A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Libal Dobroslav: Barokk építészet a Cseh Királyságban

A manierizmus csehországi művészi környezete egyes megnyilvánulásai révén európai szintet ért el közvetlen és közvetett kapcsolataiban az olasz környezethez. Az átmenet a manierizmusból a korai barokkba nem mutat fel élesen megvont határvonalakat, ahogy ezt például a gótika és a reneszánsz között megfigyelhetjük. A folyamat meglehetősen folyamatosan és feltűnés nélkül ment végbe. A barokk mintegy a manierizmus meghatványozódása, monumentálissá válásaként mutatkozik be. A történelmi határt a harmincéves háború jelenti és ezzel szoros összefüggésben Albrecht Wallenstein színrelépése. Első, nagyvonalú architektonikus megnyilvánulása a Wal len stein-palota épülete (épült 1623-1633) a prágai Mala Strana részen. Jellemzője az urbanisztikus gigantománia, amely különösképpen a XVII. század harmadik negyedében - a prágai és más korai barokk egyházi és világi építészet soraiban - figyelhető meg. A Wallenstein-palota esetében még tiszteletben tartották a történelmi környezet magassági arányait. Főhomlokzata, amelyet az ablakok és tetőnyílások egyhangú sora tör meg szélességében, kevés közös vonást mutat a manierizmussal. A főszárnyban található a lovagterem, amely kétemclct magasságban emelkedik és az ugyanilyen magasságú kápolna, a stukatúra és a freskók túlzottan is gazdag tagolódásával. A manierizmushoz való kapcsolatot itt kétségtelenül a mesés Sala Terrena jelenti. A palota vezető építésze Andrea Spezza volt. A Wallenstein-féle városi és építészeti súlypontja Jicin városa és annak környéke, melyet az észak-csehországi kiterjedt Wallenstein-birtokok rezidenciájaként választottak ki. A hatalmas létesítmény Wallenstein 1634ben bekövetkezett halála után befejezetlen maradt. A Jicinbcn található új épületek sorában a Szent Jakab-templom a legérdekesebb, amelyet az új püspökség szellemi központjának szántak. Alapítását Wallenstein halála gátolta meg. A görög kereszt alapján szándékozott központról van szó, csatlakozó négyzetes helyiségekkel és félkör alakú összekapcsolással. A templom építését kb. 1627-ben kezdték meg. Még a harmincéves háború folyamán valósult meg a prágai Mala Stranan, a Szentháromság luteránus templom átépítése a karmelita rend Mária templomává. Szomszédságában található a Michna-palota a kerthomlokzat egyedülálló tagolódásával. Építésérc 1644-ben került sor. A korai barokk tevékenységek bolttükre közvetlenül a harmincéves háborúból emelkedett ki. Már a háború utolsó évében kezdődött meg a prágai jezsuita kollégium Szent Szalvátor kollégiuma cselében a kupoladob és a kupola építése a hajókeresztezés felett. Itt kétségtelenül Carlo Lurago tevékenykedett, aki a korai barokk időszak vezető képviselője volt. Ő tervezte a Szent Szalvátor-tcmplom szép oszlopcsarnokát és ezzel egyidőben, 1653-ban kezdte meg az óvárosi jezsuita kollégium (a Klemcntinum) rendkívül monumentális óvárosi épületének építését is. A nagyszerű homlokzatot a gravírozott falpillérek osztják részekre. A jezsuiták igen mélyrehatóan befolyásolták Prága építészetének alakulását. A Klcmentinum kollégiummal, az összcmcgoldás monumentalitása révén versenyre kelt az újvárosi kollégium, amely valamivel később keletkezett, és az új Szent Ignác temploma az 1665-167l-es évekből, amely tipikusan jezsuita elrendezésű, és amelyet a bevont oldalkápolnákkal a belső rész tiszta tagolódása jellemez. A főhomlokzaton, a lekerekített rizalitot a jelentős cseh építész, Paul Ignaz Bayer fedte be részben a később keletkezett oszlopcsarnokkal. A jezsuiták építészeti tevékenysége intenzíven bontakozott ki egy sor csehországi és morvaországi városban is (pl. Hrádec Králové, Klatovy, Kutná Hora, Uherské Hradisté). Prágán kívül a legjelentősebb jezsuita építkezés a Klatovy-ban található templom, amelynek építése 1654-ben kezdődött meg C. Lurago tervei szerint.