A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Péter Katalin: A barokk társadalom Magyarországon

válnak a magyarországi arisztokráciának, vagy legalább befolyásolják az itteniek műveltséget és szokásait. A magyarországi vezető réteg ugyanis már eleve soknyelvű volt; német, horvát, esetleg román eredetű családok tartoztak hozzá a magyarok között. Nem különültek azonban cl egymástól; sokszoros házassági szálak kötötték őket össze. Valószínűleg az újak hatásának reménye vezette az uralkodókat is, amikor a nagy uradalmakról szóló adományleveleket - hatalmas összegek fejében - kiállították. Az idegenek azonban idegenek maradtak Magyarországon, és nagyon nehéz eldönteni, azért alakult-e így a helyzet, mert a helyi arisztokrácia nem fogadta be őket, vagy azért-c mert ők maguk sem kívántak megtelepedni. Bizonyos tények mind a két magyarázatot elképzelhetőnek mutatják. így Sárospatakon például a legnagyobb szabadságharc vezérének, Rákóczi Ferencnek romos várát az új tulajdonos eredeti formájában helyreállíttatta, aztán mégsem költözött ide a família. Mások nem is kísérleteztek. A török kiverése után uradalmakkal elhalmozott idegen arisztokrácia nem hagyott nyomot sem az itteniek érzelmein, sem a szokásain. Nem véletlen, hogy barokk mecénások sem akadtak közöttük Magyarországon. Azok, akik megmaradlak itt, mint például a Windischgrätzck, idővel beházasodtak, és a későbbi időkben játszottak szerepet. A magyarországi barokk társadalomban érzékelhető mozdulatlanság mélyebb oka azért meghökkentő, mert a barokk műveltség a történettudomány meglehetősen általános álláspontja szerint az arisztokrácia átrendeződésére épült. Rengeteg új elem került be, állapították meg például Franciaországban. A változás egyik oka az volt, hogy a régiek a háborúkban elszegényedtek, az uralkodók pedig pénz helyett rangokkal fizettek új emberek szolgálataiért. Az örökletes rangot bizonyos tisztségekkel automatikusan meg lehetett szerezni. így tagolódott a társadalom: a régi előkelők megvetéssel néztek az újakra; a régi és az új nemesség pedig együtt vetette meg a lakosság többi elemét, illetve együtt szolgálta a királyokat. Angliában régebben még arányokat is megállapítottak. Az derült ki, hogy a XVI. század közepe utáni száz esztendőben megduplázódott a nemesség felső rétegéhez tartozó famíliák száma. Ezt a változást tekintették a korszak legfontosabb társadalmi folyamatának. Nagyon sok kutató itt állapította meg a kapitalizmus kialakulásának tüneteit. Logikus volt: nyilván új elemek gazdagodlak meg annyira, hogy nemesi birtokokat és azokkal együtt rangokat tudjanak vásárolni. A magyar tudományosság felkapta az ötletet. Nagy elméletek születtek arról, hogy a barokk világa - a gazdaság és a műveltség egyaránt - hogyan épült a társadalom alacsony rétegeiből felemelkedett emberekre. Ilyennek tekintették Thököly Sebestyént, aki eredetileg marhakereskedő volt; előbb másoknak dolgozott, aztán önállósította magát. Még nemességet is csak 1592-ben kapott, majd báró lett, és családja nagy karriert futott be. Hasonló volt az Esterházy család. Első ismert tagjai disznóval és más állatokkal kereskedtek. A XVI. század végén lett alispán Ferenc, de ő meg is maradt a nemességben. A fia, Miklós kapott először báróságot, majd grófi rangot. Az egyik unokát, Esterházy Pált emelte a királyi kegy hercegségbe. A família másik ága gróf maradt, és virágzik ma is. A barokk legnagyobb mecénásai Esterházyak voltak, részint világi méltóságokban, részint mint magas rangú főpapok. Thököly Sebestyént, valamint az első Esterházy Miklóst tekintette a történettudomány tipikusnak, és sokféle szempontból alkalmazott feltételezés szerint hozzájuk hasonló elemekre épült a barokk kor gazdasága és műveltsége. Közelebbi vizsgálat nyomán azonban kiderült, hogy egyedülálló esetek az övéik. Sem marhakcrcskedőkből, sem más hasonló foglalkozást folytatókból nem lett sem arisztokrata, sem barokk mecénás. A XVI-XVII. század fordulóján valóban feltűnt ugyan néhány új ember a társadalom legfelső rétegében, de nem kereskedők vagy iparosok köréből kerültek ki. Ehelyett volt közöttük néhány katona, igen kevés állami tisztviselő, messze túlnyomó többségük azonban még a rangemclés előtt beházasodott régi nagy arisztokrata famíliákba. Ezt tette az egyébként tényleg szokatlan sorsú Thököly Sebestyén és Esterházy Miklós is. Thökölyhez hozzáadták az évszázadok óta előkelő Dóczi família egyik leányát, Esterházy pedig - híresen nagy szerelemben - egy régi mágnás özvegyével, ősrégi család tagjával, Dersffy Orsolyával kötött először házasságot. ők ketten alighanem személyes tulajdonságaikkal szereztek maguknak előkelő házastársat, másoknál ugyanezt nem lehet bizonyosan feltételezni. Fügedi Erik a megelőző időkről szólva már régen megállapította, hogy - egyedi eseteket megengedve - főúri leányok akkor körnek rangon aluli házasságokat, ha az azonos státusú férfiak száma jelentősen kisebb a nőkénél. Az adatok szerint ilyen időszak volt a barokk megjelenésének kora is. Nemcsak a háború tizedelte a férfilakosságot, de olyan sajátos demográfiai helyzet alakult ki, hogy a társadalom legfelső rétegében mindig több leányutód született, mint fiú. Ily módon az előkelő kisasszonyok sorozatosan kényszerültek rangon aluli házasságba. Az esküvő után, amikor már biztos volt a kapcsolat, következett a férj hivatalos társadalmi emelkedése, a királyi kegyből kapott örökletes cím, neki és utódainak. Lényegcsen kevésbé gyakran nyertek rangot nagyurak unokaöccse!, vagyis a kivételesen lefelé házasodó urak feleségének rokonai. Végül néhány nagy hatalomra emelkedett főpap szerzett rangot az unokaöccseinek. A társadalmi tekintély és a vagyon tehát töretlen vonalban öröklődött a barokk előtt és a barokk korszak