A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Zádor Mihály: Épületdiagnosztikai vizsgálatok a műemlékvédelemben

pontok figyelembevételét, a „tolmácsolás" és „diszpécser" szerepét is el kell látniuk, az ezzel kapcsolatos ismeretek megszerzésével, az I970-es években kötelező jelleggel bevezetett graduális oktatás és posztgraduális műemlékvédelmi szakemberképzés keretében is erősítve ezt a szemléletet és ismeretanyagot. E kutatások fontosságát húzza alá annak felismerése is, miszerint a műemlékek helyreállítást követően megindult pusztulásának egyik alapvető oka az, hogy a növekvő környezeti ártalmak meghiúsítják a korszerű technika alkalmazását, főként pedig hiányoznak a megfelelő színvonalú, megelőző épületdiagnosztikai vizsgálatok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy miként az orvosi praxisban sem alakítható ki megfelelő terápia helyes diagnózis nélkül, ugyanúgy a szemrevételezés csak egyik szükséges, de nem elégséges módszer az épületek károsodása okainak, mértékének és prognosztizálásának megállapítására. Világos továbbá, hogy az így keletkező ismételt károsodások nemcsak kulturális értékeink pusztulását és ; népgazdasági kárt jelentenek, hanem — ezek lévén a leglátogatottabb építészeti alkotások — a hazai és külföldi látogatók ezek alapján alakítják ki a magyar műemlékvédelem és általában a magyar építészet műszaki színvonaláról véleményüket. Az említetteken kívül szeretnék néhány olyan újabb tényezőre, a mai fejlődés trendjére jellemző körülményre is rámutatni, amelyek még világosabbá teszik, hogy miért került az érdeklődés előterébe nemzetközi viszonylatban is a műemléklielyreállításokat megelőző diagnosztikai vizsgálatok kérdése. — A műemlékek helyreállítása, szoros kapcsolatban lévén az épített környezet egészének helyreállításával, nem hagyhatja figyelmen kívül a környezetvédelem egész széles körű tevékenységében lezajló folyamatokat, amelyek szinte valamennyi tudományterület és iparág együttműködésével, mind az emisszió csökkentése, mind a meglevő környezeti ártalmak elleni védelem terűién átfogó vizsgálati rendszert alakítottak ki, és szorgalmazza ezek egyedi esetekben való alkalmazását is. A technikai fejlődés örvendetes folyamatának e negatív tényezői éppen a legrégibb és legértékesebb épületállományunk esetében igénylik a legkorszerűbb műszaki és természettudományos módszerek alkalmazását. (L. a támadó és védőfegyverek analógiáját a hadviselésben). Figyelembe kell vennünk továbbá mindehhez hazánk különleges klimatikus adottságait, az évi átlagos 40-50 fagyciklust. — Az általános épületfelújítás műszaki fejlesztésének fontos részévé vált az épületdiagnosztika (L. a Kelemen Lajos szerkesztésében megjelent Épületdiagnosztika c. könyvet, ÉTK Bp., 1985.). Ugyancsak gyors fejlődést mutatnak e szervezet keretében és ezek együttműködő partnereiként kialakult laboratóriumok, a műszerpark, a vizsgálati módszerek. Mivel a műemlékek nemcsak a legértékesebb, hanem a legrégibb és legnagyobb károsodást, korróziós pusztulást mutató épületek. így furcsa lenne, ha a normál épületfelújító tevékenység nagyobb technikai, illetve vizsgáló apparátussal, magasabb műszaki színvonallal rendelkezne^ mint a műemlékvédelem. — A műszaki műtárgyak konzerválása, főként pedig a pusztulás okát és mértékét kiderítő diagnosztikai vizsgálatok igen gyorsan fejlődnek és terjednek. Ezzel együtt fejlődik egy speciális vizsgálati ág: a kormeghatározás, amely a műszaki és természettudományok legújabb módszerei segítségével lényegesen egzaktabb választ ad (főként egyéb adatok hiányában) az egyes tárgyak korára vonatkozóan, mint a szemrevételezés régi tapasztalati alapokon nyugvó vitás módszere. — Ami viszont a szemrevételezést illeti: a műemlékvédelem területén (és általában a régi épületek felújításában) a régi, már egyre kisebb számú szakemberek ilyen irányú ismerete, tapasztalata sokkal többet „olvasott le" egyszerű optikai úton - vagyis szemrevételezéssel — az épületek anyagáról, szerkezeteiről, mind korukat, mind műszaki állapotukat illetően, mint a mai generáció. Ez is egyik indoka, hogy ezt a mai fejlődés előnyeivel: az új technikával pótoljuk. 2. A műemlékek helyreállítását megelőző épületdiagnosztikai vizsgálatok elveiről és módszereiről A műemlékhelyreállítások tervezését megelőzően — mint ismeretes — kötelező művelet a tudományos dokumentáció készítése. Ennek hagyományos módszere a szakirodalmi, levéltári, tervtári források feldolgozása (szükség esetén a régészeti feltárás, a falkutatás és ezek dokumentálása), az épület és annak társművészeti alkotásaival kapcsolatos művészettörténeti kutatások, a felmérés (hagyományosan, geodéziai módszerekkel és újabban mindinkább segítségül híva a fotgrammetria módszerét) és mindezek eredményét összegző építészettörténeti összefoglalás. Ez tulajdonképpen e tevékenység célja: az épület és annak egyes periódusai kormeghatározása, a stíluskritikai kérdések tisztázása és egyben segítségnyújtás a tervező építésznek az épület egyes részei értékeléséhez, a terv során kialakítandó bemutatáshoz nélkülözhetetlen elemző-értékelő munkához. Amint ezt már az OMF megbízására 1972-ben készült, a műemlékhelyreállításokat megelőző diagnosztikai vizsgálatokról szóló kutatási tématanulmányunkban írtuk: az előzőekben ismertetett megelőző kutatási munkákat, illetve ezek eredményét összefoglaló művet a továbbiakban nem helyes azonosítani a „tudományos dokumentáció" fogalmával. Műemlékvédelmi gyakorlatban ezt a rendkívül fontos és hatóságilag is előírt tevékenységet ma már jóval szélesebb módon kell értelmezni (és kellene előírnia a műemléki hatóságnak). Ezt a hagyományos tudományos dokumentációt, tartalmának és céljának megfelelően, „építészettörténeti tudományos dokumentációnak" nevezhetjük. Emellett, részben ezzel párhuzamosan, készítendő (az előzőekben vázolt indokok miatt) a tudományos dokumentáció másik része: az épületdiganosztikai dokumentáció. E vizsgálatok, illetve azok dokumentációja részben hasonló részben eltérő az épületfelújításokat megelőző épületdiagnosztikai vizsgálatoktól, illetve azok dokumentációjától.