A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Kertész Pál: Műemlékvédelem és geológia

Szintén ismerjük a márvány méltóságjelző szerepét, ami ebben az esetben általános szépségével és drágaságával függ össze. A görög világ volt a márvány felhasználásának bölcsője, itt azonban ez olyan nagy mennyiségben fordult elő, hogy a kőnek magának nem volt különleges szerepe, csak a belőle alkotott művészi munka színvonala szabta meg az értéket. Rómában azonban már, különösen az itáliai márványbányák felfedezéséig igen drága építőanyag volt, amelyet csak gazdag megrendelők engedhettek meg maguknak, így szükségszerűen és gyakran volt ez császári építkezések anyaga, anélkül azonban, hogy kizárólagosan használták volna fel. Nagy Károly császár aacheni székesegyházában számos antik követ használtak fel, de a trón maga, anyagában is kiemelkedvén a környezetből, márványból áll. Ennek eredete tisztázatlan, de az oldalfalába karcolt malom-játék arra enged következtetni, hogy az a lap valamikor vízszintesen helyezkedett el, és csak másodlagosan készítettek trónt belőle. Ezt megerősíti az is, hogy a trónlépcsők szintén másodlagosak, valamikor oszlopok anyagát adták. Hasonló a márvány szerepe indiai építményeken: például Fatehpur Szikri palotája teljes egészében vörös homokkőből áll, de az uralkodó személyéhez kötött épületrészek már márványból állnak. Nem teljesen tisztázott a történelem előtti vagy kelta korszakban a gránit különleges szerepe. Tudjuk, hogy Stonehenge tömbjei gránitból állnak, jóllehet hasonló tömböket közelebbi homokkőből is ki lehetett volna munkálni. Áldozati kövek a kelta időszakban általában gránit-anyagúak, ott is, ahová a gránitot nagyobb távolságból kellett szállítani. A kőanyag felhasználása egyetlen lehetőség esetén Sok esetben a geológiai szempontok szerinti célszerűség nem teszi lehetővé a kőzet kiválasztását, mert nem áll rendelkezésre választék, csak egyetlenegy kőfajta alkalmas az építés céljára. Ez általában nagy területen változatlan földtani felépítésre utal, miután az elsősorban magmás kőzetek esetén fordul elő, főleg gránit-területeken. így például Észak-Európában a Skandináv félsziget, illetőleg Finnország jórészt gránitos jellegű, mélységi és átalakult kőzetekből áll. E kőzetek igen nehezen faraghatók, sok esetben csak durván munkáihatók meg. Ezért e területen elsődlegesen a gleccserek és a folyóvizek morénáit, görgetegjeit használták fel, a faragott kőanyagok külső alakja is gyakran szabálytalan maradt. Nyugat-Európában Bretagne és Normandia nagy területein szintén csak egyetlen felhasználható építőkő ismeretes, így ebben az országrészben a falusi templomok, sőt parasztházak is gránitból állnak. Ezek anyaga sok esetben csak kezdetlegesen megmunkált kőelem, de ismerünk magas művészi színvonalon készült épületeket^is. Ilyen például a Mont Saint Michel apátsága Bretagne és Normandia határán, a napnyugat csodája. Az épület maga is egy kis gránitdombon áll, de a kőanyagot egy szigeten bányászták, és ott is faragták ki. A kőanyag kőzetfizikai jellegéből következően nem lehetett olyan fmom faragásokat készíteni, mint amilyeneket a francia gótika a durva mészkövekben alkotott. A mérművek kevésbé finomak, az egész épület súlyos, de kőzettani jellege miatt az időjárásnak ellenálló, a tenger viharaival is dacoló egyházat jelentheti. 2. A kőzetek időállósága és mállása A kőzetek és így az építőkövek valamennyi sajátsága változásnak indul, ha természetes környezetéből kikerül és az időjárás hatásai érik. Ez a folyamat a mállás, ami szükségszerűen minden kőzetet eljuttat a felaprozódás, szétbomlás állapotába. A geológia e vonatkozásban azt tudja vizsgálni, hogy egy kőanyag egy adott helyen, adott környezeti és beépítési körülmények között mennyi idő múlva jut el addig a határig, amelyen túl eredeti feladatát már nem tudja betölteni. Ehhez kapcsolódik annak geológiai megítélése, hogy ha a beépített kőanyag ezt a határt túllépte, akkor milyen módon lehet a beavatkozást megtervezni, a kőcserét, tisztítást és az esetleges kezelést elhatározni. Minden mállás alapvetően két tényezőtől, az építőkő kőzettani-kőzetfizikai jellegétől és a környezeti hatásoktól függ. A mállás hatása során az időállóság megítélésére viszont még azt is elemeznünk kell, hogy vajon mely tulajdonságok) szükségesek a kőanyag felhasználásakor, azaz például, ha a mállás csak a színt vagy a fényt változtatja meg, akkor még falazati kőként megfelelhet. Minden klímaterületen jellegzetes mállási formák alakulhatnak ki. Ezek mások a hideg égövben, ismét mások a mérsékelt vagy a tropikus területeken. A mállásban jelentős a szerepe a vegyi, a fizikai, valamint a biológiai hatásoknak is. Innen, Európából nézve a nedves trópusi területek mállását a növényzettel hozzuk szoros kapcsolatba. így azt várnánk, hogy Indiában, ahol a monszun két periódusában többezer mm csapadék hullik le, a mállás igen erőteljes. Érdekes példa Fatehpur Szikri palotája. A palota uralkodói szeszélyből épült egy víz nélküli területen, így az uralkodó halála után az udvartartás elköltözött, és a palota magára maradt. Ennek ellenére több mint 300 év alatt sem a faragványok, sem pedig az épületszerkezetek: nem károsodtak. Magyarországon, ha a Lánchíd kőpillérjeit kétévenként felülvizsgálják, mindiglalálnak új és új cserjéket, amelyek a tömbök között élőhelyet találtak maguknak. Ismervén a kambodzsai Angkor Vat problémáját, ahol a dzsungel néhány év alatt teljesen benőtte, behálózta az épületet, csak azt a magyarázatot tudjuk e jelenségre adni, hogy India e részén a két csapadékos évszak között két igen száraz, 40-50°-os hőmérsékletet elérő periódus is található. Feltehető, hogy ezen a hőmérsékleten minden, az épületbe esetleg bejutott mag, spóra elpusztul, és ezért a biológiai mállás nem indulhat meg.