A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Kelényi György: Az itáliai barokk építészet és a „tartalom” kérdése

Az olasz barokk a művészettörténet legjobban feldolgozott területei közé tartozik, hiszen a kutatás úttörőinek (Wölfflin, Ricgl) írásai óta elemzések ezrei születtek Európa-szerte. Az itáliai barokk építészet szerkezeteit, alaprajzi- és homlokzati rendszereit, forma- és ornamens-készlctét, stílusjegyeit meglehetősen alaposan ismerjük, s ismereteink napról napra tovább gazdagodnak. Az építészettörténeti művekben azonban viszonylag kevés szó esik c művészet egyik legfontosabb kérdéséről, a tartalom, a jelentés, a mondanivaló problémájáról. Előadásomban azt szeretném példákkal illusztrálni, hogy a mondanivaló rendszerint az elsődleges, a formálást is meghatározó elem az itáliai művészetben is. Véleményünk szerint az építészet ugyanúgy alkalmas szemiotikai vizsgálatokra, mint a képzőművészet, vagyis felfogható egy jelrendszernek. A mű nemcsak formájával, tömegével, terével hat a nézőre, hanem a benne rejlő információval is. A szemlélőnek a konvenció által szentesített jeleket le kell olvasnia, meg kell fejtenie, hogy az építményt teljes egészében megismerje. Az épületben a gyakorlati, technikai és esztétikai elemek mellett az építészeten kívül eső szférából allegorikus, metaforikus jelentéselemek is megtestesülnek. Első példánkat Francesco Borromini életművéből vettük, mert ő a legegyénibb a látszólag csak a formálás kérdéseivel foglalkozó mesterek közül. 1642-től 1659-ig ő építette a római egyetem templomát, a Sant' Ivo dclla Sapienzat. Az alaprajz nagy ötletességet, s első pillantásra bonyolultnak, áttekinthetetlennek látszó rendszert mutat. Magja két, egymásba hatoló háromszög, melyek hexagont alkotnak, bővítésként váltakozva kiugró és visszahajló fülkék járulnak a hatszög csúcsához. E geometriai forma, sőt, a felépítés legtöbb eleme jelentéssel bír, mellyel hozzájárul a mű hatásához. A mondanivaló első rétege - egy idézet a Salamon királynak tulajdonított Példabeszédekből - az első alaprajztcrven kézírással olvasható. Eszerint a mû a „Bölcsesség Háza". A motívumok egy csoportja újabb jelentésrétegre utal: A pálmafa és kerubfej díszítések Salamon király palotáját idézik, hirdetve, hogy az új, római Bölcsesség Háza a jeruzsálemi palota megtestesülése. A mondanivaló újabb gondolattal egészül ki, ha a kupola díszítményeit is figyelembe vesszük: A csillagsáv mint lángnyelv fut végig fentről, a szentlélek alakjától (egy galamb) kiindulva. így utal a tervező a szentlélek szétáradására, a pünkösdi csodára, és tovább konkretizálja a programot: az isteni bölcsesség legfontosabb bizonyítéka keresztény tartalommal telíti az egyetem templomát. Borromini Sant' Ivójának alaprajza, díszítése, külső részletei tehát sokrétű mondanivalót fejeznek ki. A mester többi művét tanulmányozva szintén feltűnik, hogy azok sem pusztán építészeti, technikai problémák megoldására születtek, hanem a mű lényegével, rendeltetésével összefüggő mondanivalók kifejezésére. Metszetkönyvek, emblémagyűjtemények, tudományos-, retorikai- vagy teológiai könyvek gazdag anyagát használja fel a „jelentés" kifejezésére de azt nem csupán felületi díszekkel, hanem a formálásban alkalmazott geometriai elemekkel (például a szentháromságot jelképező háromszög-formával) vagy számmisztikával (3-as, 6-os szám szerepeltetésével) éri cl. Már első önálló művén, az 1634-39 között felépített római San Carlo alle quattro Fontane-n ezt a szándékot látjuk: egy vázlata alapján egyértelmű, hogy a szerkesztés alapja a kör és az egyenlő oldalú háromszög. A templomot ugyanis nemcsak Borromei Szent Károly, hanem a szentháromság tiszteletérc avatták fel. A háromszög és a körforma mellett ezért van 3 oltára, és volt háromszög alakú harangtornya, a homlokzat előtt 3 lépcsője. Sőt, az alaprajz ovális formája is - az egykorú traktátus-irodalom szerint - a szentháromságot szimbolizálta. Az épülethez fűződő jelentés - mint láttuk - a formálást, a felhasználandó eszközöket is meghatározza.