A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Dr. Bakó Ferenc: Az Egri Nyári Egyetem szakmai értékelése

tartani a műemléki törvényt, bár a tapasztalat nem egészen erre vall. A népi műemlék leghatékonyabb védelmének az állami tulajdonba vétel és a múzeumi rendeltetés tűnik annak ellenére, hogy a múzeumházak számát sokáig szaporítani már nem célszerű. Nézetem szerint az lehet a megoldás, hogy a jövőben erősebben kellene szelektálni az épületeket és típusok bemutatására keDene törekedni. (Kisnána) A fenntartás gondjainak enyhítésére kísérletet lehetne tenni arra, hogy megszerezzük 1—1 üzem, vállalat patronálását népi műemlékeinkhez is, ezen a téren a sajtó már szép eredményekről tudósít. Kecskés Péter a kutatások jelentőségét hangsúlyozta, mint a népi műemlékvédelem korszerű alapját. Példa erre Vargha László, a közelmúltban elhunyt építész-etnográfus életműve, amely hagyatékként a szentendrei Szabadtéri Múzeum birtokába került. Vargha László a tudós alaposságával és rendszerességével végezte felméréseit, ezek jórésze alkalmas arra is, hogy alapot adjon az épület másolatának elkészítésére. Kilátás van ana, hogy a hagyaték egy része, mint forráskiadvány a tudományos világ és a nagyközönség elé kerüljön. Településeink modernizálódásával, értékes építészeti emlékeink folyamatos pusztulásával ugyanis mindinkább előtérbe kerül a rekonstrukciók jelentősége, hiszen az áttelepített házak már közelebb állnak a másolathoz, mint az eredeti építményhez. A szabadtéri néprajzi múzeumok, a hazánkban helytelenül skanzennek nevezett gyűjtemények első európai és hazai formáit, és a szentendrei országos hatáskörű múzeum megalakulását tárgyalta Simányi Frigyes. A népi műemlék fogalmát, védelmének szakaszait vizsgálva felvetette, hogy a szabadtéri gyűjteményekbe kerülő, épületek nagy része nem műemlék ugyan, de a gyűjteményben már múzeumi tárgy lesz és mint ilyen kerül védelem alá. Az áttelepítést tartja a védelem legfelső fokának, ezek a gyűjtemények fogják utódaink számára megörökíteni, átmenteni a múlt hagyományos építészetének örökségét. Az áttelepítés minden más módszert elutasító kizárólagosságával nem ért mindenki egyet, amint ez a hallgatók fórumán is kitudódott. Erdész Sándor, a sóstói múzeumfalu igazgatója beszámolt eredményeiről, tapasztalatairól és elmondta, hogy a Nyírség földtani viszonyai között — ahol csak földből lehet építkezni — nincs más lehetőség a népi építmények megőrzésére, csak az áttelepítés, ő maga szívesebben őrizte volna meg helyükön az épületeket, ha falazatuk fából vagy kőből lett volna. A vita során az a vélemény alakult ki, hogy a megőrzés két alapvető módszere: az áttelepítés és a helyszíni megőrzés nem állítható szembe egymással, mind a két módszer elfogadható, de csak a hitelesség megtartásával. A népi és a magas építészet határmezsgyéjén levő fatornyokat Sisa Béla tárgyalta. Előadásából leszűrhető, hogy a haranglábat, fatomyot, vagy harangtomyot a magas művészet alkotásaitól eltérő módon építették. Tervezője nem volt, az eljárás csupán a gyakorlaton, valószínűleg hagyományon alapult, megrendelője maga a faluközösség volt és nem a földesúr, kivitelezője pedig a nép között élő mesterember, ács vagy faragó molnár, aki a parasztok számára egyebet is (ajtó, ablak, mángorló stb.) készített. Ebből az következik, hogy a harangláb műfaját tekintve a népi építészethez tartozik, mint annak egyik legmagasabb szintű alkotása. A temető része a településnek, mert az elődök, az ősök nyughelye, a holtak faluja. Egy időben a temető rendje a falu családjainak helyzetét tükrözte, kapcsolata tehát az építkezéssel kézenfekvő. És ide tartoznak a sírjelek is, amelyekről Wirth Péter tartott előadást. Bár a temető keresztjeiről, fejfáiról már sokat írtak, védelmükkel, megőrzésükkel az erre illetékesek alig törődtek. Hagyományos sírjeleink folyamatosan pusztulnak és sorsuk ebben is hasonló a népi épületekéhez. Napjainkban divat, hogy az öregek százezres értékű kriptát építessenek maguknak — attól félve, hogy haláluk után utódaik nem sokat törődnek majd velük — a hagyományos sírjelekre nincs szükség, lassanként készítésük is feledésbe megy. Közülük legváltozatosabbak a református fejfák, melyeknek 4 típusát lehet megállapítani, de kutatásra érdemesek a katolikus keresztek és a zsidó síremlékek is. Az OMF törekedett arra, hogy néhány, sajátos szokásokat felmutató temetőt védelemben részesítsen akár funkcionáló, akár elhagyott temetőről van szó. Ilyen temető az ócsai, a balatonudvari és a szatmárcsekei, ahol emberalakú, szív alakú, illetve csónak alakú fejfák állnak. Megjegyzendő, hogy talán védelemre lenne még érdemes a telkibányai temető, ahol a fejfák kor és nemek szerint differenciáltak, és érdemes felfigyelni a keleméri fejfa gyűjteményre, amelyet a helyi néprajzi szakkör a közelebbi táj falvaiból gyűjtött össze. A népi mesterségeket vette számba Balázs György abban a tekintetben, hogy bemutatásuk milyen helyigénnyel jár. A kérdés a múzeumok néprajzi kiállításai mellett közelebbről érinti a szabadtéri néprajzi múzeumokat, ilyen bemutatás ugyanis gyakori, amennyiben adottak a tárgyi feltételek. A mesterségek kategóriáiból a házi munka és a háziipar nem helyigényes, ezek beilleszthetők a néprajzi enteriőrökbe, vagy kiállításokba, de nagyobb gond és egyúttal látványosabb a külön helyiséget, műhelyt igénylő kisiparosok sorsa. Csaknem minden faluban volt korábban kovács és kerékgyártó, ezért ezeket a mesterségeket az ország több részén be is mutatják, így a Heves megyei szervezetben is. A sokkal ritkább kékfestő, mézeskalácsos vagy kádár műhely többnyire önálló épületet igényel, ezért nem kerül rájuk sor. Egerben is meg van még egy tímárház és a harangöntő ház, de berendezésükre senki sem vállalkozik. A Szilvásvárad, Szalajka völgyi szabadtéri múzeum több erdei munka bemutatását kísérli meg. A népi műemlék legmagasabb szintjét képviselő festett kazettás, templomi mennyezet megőrzése és restaurálása volt Szigetvári János szakmérnök előadásának témája. A számos Baranya megyei református templom festett mennyezetéből kettőt már restauráltak, egy folyamatban van, egy pedig megfelelő állapotú. Az előadás elsősorban ezeket