A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Dr. Petravich András: Barokk kastélyaink műemlékvédelme

alapulvételével szeretném egy kicsit részletesebben felvázolni a magyar barokk kastélyok fajtáit és jellegzetességeit. A díszudvaros, U alakú elrendezés franciaországi kialakulása óta a barokk kastély alaptípusa, Magyarországon azonban nem terjedt cl általánosan. A ráckevei kastélyt, amely J. L. von Hildebrandt egyik korai mesterműve, Savoyai Jenő herceg, a török elleni felszabadító harcok győztes császári hadvezére építtette 1702 után. A kapun belépő a kastély szárnyai által körülvett díszudvarba (cour d'honneur) érkezik. Ennek mélyén található a kastély fő helyisége, a díszterem, amelyhez kétoldalról egy tengelyre fűzött, összenyíló teremsor, enfilade kapcsolódik. Az épület mögött terül cl a kert, amelyre a kastély egyszerűbb kialakítású, külső főhomlokzatával néz. A barokk kastély általában emeletes, a fő helyiségekkel az emeleten, Magyarországon azonban - mint Ráckeve esetében is látható - gyakori a földszintes elrendezés is. Kétemeletes megoldás viszont csak kivételesen fordul elő. A típus legnagyszabásúbb hazai példája - és egyben Magyarország második legnagyobb kastélya - a fertődi, amelyet Esterházy „Fényes" Miklós herceg építtetett 1765 és 1784 között, a versailles-i kastély mintájára. A „fordított U" alaprajzú, jellegzetes magyar barokk kastélytípust gróf Grassalkovich Antal kamaraelnök teremti meg Gödöllőn, 1744 és 1749 között (bővítve 1751-58, ma a legnagyobb és legjelentősebb kastélyunk). Az érkezőt a középszárny kiemelkedő, háromtengelyes, erkélyes, kupolás, jellegzetes lezárású középrizalitja fogadja, míg az oldalszárnyak hátra, a kert és a gazdasági udvarok felé nyúlnak. A belső elrendezés általában egytraktusos, összenyitható teremsorral, oldalfolyosóval. A Grassalkovich-stílusnak is nevezett megoldás leginkább Pest megyében és környékén, a család barátai és rokonai körében terjed el (pl. Hatvan), de áttételesen nagy hatással van egész későbbi kastélyépítészetünkre. A pavilonos U alaprajz a szerényebb kastélyok sajátja. Az együttes három külön épületből áll, a személyzeti lakásokat és gazdasági helyiségeket befogadó szárnyépületek előre és hátra is nyúlhalnak a főépülethez képest. Az előbbire a romhányi Prónay, az utóbbira a rádi Muzslay kastély lehet a példa. Zárt, téglalap alaprajzzal számos kastélyunk épült. Ritkább a nyújtott (Edde-Felsőbogátpuszta, kiskastély), gyakoribb a tömör, 1 : 2 oldalarány körüli megoldás (Naszály-Billcgpuszta, Esterházy vadászkastély). A tömeget közép-, néha sarokrizalitok is élénkíthetik (Szügy, Simonyi kastély; Szécsény, Forgách kastély). A belső elrendezés az összenyitható teremsort, tömör alaprajznál gyakran az emelet teljes körbejárhatóságál biztosítja. Az L vagy T alaprajz a zárt alaprajzú épületek bővítésének eredménye (Kölcsd-Fclsőhídvégpuszta, Jeszenszky kastély; Keszeg, Huszár-Purgly kastély). További sajátos alváltozatok a sarokbástyás, saroktornyos kastélyok, amelyek a megelőző két évszázad reneszánsz várkastélyainak hagyományait őrzik (Mohóra, ZichyVay kastély; Szirák, Telcki-Degenfeld kastély), vagy a váltószintes kastélyok, amelyek a hegyes-dombos vidékek terepviszonyaihoz idomulva elöl emeletesek, hátul a kert felé pedig földszintesek (Erdőtarcsa, Szcntmiklóssy-Kubinyi kastély; Szirák). Előfordulnak természetesen az emlílett alaptípusok különféle kombinációi, valamint a bővítések és átépítések eredményeként létrejött összetett alaprajzok is. A több ütemű kiépítést példázza a nagycenki Széchenyi kastély együttese. A barokk kastélyok rendszerint összetett funkciójúak. Általában sem elégedhetünk meg azzal, a szakirodalomban sokfelé megtalálható meghatározással, hogy „a kastély nagyméretű, díszes, kerttel övezett főúri lakóház", de legkevésbé kielégítő ez a barokkra. A XVIII. századi kastély még számos olyan rendeltetésnek ad otthont, amelyek a későbbi fejlődés során önálló középületfajtákká válnak: nem csupán a tulajdonos állandó vagy ideiglenes otthona és birtokközpontja, de központja a társasági és a kulturális elemek is, mint „vendéglátó intézmény", hangversenyterem, színház, könyvtár, múzeum, sőt szerepet kaphat a közigazgatásban is. Mindehhez sok és sokoldalúan használható közösségi térre, illetve speciális helyiségekre (könyvtárszoba stb.) van szüksége. Egy másik fontos jellegzetesség a barokk kastélyok díszítése. Belső dekorációt, főleg falképeket a legtöbb helyen találunk, még olyan szerény, kastélynak alig nevezhető épületekben is, mint a kölesd-felsőhídvégpusztai Jeszenszky, vagy a csombrádi Pongrácz kastély. Úgy tűnik a legújabb feltárások alapján, hogy a díszítésre nagyobb gondot fordítottak, mint azt korábban vélni lehetett, és hogy az építészeti téralakítás, a díszítés, a berendezés és a funkció egysége a barokk kastélyépítészetben általános követelmény volt. Az elmondottak részben vonatkoznak a barokk kor kúriáira is. Ezek a XVIII. században a kastélyoknál általában kisebb és egyszerűbb, téglalap alaprajzú (esetleg L vagy T alakúra bővített), egy helyiségsoros + tornácos épületek (Szalmatercs, Ruttkay kúria; Nógrádsipek, Bálás kúria). A magyar kastélyok sorsában éles törést jelentett a II. világháború és az azt követő rendszerváltozás. A