A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Dr. Fejérdy Tamás: A barokk építészet szerepe a mai magyar városképekben

elemei. Olyannyira, hogy ennek a városnak talán csak emiatt az együttes miatt van kiemelten védett műemléki jelentőségű területe. E tekintetben hasonló a kalocsai helyzet, ahol szintén az egyházi együttes adja ennek a magvát. A másik városképi jelentőséggel bíró funkcionális terület, amely városképet meghatározó épületek megalkotásához vezet, a különböző közigazgatási épületek sora. Megint csak Egerre utalva: pl. a megyei adminisztráció épülete, vagy épp a börtönépülct. Talán azt is mondhatjuk, hogy a világi barokk építészet napjainkra leginkább fennmaradt, és a városképet leginkább befolyásoló reprezentánsai éppen ezek a művek. Szintén fontos, bár kevésbé általános jelenség a városi főúri paloták megjelenése, amelyek - hasonlóan a már említett szerzetesrendi épületekhez - főleg léptékadó jelentőségűek, és elsősorban dunántúli városainkban jutnak jelentős szerephez: A Bécshez közeli Sopronban megépülő barokk városi paloták (pl. az Esztcrházy-palota) emlíhetők leginkább ezen a téren. Ezeknél az építkezéseknél a középkori telckosztás megszűnik, sok esetben összevonják a telkeket, hogy nagyobb szabású alkotásokat hozhassanak létre. Erre Győrben és Budán is van példa, az egyik éppen az Országos Műemléki Felügyelőség épülete, vagy mellette az Erdődy-Hatvanypalota. A mai városképben a létrejöttükkor még külterületi elhelyezkedésű barokk építészeti elemek gyakran egész új környezethez jutottak. Ezek a kisebb kápolnák, kálváriák és hasonló alkotások különösen fontos szerepet játszottak a város és a környezete, a táj szerves kapcsolatának a létrehozásában. Szép példa erre a kőszegi kálvária, ahogyan belejátszik a mai Jurisics tér belső városképébe is, jól mutatja az eredetihez hasonló elrendezésben ennek a szerepét, de hasonló a mai Szlovákia területén, Selmecbányán a kálvária domb, a kálváriatemplom és a stációk szerepe is. Külön szólnék a barokk közterületi szobrok városképi szerepéről. A pestis-oszlopok, immaculala szobrok a városi terek lényeges elemei. Remélem előbb-utóbb visszakerülnek az eredeti helyükre. Legtöbb városunkban ugyanis rendkívül mozgékonynak bizonyultak, és átadták a helyüket más „művészeti" alkotásoknak. Ma már sok helyült komoly a szándék, hogy visszakerüljenek arra a helyre, ahol az eredeü kompozíció szerint voltak. Persze ezekkel a szobrokkal más baj is van - ami nem igazán tárgya előadásomnak -: anyaguk konzerválása megoldandó ahhoz, hogy még hosszú távon keresztül fontos városképi elemei lehessenek mai városainknak. Vannak különleges, egyedi barokk építészeti alkotások is, amelyek mai is komoly városképi szereppel bírnak. Hogy egyet említsek: a váci Diadalkapu, Isidora Cancvalc alkotása, amelyet 1764-ben Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc látogatására építettek. Ez, kiemelkedve környezetéből - véleményem szerint - kissé idegenül áll ott, nem illeszkedik a környezet léptékébe, illetve azt is mondhatjuk, hogy a környezete a mai napig nem tudott igazán felnőni a Diadalkapu állal elindított építészeti koncepció szintjéhez. Nem szóltam, és nem is szeretnék bővebben szólni a - végső soron nem kevés - valóban várost, települést meghatározó koncepciókról. Minden bizonnyal rendkívül érdekes volna ezeket elemezni, külön kitérni arra, mi hogyan valósult meg ezekből, és mi hogyan és miért nem, akár a szentgotthárdi ciszterci együttes, vagy esztergomi egyházi központ esetében. Azért nem részletezem mégsem, mert a tervek végül is nem valósultak meg elgondolt formájukban, így a mai városképet nem az eredeti szándéknak megfelelően alakítják. Ami pedig megvalósult ezekből a nagyvonalú koncepciókból, az esetek többségében nem illeszkedik szervesen a környezetéhez, a körülölte lévő városi szövethez, hisz eleve úgy készült, hogy a koncepció lesz a döntő és meghatározó, tehát a környezetet igazítják majd hozzá. A már említett ciszterci templom és kolostor nyilvánvalóan más léptékű mint az őt körülvevő városi szövet, és Pápa városában kastély és a Fcllncr-félc plébániatemplom - bár nagyon fontos eleme, és jelentős meghatározója a városképnek - szintén más léptéket, más nagyságrendet mutat, éppen ezért érezhető feszültség van a teret körülvevő kisebb, emeletes lakóépületek és a rendkívül grandiózus plébániatemplom, illetve a mögötte elhelyezkedő - szintén nagyléptékű - kastélyépület között. Ha a barokk építészeknek a mai magyar városok képében játszott szerepéről szólok, akkor ezt azért is teszem, mert hihetetlen mennyiségű épületet emeltek ebben az időszakban - nyilván a már sokat említett pusztulási periódus miatt, illetve után - különösen akkor, ha azokat a már elég kései barokk alkotásokat is ide soroljuk, amelyek a II. Józscf-i rendelkezések után a különböző felekezeteknek a nagyobb szabású egyházi építkezéseket is lehetővé tették. Ezek egy része persze már elég erőteljesen klasszicizál, de úgy gondolom, hogy a gyökerüket sok esetben itt találjuk meg. Ha végiglapozzuk a magyarországi műemlékjegyzéket melynek éppen most jelent meg az új kiadása -, akkor nagyon sok olyan települést találunk, ahol alig van több két-három jegyzékbe vett védett épületnél, és ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy ezek viszont csaknem mindig a barokk építészet alkotásai. Templom vagy templomok, plébániaházak, Nepomuki Szent János szobrok a hídon, vagy útszéli keresztek, esetleg magtár, és persze kastélyok és kúriák. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy bár településcink képében a barokk építészeti alkotások jclcn-