Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)

Mendele Ferenc: A Kárpát-medence népi építészeti emlékei

típusokhoz, települési szerkezetekhez és telekbeépítet bégekhez is kapcsolódnak, és ezek vázlatos elemzése nélkül csak félreéríhetőcn, szubjektív (pl. esztétikai) értelemben és „önmagukban" értelmezhetőek. /. Településtípus- és szerkezet Ma már nem gondoljuk olyan mozdulatlannak és változatlannak a falusi települések utcahálózatának, telekbeosztásának, határhasználati rendjének képét, mint a századfordulói kutatás tette, mégis tagadhatatlan, hogy számos településünk őrzött meg több részletében középkorig visszanyúló elemeket. Ma már azt is tudjuk, hogy a 18-19. századi, tervszerűen folytatott falurendezések mennyire átformálták (különösen a Dunántúlon, de kisebb mértékben másutt is) pl. az utcahálózatot. A települési vizsgálatoknak kettős szerepe van. Egyrészt a település formai jellegzetességeit, történetüeg figyelmet érdemlő karakterisztikus vonásait törekszik megállapítani, másrészt mindazon körülményeket is vizsgálja, amelyek a helység építéstörténetét befolyásolhatták, a társadalomtörténeti hátterét világítják meg. A település helyének kiválasztásában a birtoklási viszonyok mellett nyilvánvalóan jelentős szerepe volt a földrajzi tényezőknek, a domborzati viszonyok pl.az épületek alaprajzait is befolyásolhatták. A tájhoz való igazodás lényeges, ha nem is kizárólagosan településformáló tényező is. Mindezek után elsőként a településtípusokról: a Kárpát-medencében ennek négy nagy csoportját ismerjük — „szórványtelepülés" (a mai Magyarországon csak a vendvidéken ismert. Nem keverendő össze ez a tartozéktelepülésként értékelhető tanyás településsel!) Erdély magyarlakta területein ez nagyobb számban fordul elő (remélhetőleg a jövőben is megmaradottan), de példái helyenként Burgenlandban, s méginkább Szlovéniában is szemmel kísérhetőek. \ — zárt település (a magyarlakta vidéken és hazánk mostani területén alapvetően ez dominál.) Ezen belül a középkor óta (a viszonylag háborítatlan területeken) itt az „aprófalu" a jellemző! A zárt település sajátos, egyedi szerkezeti formája a kétbeltelkesség — ami azonban soha nem volt uralkodó forma. (Nevezik ezt még kertes, ólaskertes, szálláskertes, pajtáskertes, vagy megosztott településnek is). — szeres település (átmenet a szórvány és a zárt település között). — tanyás település, ahol a zárt települési mag időszakosan, vagy részlegesen lakott „külső üzemhely", s ennek eltérő és változatos formái 'gondoljunk csak a Kalocsa környéki, a nagyalföldi, a szabolcsi tirpák tanyákra stb.) a megszüntetési szándékok ellenére ma is élnek és éltetésükre szükség van. Visszatérve most a morfológiai elemeket is tartalmazó egyes kérdésekre: 1. A településszerkezetről: ennek tágabban értelmezett hazai formái: a. ) halmazfalu (ezen belül tömör, laza, szabályozott és sugaras halmaz) b. ) úti falu (az Alföld nagyfalvas zónáján kívül mindenhol megtalálható!); nevezik utcás falunak is! c. ) orsós falu (középen kiöblösödik — leggyakoribb ÉK-en; szórványosan máshol is!) d. ) völgyi, vagy patakmenti falu (sorfalunak is nevezik, de ilyenkor csak az egyik oldalon épültek házak!) egy, vagy kétsoros (oldalas) — gyakori a Mátrában, a Bükkben és a Felvidéken. e. ) többulcás falu (változatai között megemlíthető a kétutcás). f. ) tervezett, vagy „telepes" falu — főleg az Alföld déli részén, s így a jugoszláviai Vajdaság területén is. (Számon tartunk még: körfalut — szatmári terület — láncfalut, pl. Gyöngyös, valamint piacutcás, piacteres, erdőtelkes és láptelkcs falut.) 2. Utcabeépítettség: a. ) szabálytalan beépítés — a legrégibb, ma főleg a dombos területeken (pl. Erdélyben, a Felvidéken, a Bükkben és a Mátrában); b. ) előkertes beépítés — általánosnak mondható a mai emlékanyagban; c. ) utcavonalas beépítés /Kis- és Nagyalföld); d. ) laza sorházas beépítés (városias hatásra a XVI1I-X1X. század fordulóján alakul ki — pl. a Kisalföldön); e. ) sorházas beépítés (Fertő vidék, Baranya, Tolna); f. ) fűrészfogas beépítés (nem védelmi jellegű! XVII-XIX századi falurendezések eredménye: főleg ENy-Dunántúlon) — Kisalföld, pl. Fertőszéplak. 3. Telekformák: a. ) szabálytalan telek (viszonylag ritka) b. ) tömbtelek (megfogyatkoztak) c. ) téglatelek d. ) szalagtelek (ez a legtöbb) 4. Udvar elrendezés: a. ) szabálytalan udvar (viszonylag ritka (Göcsej, Őrsé^, Erdély); b. ) soros udvar — általános, a nagyobb gazdasági épül<] ek a lakóház mögött, a többivel szemben;