A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Zádor Mihály: Épületdiagnosztikai vizsgálatok a műemlékvédelemben

1. Néhány bevezető gondolat a multidiszciplináris együttműködésről'és a téma jelentőségéről Egyetemes és nemzeti kultúránk pótolhatatlan értékű tárgyi emlékei, ezen belül az egyetlen, gyakran használati értékű és „monumentális méretű monumentum": az építészeti műemlék megmentésének számos nehézsége mellett az utóbbi évek igen örvendetes eredménye, hogy egyre általánosabbá válik az a felismerés, amely a tevékenység lényegét a lehető legszélesebb körű multidiszciplináris együttműködésben látja. Míg két-három évtizeddel ezelőtt ez csupán igen kevés műemlékvédelemmel foglalkozó szakember konok rögeszméjének tűnt (különösen ami a műszaki és természettudományok képviselőivel való együttműködést, a közös nyelv megkeresését és megtanulását illeti), ma már szerencsére a retrográd, konzervatív magatartás a ritka — bár még létező - kivétel. A nyugati újabb módszereket tanulmányozó, az intézményeket meglátogató magyar szakemberek újabban mind többet emlegetik, hogy hazánkban már 15—20 évvel ezelőtt tanultak ilyesmiről, és voltak tanúi ezen új tudományterület megszületésének. Csupán a szokásos probléma: a gyakorlatba való átmenet és a gondolkodásmód átalakulása szenved némi késedelmet. A multidiszciplináris együttműködés, a korszerű természettudományos és műszaki eredmények hasznosítása a műemlékek kommunálásában ma már általánosan elfogadott alapelv. Ennek értelmezése és gyakorlati végrehajtása, a különböző országok és intézmények véleménye, a megvalósítás módszerei azonban rendkívül eltérőek. Az egyes országok jelentős többségében a műemlék és a múzeumi ügyek közös tárcához, a művelődésügyi ágazathoz tartoznak, és ezek közös nagy restaurátor-konzervátor intézményeiben folyik — egyetemi és más kutatóhelyekkel együttműködve — a kutatás és a szakemberképzés egyrésze, továbbá a gyakorlati feladatok megoldása. (Ilyen pl. az ismert brüsszeli és amszterdami intézmény vagy a római ICCROM). Másutt a gyakorlati feladatokra orientált vállalati jellegű és anyagi érdekeltségű intézmények keretében folyik e tevékenység illetve annak jelentős hányada. Ilyen például a lengyel PKZ - még mindig a művelődésügyi ágazat keretein belül, minden, a múzeumi konzerválás és a műemlékrestaurálás egységes szervezetével, építészek, régészek, művészettörténészek, vegyészek, fizikusok, petrográfusok, biológusok stb. együttműködésével. Igen jellemző együttműködési forma — párhuzamosan a fentiekkel - a műemlékhelyreállítással foglalkozó hatóságok és tervezők szakvéleménykérései és kutatási megbízásai egy-egy specializált kutatóhely részére (kémiai, biológiai, kőzettani stb. szakvélemények, illetve alap- és fejlesztő kutatások). Ilyen megbízásos kutatásokat végez Angliában a BRE (Building Research Establishment), a francia, belga vagy amerikai építéstudományi intézmények, a new-yorki Columbia Egyetem, a Karlsruhe-i Műszaki Egyetem stb. Eme együttműködési forma esetében csupán egy alapvető kérdés merül fel: képes-e az egész helyreállítási munka karmesteri feladatát a tervező építész ellátni, jók-e kérdései, és megérti-e a válaszokat? Továbbá: hogyan dönt egymásnak ellentmondó szakvélemények esetében, tekintettel arra, hogy a követelmények nem egyenrangúak, és ezek súlyozása esetenként komoly mérlegelést, továbbá a multidiszciplináris együttműködésben résztvevő partnerek területein is bizonyos fokú ismereteket követel általában minden műemlékhelyreállítással foglalkozó építésztől, de különösen azoktól, akik a mai fejlődésben szükségszerűen specialistái e szakterületnek. Hazánkban sajátos helyzet alakult ki. Már az 1960-as évek elején szorgalmaztuk ezen együttműködés létrejöttét, a hagyományosan és intézményesen kialakult régész-művészettörténész-építész együttműködés mellett a műszaki és természettudományok új eredményeinek fokozottabb alkalmazását, az ilyen képességű szakemberekkel való együttműködést. Ennek gyakorlati megvalósítása érdekében - a miniszter Műemléki Bizottságában - laboratórium felállítását javasoltuk az Országos Műemléki Felügyelőség keretén belül és együttműködést a Budapesti Műszaki Egyetemen ekkor megindult ilyen irányú kutatásokkal. Ez a javaslatunk, sajnos, még az OMF új székháza létesítésekor sem valósult meg, csupán most, jó húsz évvel később. Időközben, az 1970-es években, az OMF akkori igazgatója és a BME rektora írásbeli megállapodást kötött arra, hogy a magyar műemlékvédelem műszaki tudományos kutatóbázisa céljára a Műegyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetének Műemlékvédelmi Osztályán akkor már folyó ilyen irányú kutatásokat és az alakulóban levő Műemlékvédelmi Laboratóriumát hasznosítják, míg az OMF keretében majdan létesülő labor szakemberei a folyó helyreállítások feladatait látják el. Az építészeiirányítású kutatásoknak egyúttal a gyakorlati helyreállítási szem-