Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Román András: A műemlék fogalmának kiterjedése

ROMÁNANDRÁS A MŰEMLÉK FOGALMÁNAK KITERJEDÉSE Mi a műemlék? A kérdésre látszólag egyszerű válaszolni. Egyszerűnek látszik, hiszen műemlékekkel ma már — szerencsére — sokan foglalkoznak, s valamennyien jól érzik, mi az az építészeti emlékanyag, amit hivatásként vagy nemes hobbiként tevékenységük tárgyául választottak. Valójában bonyolult, mert a műemlék meghatározására, annak eldöntésére, mi műemlék és mi nem az, természetesen nincs műszer vagy lakmuszpapír, bonyolult, mert e fogalom változó időben és térben egyaránt. A műemlék fogalmát Magyarországon még ma sem értik egyformán. Más a műemlék jogi meghatározása s más, amit általánosan műemléknek tartanak. A műemléki jog az építészeti örökségnek csak az élvonalát, a valóban elsőrendű emlékeket nevezi műemléknek, a többieket — mint ez jól ismeretes — más elnevezésekkel illeti: műemlék jellegű, városképi jelentőségű épület. Az általános felfogás viszont műemléknek tart minden védett épületet, tekintet nélkül arra, hogy melyik védelmi kategóriába tartozik. Ezt követem én is a továbbiakban. Már az eddigiekből is világos, hogy a műemlék nagyon is szubjektív fogalom. Talán csak annyi objektív belőle, hogy műemléken mindig építészeti (esetleg mérnöki) alkotást: épületet vagy építményt értünk. Ámbár ez sem igaz minden országban. Van, ahol a műemlékek közé sorolják az ingatlan műemlékek ingó tartozékait is. Jogilag az műemlék, amit egy (vagy több) arra illetékes, hozzáértő ember műemléknek nyilvánít, társadalmilag pedig az, amit az uralkodó közfelfogás annak tart. Ez utóbbinak a rövid elemzése, változásainak vázlatos bemutatása ennek az előadásnak a tárgya. Műemlék és műemlékvédelem egy idős és szorosan összefüggő fogalmak. A valós vagy vélt értékek védelme ösztönös cselekedet az állatvilágban és az emberi társadalomban egyaránt. Az emberek azóta védik műemlékeiket, építészeti és képzőművészeti örökségüket, amióta felismerték annak érték voltát, jelentőségét. A műemlékvédelem történetének ismertetése nem a jelen tanfolyam tárgya, nem lehet ezen előadásé se. így nincs mód annak nyomon követésére, hogyan csírázott ki a reneszánsz talaján a XIX. században szárba szökő műemlékvédelem abból a felismerésből, hogy az antik szépségideál és művészet közvetlenül szól az újkor emberéhez. Mai értelemben a reneszánsz Itáliájában tekintették először műemlékeknek a római és görög emlékeket. Az éredeklődés és az értékelés a későbbiekben fokozatosan terjedt át a középkor műemlékeire. Winckelmann elméleti és Goethe irodalmi működése nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század első felére kialakult Európában a műemlékek valóságos védelme. Hogy valójában mit is kell védeni, még kevésbé volt az elmélet tárgya. Viollet-le-Duc, Ruskin és mások inkább a hogyanra keresték a választ. A műemlék fogalmának meghatározása sokáig váratott magára s lényegében a századforduló nagy művészettörténeti-műemléki hármasára, Alois Riegire, Georg Gottfried Dehióra és Max Dvorakra maradt. Riegl volt az első, aki ha nem is egészen úgy, ahogy azt ma tesszük, de megkülönböztette a műemléki érték két fő elemét, a történeti és az esztétikai, illetve egyáltalán bevezette a történetiséget az esztétikum mellé. Elméletét Dehio és Dvorak fejlesztette tovább. Dvorak mutatott rá elsőnek arra, hogy a műemlék fogalma igen széles: abba legkülönbözőbb műemlékfajták és a szerényebb színvonalú emlékek, az újabb korok emlékei is beletartoznak. Ezen alapul a már a mi korszakunk műemlék-meghatározása, amit a Velencei Karta 1964-ben így fogalmazott meg: „A műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának jelentős fejlődésnek, vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is, amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert." A műemléki értékelés — szerintem — legteljesebb, legkorszerűbb megfogalmazását Pogány Frigyes adta, aki a történeti és esztétikai érték mellett — az előbbiekből fakadóan — bevezette az etikai érték fogalmát is. Mit jelent mindez? A műemlék történeti értéke azt fejezi ki, hogy a műemlék a történelem egy szeletének tárgyi bizonyítéka. Vall arról a korról, amikor létrehozták, annak társadalmi, gazdasági, műszaki és művészi színvonaláról. De vall a későbbi korszakokról is, hiszen fennállása folyamán bővítették, átalakították, ki volt téve pusztulásnak és helyreállításnak, lehetett sorsa elhanyagoltság, lassú sorvadás. Az idők folyamán számos ízben gazdát cserélt, színtere lehetett különböző nevezetes eseményeknek. Mindez nyomot hagyott a műemléken, s az értő ember ezekből a nyomokból olvasni tud. Ha pedig — a korszerű műemlékvédelem követelményeinek megfelelően — tudományos módszerekkel még meg is vallatják, a történetiség kiteljesedik, az épület könyvként tanúskodik múltjáról. Ezért fontos a XX. század műemlékvédelmének az a felismerése, hogy minden olyan beavatkozást, ami a történetiség ellen hat, ami azt meghamisítja vagy