A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Péter Katalin: A barokk társadalom Magyarországon

A barokk idejét a művészettörténet 1620-tól 1780-ig számítja Magyarországon. A legújabb kézikönyv szerint az egyetemes művelődéstörténeti korszakok közül ez élt itt legtovább. A hosszú időtartam talán figyelemreméltó jellegzetesség, de bizonyosan azt jelenti, hogy egyetlen művelődéstörténeti korszak alatt sem történt annyi politikai változás, mint éppen a barokk idején. Ez az Európa-szerte pompához és gazdagsághoz kötött kultúra szegény, három részre osztott Magyarországon jelent meg. Az akkori állapotokat legjobban Esterházy Miklós egyik vendégségének előkészületeivel jellemezhetjük, aki meghívta Batthyány Ádámot, és figyelmeztető levelet írt neki, hogy nagy kíséretet hozzon, tisztességesen öltöztesse fel az embereit. Ő maga is igyekszik, mert lengyel urak lesznek nála, és nem akar szégyenkezni a magyarok szegénysége miatt. Esterházy 1625 óta az ország első világi méltósága volt, nádor, Batthyány Ádám pedig magas hivatalokat viselő arisztokrata. Náluk gazdagabb emberek nem éltek az akkori Magyarországon, mégis joggal tekintették magukat a lengyel urak mellett szegénynek. Jól érzékelteti a különbséget az a tény, hogy míg Esterházy a barokk elején a középkorból maradt várakat építtetett át, lengyelországi kortársai, egy-egy Radziwi vagy Potocki, az új stílusban, pompás paloták sorát emeltette. Az ország 1526 után fokozatosan jutott ebbe a nyomorúságos helyzetbe. Akkor a török súlyos vereséget mért a magyar hadseregre. Elesett a király, az ország egyházi és világi méltóságainak nagy része. Majd két királyt választottak, előbb a magyar S zápolyai Jánost, aztán V. Károly császár fivérét, Habsburg Ferdinándot. A két király a török elleni harc különböző reménységeit testesítette meg. János jelentette a nemzeti összefogást és a lengyel segítséget, Ferdinánd a nyugati orientációt. Végül egyik elképzelésből sem valósult meg semmi. Magyarország nem kapott külső támogatást, és a két király hívei - összefogás helyett - harcoltak egymással. Szulejmán szultán viszont megjelent másodszor is annak idején, a mohácsi győzelem után, csak rövid látogatást lett Budán, majd elvonult, 1541-ben viszont dzsámivá alakította az ottani főtemplomot. így jelezte, hogy Magyarország urának tekinti magát. János király özvegyének és fiának, a csecsemő János Zsigmondnak adta át - évi adó fejében - a keleti részeket, Ferdinánd, illetve hívei kapták a nyugatiakat. Ez az utóbbi országrész maradt a királyság, és továbbra is a Habsburg-házból választott királyokat. Keleten létrejött az erdélyi fejedelemség, nemzeti uralkodók alait, de török fennhatóságban. Az ország középső, termékeny területét közvetlenül szállta meg az ellenség. Innen a régi magyar államszervezet képviselői elmenekültek, így egy-egy városi vagy falusi közösség magára hagyatottan állt szemben az ellenség katonáival és hivatalaival. Éppen az előbb emlegetett Esterházy Miklós volt az első olyan nádor, aki minden politikai befolyását latba vetve törődött a török megszállás alatt élő néppel. A „szegények" ügyét nemzetközi tárgyalások tárgyává tette. Egy-egy fogságba esett jobbágyról, falvak elűzött népességéről is kért felvilágosítást török méltóságoktól. Talán azért lett ő az első olyan magyar politikus, aki diplomáciai szinten törődött török alattvalóvá vált magyarokkal, mert az ő életében derült ki, hogy a megszállási és a királyság, valamint a fejedelemség különállását hosszú időre kell érvényesnek tekinteni. A XVIII. század fordulóján hosszú háború folyt, de a törököt kiűzni nem sikerült. így nyomorodott cl a középkorban még hatalmas ország, ezért vonult be a pompával jellemezhető új műveltség, a barokk, másokhoz viszonyítva szegény emberek életébe. És hosszú ideig nem következett lényeges változás. Az ország lakosai egészen a XVII. század végéig tehetetlenül vergődtek két nagyhatalom, az Oszmán Birodalom és a Német-római Birodalom között, a nyugati országrész királyai ugyanis egyben német birodalmi császárok is voltak. A politikusok egy része azt várta, hogy a nagy nyugati erőforrások felett rendelkező Habsburg-dinasztia