A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)
Kelényi György: Az itáliai barokk építészet és a „tartalom” kérdése
A bonyolult kapcsolatokat, melyek a tartalmi és az esztétikai oldal között kialakulnak, jól példázza a Santa Maria dclla Pace templom. 1656-ban kapta az itáliai barokk művészet nagy egyénisége, Pictro da Cortona a megbízást, hogy a XV. századi templom homlokzatát és az előtte lévő szűk teret átalakítsa. A tér kibővítése, a házak egy részének lebontása és az ötletes, egységes architektúrát sejtető térfal-kialakítás most nem tartozik vizsgálódási körünkbe. Kizárólag a homlokzalbővítésscl foglalkozunk, mert ez a mű mondanivalójának a kulcsa. A tervező egy hatoszlopos, félkör alakú kis tcmpictlot állított a hagyományos, síkfclülclű homlokzat elé. Ez a konvex bővítmény nincs kapcsolatban a belső térrel - nem tükrözi annak alakítását, csupán díszes kulisszaként kerül elé. Azt a látszatot kívánja kelteni, hogy a templom előtt, bent a piazzaban egy kis centrális építmény áll. A forma értelmezéséhez fel kell idéznünk a pápák politikai céljait, művészi propagandáját, amelyben központi helyet kap a béke gondolata. Az Augustus-kori Pax Romanat, az egész nem-barbár világra kiterjedő békés aranykort kívánták felújítani. Évszázadokon át, szinte megszakíthatatlan sorban jelennek meg emlékérmek, amelyeken a különböző pápák e gondolatot népszerűsítik. Az érmek visszatérő eleme - Pax alakja mellett - Janus temploma, amelynek bezárása az ókori Rómában a béke beköszöntét jelentette (kapuinak kinyitása pedig a háborút). A motívum tehát a „békét", a „béke templomát" jelenti. Körtemplom formája azzal függ össze, hogy a reneszánsz óta így képzelték el az antik Pax- vagy Janus-templomot. Ezt az alakot látjuk a festészetben is, képek háttercként, amikor a Béke szentélyét kívánják megjeleníteni. Valószínűleg Rubens hatott Pietro da Cortonára a Béketcmplom formájának kialakításában: a Medici Mária-ciklus egyik művén (1622), a Békekötés címűn a királynő oszlopos, centrális templom felé vonul. Pietro da Cortona festményein is szerepel ez a forma, így leghíresebb alkotásán, a Palazzo Barbcrini freskóján, majd a Palazzo Pitti egyik falképén. A Santa Maria dclla Pace templom antik jellegű homlokzata tehát az ókori Janus templomra utal, de keresztény tartalommal kiegészítve, átszőve. A Mária-titulus teszi ezt, ugyanis a Mária-tisztelet és a béke gondolatának összekapcsolása évszázadok óta megfigyelhető a művészetben. A trecentoban is szenteltek már fel templomokat a „békét hozó Mária" tiszteletére s e hagyományhoz kapcsolódik Pictro da Cortona is. Összefoglalva: a Santa Maria dclla Pace templom olyan alkotás, amelynek formája (lényegében funkció nélküli bővítése) jelentéssel bír, s e jelentést egy antik építmény, s a róla kialakított festészeti elképzelések határozták meg. Az eddigiekhez hasonló megállapításokat tehetünk még sok más, látszólag csupán egy építési feladat megoldására készült épületen is. Így a barokk építészet legjellegzetesebb művén, a kor téralakításának csúcsteljesítményeként értékelhető Szent Péter téren és kolonnádján is. A megbízásnak természetesen elsősorban gyakorlati célkitűzéseket kellelt kielégítenie. A pompás formában, hatalmas méretben újjáépült római Szent Péter székesegyház előtt, a zarándokok tízezrei által látogatott kegyhelyhez egy nagyméretű, reprezentatív, zárt teret s köré ünnepélyes architektúrái kellett terveznie Bcrnininek. Az építész egy trapézból és egy nagyobb oválisból álló térfomát választolt, amelyet egyenes gencrdával fedett, oszlopos nyílt kolonnád övez. A tér jelentését, mondanivalóját Bemini egyik megjegyzése világítja meg: A Szent Pélcr-templom a többi templom anyaegyháza; kolonnádja tehát kiterjesztett karokat formáz, mert magához öleli a híveket, megerősíti őket, a hitetleneket pedig meggyőzi az igazi hitről. E gondolat közismert voltáról, egykori hitelességéről egy közvetett bizonyíték is tanúskodik: a mű ismeretlen bírálója megvádolta Berninit a pápánál, hogy terve nem megfelelő, s a hibák kijavítására ellentcrvcket terjesztett be. Ezek között az egyik azt mutatja be, hogy a kolonnád, mint az egyház „karja" nem jó vonalvezetésű, a „mozdulat" keresett, kényszeredett, helyette egyenes oszlopsorral kellene a kitárt karokat megvalósítani. De mindezekkel még nem merítettük ki a Szent Péter tér mondanivalóját. A tervező ugyanis leveleiben, megjegyzéseiben következetesen „teatro"-nak nevezte azt. A korabeli szóhasználatban ez nem csak színházat, hanem amphiteátrumot is jelentett, részben a hasonló forma, részben a rokon szóalak révén. A reneszánsz elképzelés szerint ugyanis az ókori apmhiteátrum kör alakú volt, vagy pedig két, egymástól kissé széthúzott félkörből képezték. Bernini tere ugyancsak közelítő szerkesztéssel - vagyis félkörök, körszelctek segítségével valósította meg az oválist. Egyébként is, az oválist a kör származékának lekintetlék ebben az időben. A Szent Péter székesegyház előtti tér mint amphiteátrum gondolául azt a mondanivalót hangsúlyozta, hogy a hívő az egyház megpróbáltatásait felidéző amphitcátrumban áll, a mártírokkal azonos helyen s így felidézi példájukat. A XVII. század második felének legjelentősebb itáliai mestere Guarino Guarini theatinus szerzetes volt. Komoly természettudományos képzést kapott, s rendje szolgálatában - Európa több országában is - különböző rendházakban tanított. Eközben komoly tudományos tevékenységet fejtett ki: matematikai, geometriai, asztronómiai és építészeti műveket publikált. Egyik, az euklideszi geometriáról szóló könyvében kifejti, hogy a
