A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Hokkyné Sallay Marianne: A műemlékvédelem és társtudományai

Tisztelt Elnökség, Kedves Hallgatóim! Amikor a műemlékvédelem társtudományairól, a műemlékvédelem és e társtudományok kapcsolatáról, kölcsönhatásáról, ez utóbbiak szerepéről, fontosságáról beszélünk, két lényeges és alapvető — nemzetközileg is általánosan elfogadott — tételből indulunk ki. — Az első a műemlékvédelem feladatának meghatározása. Ez a következő: a műemlékvédelem feladata a műemlékeket a szervesen hozzájuk tartozó képzőművészeti alkotásokkal (falkép, kőszobrászati elemek), eredeti belső berendezésük lényeges megváltoztatása nélkül, eredeti helyükön és környezetükkel együtt megőrizni, konzerválni, karbantartani. — A másik tétel (talán ez az első) a műemlék fogalmának, a műemléki érték fogalmának meghatározásával függ össze. A műemléki értéknek két összetevője van: a történeti és az esztétikai érték, illetve a szakirodalom az utóbbi időben egy harmadik komponenst is figyelembe vesz, ez az ún. etikai érték. Az első két komponens évtizedek óta jelentős szerepet játszik a műemlékvédelem gyakorlati megvalósításában, és közülük is a történeti értéknek meghatározó szerepe van. A történetiségnek, mint alapvető kritériumnak a kiemeléséből következik a XX. századi modern műemlékvédelmet leginkább jellemző tulajdonság: a történeti hitelességre való törekvés. Ez a hitelesség pedig nemcsak az emlék formai, tartalmi elemeire vonatkozik, hanem a régi anyag fokozott megőrzésére is. Ezekből a — fent röviden elmondott és a műemlékvédelem alapvető céljait összefoglaló, mondjuk így — tételekből, azt hisszük, azonnal érzékelhető, hogy a gyakorlati műemlékvédelem csak úgy tudja feldatát jól teljesíteni, ha munkájába bevonja a különböző szakterületek széles skáláját. Kezdjük a műemlék történeti értékének kifejtésével. A történeti érték azt jelenti, hogy a műemlék a múlt életének dokumentuma, az elmúlt korok létének és kultúrájának kifejezője. Megőrzését, helyreállítását csak akkor lehet hitelesen a gyakorlatban megvalósítani, ha az emlék belső, lényeges tartalmát minél alaposabban megismerjük. Anélkül, hogy a műemlékvédelem elméleti kérdéseinek történeti fejlődésével kívánnánk foglalkozni, a fentiekben kifejtettek után talán természetes, evidens az a tény, hogy magának a műemlékvédelemnek az elmélete is — még a múlt század folyamán - a történettudományból és (amiről még később fogunk szólni) a művészettörténet — művészetelméletből fogant, és azzal együtt fejlődött. A társtudományok közül tehát elsőként a történettudományról kell beszéljünk. A kor, a hely alapos ismerete nélkül egy épület megítélése, értékelése nem lehetséges, hiszen az adott környezet és az adott társadalmi közeg meghatározott jelentőségű. Az általános történeti-társadalomtörténeti ismereteken kívül a konkrét műemlékre, műemlékegyüttesre (akár történeti városközpontra) vonatkozó forráskutatások jelentik a következő lépést: azaz a könyvtárakban, levéltárakban és múzeumi gyűjteményekben található adatok felderítése, rendszerezése. Ezzel válik lehetővé egy-egy műemlék közelebbi-távolabbi életének, külső körülményeinek, történeti helyzetének megismerése, nagyon szerencsés esetben pedig, illetve „fiatalabb" műemlékeknél gyakrabban fontos, közvetlenül a műemléképületre vonatkozó, annak keletkezését meghatározó tények feltárása. Miután a levéltári kutatásokról külön előadás is szól, nem kívánunk részletesen beszélni e fontos társtudományról. Inkább arról szólnánk, hogy a műemlékvédelem, a gyakorlati műemlékvédelem számára mennyire fontos (fontos lenne?), hogy minél több műemléki épület történeti feldolgozása megtörténjen. Ha ez a feldolgozás nem is lehet mindig monografikus jellegű, de „legalább" topografikus szintű legyen. Alapvetően szükségesnek tartjuk tehát a műemléki topográfiai munkát, mely lehetővé teszi egy-egy objektum történeti, építészettörténeti leírását a levéltári kutatások, a korábbi szakirodalom és a helyszíni lejárások alapján. Ehhez csatlakozik az épületekhez tartozó képzőművészeti anyag: falképek, berendezési tárgyak stb. ismertetése. A topográfiai munkában használt komplex vizsgálati módszer segítségével az épületek konkrét megismerése mellett egy-egy földrajzi egység, megye építészeti, művészettörténeti kultúrájáról kapunk képet történeti folyamatában és összefüggésében. Ezért a topográfiai kutatás a műemlékvédelem talán legfontosabb alapkutatási feladata, amely a gyakorlati munka megindulását könnyíti, és kész alapokat teremthet ahhoz.