A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Dr. Petravich András: Barokk kastélyaink műemlékvédelme

A második világháború vegén, amikor a kastélyok építésének és eredeti rendeltetésük szerinti használatának kora Magyarországon lezárult, az ország jelenlegi területén mintegy 1500-2000 kastély és kúria állt. Közülük ma 740-et tartunk számon védett műemlékként. A többiek kisebb részben elpusztultak, illetve lebontották őket, nagyobb részben műemléki szempontból értéktelenek vagy azzá váltak az átépítések során; vannak azonban még feltáratlan, védelemre váró értékek is a magyar kastélyok közölt. A meglévő és megóvandó állomány kor, stílus és jelleg szerint vegyes összetételű. Mielőtt szűkebb témánkra, a barokk kastélyokra rátérnénk, fussunk végig röviden kastélyaink építéstörténetén. A középkorban a nemesség lakóhelye, birtokainak központja a vár és az udvarház. Mindkettő szigorú gyakorlati követelményeknek megfelelően épül, amelyek között kiemelkedő szerepet játszik a védelem. Csak később jut majd nagyobb mértékben szóhoz a kényelem és a reprezentáció igénye, csökken, majd szűnik meg fokozatosan az erődítés szükségessége, s alakul ki az új épületlípus, a kastély, és szerényebb testvére, a kúria. Az első lépést e téren a reneszánsz teszi meg. Mátyás király XV. század végi építkezései után a fejlődés sajnos hamarosan megtorpan: az ország egyharmada, benne mai területének nagy része 150 évre török uralom alá kerül. A királyi Magyarországhoz tartozó nyugati és északi részeken a XVI. és XVII. század folyamán számos reneszánsz várkastély épül, vagy épül át korábbi vártól, ezeknél azonban a török fenyegetettség miatta védelmi igény mindvégig megmarad. A barokk művészet a XVII. században csak a királyi Magyarországon kezd terjedni; fontosabb korai barokk emlékeink a mai Szlovákia és Burgenland területére esnek. A magyar barokk kastélyépíteszet a török kiűzése, majd a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után bontakozhat ki. Ezt követően a XVIII. század kastélyépítészetünk fénykora. Mennyiséget és minőséget is tekintve a magyar kastélyállomány zöme ebben az időszakban épül. A klasszicizmus, amely nálunk a XIX. század első felét tölti ki, a magyar kastélyépílészet másik csúcsidőszaka. Az 1800-as évek elején bekövetkezett mezőgazdasági fellendülés anyagi és a reformkor szellemi talaján sajátos, egységes magyar klasszicista kastélyépítészet jön létre, számos színvonalas alkotással. A korszak jellegzetes épülettípusa a kastély mellett a magas és a népi építészet eszköztárát vegyítő, a közép- és kisnemcsség igényeit kielégítő kúria; a magyar kúriák többsége ebben az időszakban, klasszicista stílusban épül. A romantika Magyarországon az 1850-es és 60-as évek, a levert 1848-as forradalom és az Ausztriával való kiegyezés közötü időszak stílusirányzata. A kastélyépítészetben kevésbé domináns, főleg átépítésekre kerül sor. A kiegyezéstől az I. világháborúig tartó fél évszázad - a szecesszió rövid, a kastél y ép ítészeiben nem jelentős időszakától eltekintve - az eklektika kora, sőt annak neobarokk vonulata „hivatalos" stílusirányzatként egészen a II. világháborúig fennmarad. Az ország félfeudális társadalmi rendszere lassítja a kastély mint épületü'pus elavulását; sok új kastély épül még az első világháborúig, sőt elvétve néhány a két világháború között is. E korszakok építészeti örökségének számbavétele és tudományos feldolgozása, az arra méltó emlékek védetté nyilvánítása csak nemrég kezdődött meg. A barokk kastélyok tehát kastély-, sőt egész műemlékállományunkban jelentős szerepet játszanak. Mégis, ha megkíséreljük áttekinteni építészeti Örökségünk e fontos részét, és megpróbálunk eligazodni benne, azt találjuk, hogy a téma máig sincs kellőképpen feldolgozva, a szakirodalom nem ad megfelelő iránytűt az építész kezébe. A barokk kastélyok törvényszerűségeinek nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása pedig könnyen tévútra viheti a helyreállítást. A következőkben saját, elsősorban az alaprajzból kiinduló osztályzási kísérletem