Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Mendele Ferenc: A műemlékvédelem Nyári Egyetemének 17 éve (Eger)

keit ismertette, M. V. Tschapka pedig Ausztria hasonló gondjait tárta fel 1985-ben. A rákövetkező évben D. Szaszelov a bulgáriai, H. Cleere az angliai régészeti emlékekről szólt. Érthetően a vendégelőadókról, témáikról is csak hézagosan adhatok számot. Mindazokról sem emlékezhetek meg, akik az Egri Nyári Egyetem Műemlékvédelmi tagozatán ma már nem lehetnek itt. S bár ez nem szokás — engedelmükkel — most mégis megemlékeznék egy közelmúltban elhunyt mesterünkről, vezetőnkről, dr. Dercsényi Dezsőről. Dercsényi Dezsőnél szinte jelképes jelentőségű, hogy fiatal művészettörténészként épp akkor került a Műemlékek Országos Bizottságához, amikor az esztergomi várhegyen napvilágra kerültek az Árpád-kori királyi palota maradványai, megindultak a modern magyar műemlékvédelem alapkövének is tekinthető nagyszabású feltárások, helyreállítások. Számára a tudomány és a műemlékvédelem egymásrautaltsága, az elmélet és a gyakorlat egysége a magyar műemlékvédelem irányításának szerteágazó feladatai közepette is mindvégig alapvető kérdés volt. Ez alapozta meg a nevéhez fűződő korszak mindvégig magas szintű igényességét, szakmai kvalitását. Emellett vérbeli szakmapolitikus volt, aki a kultúra és a mindenkori valóság összefüggésében sorról sorra felismerte azt, amit éppen tenni kell és amit tenni lehet. A közeli múltban bölcs egyszerűséggel így fogalmazta meg élete eredményeit: „... ezen a területen sem történt más, mint annyi más esetben az életben, vagyis az valósult meg, amit meg lehetett valósítani és abban a formában, ahogy az adott körülmények azt lehetővé tették, megengedték." Ami azonban e szerény megfogalmazás mögött rejlett, ami történt és megvalósult az ő irányításának évtizedeiben, az nem kevesebb, mint a magyar műemlékvédelem újjászervezése és kibontakoztatása. A törvény és a szervezet megalapozása mellett alapvető érdeme volt egy olyan kvalifikált munkatársi gárda kialakítása is, amely képes volt a művészettörténeti, régészeti, elméleti és építészeti, valamint szakrestaurátori szempontokat szoros szakmai együttműködésben egyeztetni, a közös cél érdekében érvényesíteni. Széles látókörű, haladó szellemű vezetői egyéniségének köszönhető, hogy ebből az együttműködésből egy olyan interdiszciplináris munkastílus és egy olyan komplex elvi, valamint módszertani koncepció alakulhatott ki, amely a magyar műemlékvédelemnek ezekben az évtizedekben egységes szellemi arculatot, egyben határozott műemlékpolitikai irányvonalat adott. A magyar műemlékvédelem célkitűzéseinek és koncepciójának a széles közvéleményt is meggyőző kifejezői voltak azok a műemléki helyreállítások, amelyeket az OMF komplex szervezete évről évre megvalósított, s amelyeknek mindig fontos műemlékpolitikai jelentőséget is tulajdonított. Az érték feltárása, megmentése és közkinccsé tétele, a tudományos hitelesség következetes gyakorlata nemcsak a hazai közvéleményt győzték meg a célok helyességéről, hanem széles nemzetközi körben is ráirányították a figyelmet a magyar műemlékvédelemre és ezen keresztül hazánkra. Életművének érdemi összegezése és értékelése a váratlan távozás döbbenetében, a búcsú szomorúságában ma még nem lehetséges. Ma még csak azt tudjuk, hogy egy nagy formátumú, kiemelkedő egyéniség hagyott el bennünket, s vele egy korszak zárult le a magyar műemlékvédelem történetében. Valamennyien fájdalommal búcsúztunk tőle és megrendülten vittük ravatalához mindazoknak a tiszteletét, szeretetét, emlékezését, akiket vezetett, akikkel együtt dolgozott, akiket tanított s nevelt a magyar múlt értékeinek megbecsülésére, megőrzésére. Az előzmények taglalása, az eredmények bemutatása természetesen nem jelenti azt, hogy a műemlékvédelemmel foglalkozó Egri Nyári Egyetemmel kapcsolatosan nincsenek további közös és sürgősen megoldandó feladataink. A sok közül elsőként azt szeretném megemh'teni, hogy ennek a kurzusnak időbeni, még inkább szakmai programját igyekezetünk ellenére sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Utalnék itt elsősorban a szombathelyi Urbanisztikai Nyári Egyetemre; kisebbrészt a Sopronban rendezett „Környezet- és Tájvédelmi" kurzusra; a zalaegerszegi „Népművészeti", a szegedi „Művelődéselméleti" stb. találkozásokra. Ezeknél az indokolatlan átfedések évről évre fellelhetők, az egyeztetések hiánya miatt az anomáliák mindinkább érezhetők. Panasszal nem illik — s erre alapvetően nincs is ok — mostani előadásomat lezárni. Ezt azért sem tehetném meg, mert például őszinte örömmel számolhatok be a Hevesi Szemle kezdeményezésére, valamint a Megyei Oktatási Központ szíves vendéglátására épülten '86-ban is, s ez idén is itt megrendezett egri kiállításunkról, amire szeretném szíves figyelmüket felhívni. Annál is inkább, mert az Országos Műemléki Felügyelőség megalakulásának idei, harmincadik évfordulójához kapcsolódik ez a rendezvény. S munkánk eredményeiről, egyben gondjainkról és tévedéseinkről kirándulásaik során értelemszerűen meggyőződhetnek. Eger, 1987. július