A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Péter Katalin: A barokk társadalom Magyarországon

valamelyik tagja eredményes hadjáratot szervez a török ellen, majd egyesíti a három országrészt, mások az erdélyi fejedelmekben reménykedtek, ők török segítséggel kívántak volna a Habsburg-uralomtól megszabadulni, és - siker esetén - azt remélték, hogy a nemzeti királlyá választott erdélyi fejedelem valamilyen módon a török megszállást is fel tudja számolni. A két elképzelésben egy közös motívum volt: bárhogyan gondolkodtak is a török megszállás kortársai, politikai elképzeléseik végcéljaként az ország egyesítését jelölték meg. Ezért harcoltak hol a királyok, hol a fejedelmek oldalán, ezért volt a XVII. század tele függetlenségi háborúkkal. Végül félig-meddig a Habsburg-házhoz fűzött remények valósultak meg. I. Lipót, magyar király és német-római császár körül megszerveződött végre a nemzetközi összefogás. Miután a török 1683-ban Bécsig jutott, de megvert hadakkal kellett távoznia, Magyarország felszabadítása került a történelem, illetve a nemzetközi politika napirendjére. 1686-ban egész Európából sereglettek hivatalos hadseregek és önkéntes katonák, tisztek Buda alá. Szeptember 2-án sikerült; este hétkor ünnepelték a szövetségesek a török feletti győzelmet. Aztán zúdult tovább a háború. Rengeteg szenvedést, anyagi áldozatot követelt, de megszabadította Magyarországot az ellenségtől. Az országegyesítés viszont nem következett be, Erdély különállása fennmaradt. Mint császárok uralkodtak ott a Habsburg-ház magyarországi királyai, s cz súlyos érzelmi megterhelést jelentett. Jelentette egyben azt is, hogy az ország - a szabad királyválasztás jogát feladva - kénytelen volt elfogadni a Habsburg-dinasztia tagjainak öröklődő uralmát. így viszont nyugalom támadt. A barokk virágkora, amit 1740-től számítanak Magyarországon, háborúktól mentes időben következett be. A dinasztia uralma még prosperitást is hozott, mert bár a királyság és Erdély egyaránt kiszolgáltatottá vált - a Habsburg-országok éléskamrájaként kellett az egész országnak szolgálnia -, az kétségtelen, hogy a korábbi viszonyokhoz képest előnyösebbé váltak a gazdasági feltételek. A mezőgazdasági termények előtt szinte korláüan piacok nyíltak meg. A helyreállítás vagy a gazdagodó urak, polgárok és a katolikus egyház építkezései pedig szinte korlátlan mennyiségben igényelték a munkaerőt. A barokk időszak végének állapotait megint csak egy Esterházy Miklós érzékeltetheti. Ő az elsőnek dédunokája volt, és Fertődön építtetett csodálatos kastélyt 1762 után. Versailles és Schönbrunn voltak a példái, ő, akit „Fényes" Miklósnak is neveztek, rokokó környezetében nyilván nem jött zavarba semmilyen vendégektől. Bessenyei György, az író és politikus kortárs szerint „az idejövök álmélkodása hazánknak tisztességét kétségkívül minden idegeneknél dicsőíteni fogja". Valószínűleg Batthyány József érsek sem várt felszólítást arra, hogy méltóan jelenjen meg, amikor akár Fertődön, akár más kastélyaiban Esterházy Miklóst meglátogatta. Szándékosan állítottam a barokk korszak általános bemutatásának elejére és végére is egy-egy Esterházyt, illetve Batthyányt. így akartam előre jelezni azt a meghökkentő tényt, hogy a barokk a társadalmi mozdulatlanság ideje volt Magyarországon. Említhettem volna mellettük másokat is, a Nádasdy, a Csáky, az Erdődy, a Pálffy, a Zichy, a Keglevich, a Forgách, a Koháry, a Kollonich arisztokrata famíliák tagjait. Valamennyien mecénások, építtetők voltak a XVII. század elején, éppen úgy, mint a XVIII. század végén. A kezdetek nagy famíliái közül csak a Zrínyi hullott ki. Ezt azért is kell külön megemlítenem, mert a korszak legjelentősebb személyisége, Zrínyi Miklós, nemcsak megrendelő, hanem alkotó is volt a barokkban. A Habsburg-hatalom oldalán, a török ellen készülődve - 1646-47 telén - megírta a magyar barokk szépirodalom legnagyobb alkotását, a Szigeti veszedelem című eposzt, mely dédapjáról szólt, aki a Szulejmán szultán elleni harcban halt hősi halált. írt Zrínyi lírai verseket is, majd az erdélyi fejedelemhez fűződő tervekről fogalmazott államtudományi értekezéseket. Családja a barokk korszak végén már azért nem szerepelt, mert a Zrínyiek férfi ágon kihallak. Kevesen tűntek azonban el, és ritka volt az, hogy bekerüljön az arisztokráciába egy-egy család. Ilyenek voltak mégis a Grassalkovichok és a Festeticsek, ők az Árpád-kori nemességből jöttek; a legrégibb arisztokráciába házasodtak az idők folyamán, csak főnemesi rangjuk volt a XVIII. században újkeletű. Mint mecénások sem jeleskedtek korábban, a barokk idején viszont a legelsők közé kerültek. Az 1751-től épülő gödöllői Grassalkovich kastélyt sokan másolták; nagyban hozzájárult a barokk építészeti ízlés eluralkodásához. Itt még a császárnő, Mária Terézia, magyar királynő is szórakozott. A Festeticsek ugyancsak a századforduló közepétől épülő - keszthelyi barokk kastélya viszont inkább szellemi központ lett. Festetics György a XVIII. század legvégén „a közhaszon érdekében" nyilvános könyvtárat alapított itt. Ebből aztán már a felvilágosodás korának legfontosabb magyarországi közgyűjteménye vált. A Zrínyiek kihalása, illetve a Grassalkovichok és a Festeticsek felemelkedése tehát voltaképpen kivétel. A barokk korát inkább a nagy famíliák állandó jelenléte jellemzi, és ez a tény két okból is meghökkentő. A felületesebb tényezővel kezdve: azért kell feltűnőnek tekinteni, mert a török kiverése után a visszafoglalt területek nagy része idegen családok kezére került, és az lett volna a természetes, ha az új famíiliák részévé