori rendháza, dc Egerben is számos példát láthatunk erre. A budai vízivárosi Szent Anna-templom, és a mellette álló plébániaépület - amelyet a jezsuiták kezdtek el építeni -, valamint a Batthyány tér északi oldalán álló együttes az egyik legszebb budai teret alkották. A teret északról lezáró épület egykori ferences templom és kolostor, ami - egy korábbi török mecset helyén épülve valamilyen folyamatosságra is példa lehet. Ezt az együttest II. József rendelete alapján 1785-től végül is a betegápoló Szent Erzsébet apácák vették át: kolostoruk és kórházuk volt itt. Képzeljük hozzá, hogy valaha itt állott a ma a Mária téren található immaculata szobor is, a Duna fele nyitott tér keleti térfalát pedig földszintes, (maximum egyemeletes) lakóházak adták. így egy nagyjából egységes barokk tér jött létre, aminek a mai városképi szerepe még mindig nem jelentéktelen. A barokk építészet téralkotó törekvéseit általában a nagyszabású reprezentatív kialakítás, illetve az építészeti tengelyek és rávezetések hangsúlyai jellemzik. Ezt - ebben a tiszta megjelenési formában - ritkán találjuk meg a magyar városokban. Ahol legalább a kezdeményei mégis fellelhetők, az legtöbbször szintén egyházi építkezésekkel van összefüggésben. A magyarországi egyházmegyék, illetve egyházmegyei - érseki, püspöki központok újjászervezése a hódoltság területén elpusztított előzményeken alapul. Ugyanakkor a hatalmas kiterjedésű egyházmegyék további oszlása éppen c korszak vége felé történik meg - új püspökségek létrehozásával -, amely szintén nagyszabású városképalakító építészet lehelőségét hozza. Az előzőre jó példa lehet Esztergom, igaz, nem a mai megjelenésében; és még inkább: az egri érseki együttes. Míg a barokk építészet hazai kibontakozásának kezdeténél Győr városa, az ottani építkezések jutottak kiemelkedő szerephez, addig a XVIII. században Egerben adódnak nagyszabású feladatok, amelyhez az építtető érsekek megtalálták a kiemelkedő tehetségű építészeket, művészeket, természetcsen nemcsak az akkori Magyarország területéről. A székesegyház, a püspöki palota és a líceum együttese mint kompozíció azonban már nem az elgondolt barokk részletekkel és formaképzéssel valósul meg, ahogy például Vácott sem a Pilgramféle - az 1760. évből származó - székesegyház épül meg. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy sok esetben az építtetői szándék, a kompozíciós elképzelés és megvalósulás között hosszabb idő telik el, ami aztán természetesen az eredményen is meglátszik. Még mindig Egerben maradva: Ma azt láthatjuk, hogy a líceum épülete klasszicizáló késő barokk homlokzatot kapott, mellette pedig a Hild József-féle klasszicista templom áll, ami nem igazán illeszkedik az egykori barokk városképbe. A székesegyház helyérc azonban a régi barokk székesegyházat, Giovanni Batüsta Carlone egyik főművét kell elképzelnünk. A barokk építészet városképi szerepéről szólva - még mindig az egyházi megrendelőknél maradva - meg kell említenünk a püspöki, érseki székhelyek esetében fontos építtetői feladatokat, a káptalan tagjainak építészeti reprezentációs igényeit. Erre Egerben igen jó példákat említhetünk: a Fcllncr-féle nagypréposti- vagy pedig a Franz Jozef-félc kispréposü palotát, amelyek szintén jelentős szerepet játszanak a városkép alakításában, s szintén arány- és léptékadó jelentőségük van. Nem beszélek most a kalocsai érseki központ újjáépítéséről, bár ott szintén jelentős és kiváló barokk alkotások jelentkeznek. Az újonnan létrehozott egyházmegyei központ megépítésérc kitűnő példa lehet a szombathelyi püspöki palota, a székesegyház, a szeminárium, illetve a káptalanhoz tartozó épületek együttese; egy valóban nagyszabású kompozícióról tanúskodnak. Annak ellenére, hogy megvalósulása végül is egy viszonylag rövid időszakra korlátozódik, ez már a magyarországi barokk klasszicizmusba hajló végső szakasza. A püspöki palota Sala Terrena-ja, ami ugyan ilyen értelemben nem városképi tényező, azt bizonyítja, hogy ez még egyértelműen barokk alkotás, ugyanakkor a Hefclc Menyhért-féle székesegyház homlokzata már egy hűvös, szigorú architektúrájú, klasszicizmusba hajló mű. Azonban nagyon jó példa arra, hogy a koncepció még egyértelműen barokk, és a jeles épületek, amelyek körülveszik ezt a teret, a szombathelyi történeti városkép döntően meghatározó