A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Dr. Bakó Ferenc: Az Egri Nyári Egyetem szakmai értékelése

mutatja be, elemezve ornamentikájukat, közölve történetüket. A templomok 1781. II. József király türelmi rendelet után épültek, nagyobb részük a múlt század elején, összesen 25 templom kazettás mennyezetének emléke maradt meg és az elpusztultak nyomait a pécsi múzeum etnográfusai kutatják. Megfigyelések szerint a kazetták ornamensei megjelennek egyes népművészeti tárgyakon is, de alaposabb vizsgálatra lenne szükség az átvétel folyamatának felderítésére, a példák számának gyarapításával is. Komjáthy Attila és Wirt Péter előadása nyitotta meg a népi műemlékvédelem példáinak ismertetését. A nyugati határszélen fekvő Őrség egyik magyar települése, Szalafő teljes műemléki védettsége, egyes épületeinek helyreállítása folyamatban van és belátható időn belül befejeződik. Szalafő tipikus példája lesz a népi műemlékvédelemnek helyszíni megőrzés formájában, építményeinek egy része nem is igényel különösebb műszaki beavatkozást, ép állapotban maradt meg. Tudományos szempontból Szalafő jelentősége abban áll, hogy bolygatatlanul őrizte meg a középkori telep ülésmódot, a szeres szórvány települést, amire a Mátra vidékén (Mátraderecske) már csak a hagyomány emlékeztet. A hasonló formációjú alföldi tanyarendszer más időben — később — és más körülmények között alakult ki. Boronafalas házain is olyan archaikus elemek őrződtek meg, mint az ablak elődje, a falon vágott négyszögű nyílást elzáró, tologatható deszka, a „tolitu." A hazai módszerek és eredmények közül én ismertettem még az egri múzeum tevékenységét. A mintegy 30 éve megkezdett tervszerű munka első fázisában felkutattuk a leírásra és védelemre érdemes emlékeket, majd hozzáláttunk az építmények kiválasztásához. Az épületeket megvásárolva eredeti helyükön és környezetükben, csak a legszükségesebb változtatásokkal, esetleg rekonstrukciókkal többnyire enteriőrszerűen berendezve múzeumként kezeljük és mutatjuk be a közönségnek. A népi műemlék-múzeum hálózat a megyei múzeumi szervezet része és jelenleg 10 egységből áll, amelyek anyagok, formák, etnikai csoportok és társadalmi rétegződés szerint képviselik a táj lakosságának építő tevékenységét. A múzeumi szervezetekhez kapcsolt népi műemlékek nagy mértékben különböznek az ún. tájházaktól, amelyek tudományos előkészítés nélkül különféle intézmények, szövetkezetek fenntartásával többnyire gyakorlati célokat szolgálnak. Ennek ellenére sokszor még szakemberek sem tesznek különbséget a két típus között. Más államok népi építkezést védő szervezeteinek munkáját is megismerhették a hallgatók, három előadásban. Maira Medvecka a szlovákiai tevékenységet ismertette, kezdve a leégett Csicsmány falu rekonstrukciójával és folytatva a tervszerű, tudományos megalapozottságú védelemmel. Itt előnyben részesítik az ,,

in situ" megőrzést, amit áttelepítésekkel egészítenek ki. Sajátos a szlovák szervezetben, hogy a népi emlékek egy részét kulturális műemlékké nyilvánítják, s ide tartoznak a fatemplomok és a jeles emberek szülőházai. A 9 szlovákiai rezervátum között figyelmet érdemel a brhloveci, Kálnaborfő, a Garam mellett, amelyben barlangépítményeket őriztek meg és amelyeket Jan Mjartan munkája révén ismerünk a szakirodalomból. Ez a rezervátum felhívja figyelmünket arra, hogy ennek az építkezési módnak a Kárpát-medencében legjelentősebb területén a Bükk-alján még hozzá sem fogtunk valamiféle hasonló megőrzés kialakításának. A Prágából érkezett Jiri Vondra dr. az előadást cseh és morva példákkal egészítette ki. A harmadik külföldi előadásban Margareta Vyoral—Tschapka a népi műemlékek ausztriai eredményeiről szólt. A tudományos előkészítés Ausztriában is csak századunk derekán bontakozott ki: az 1920. évi kataszter még alig tartalmaz parasztházakat. A tartományoknak önálló műemléki rendeleteik vannak, s így tudjuk, hogy például Burgenlandban először csak 1966-ban szerepel népi műemlék a kataszterben. A védelem munkája csak az utóbbi években erősödött fel, Tirolban 1982—1984. között több mint kétszeresére emelkedett a védett épületek száma. Az erre alkalmas objektumok azonban sokkal nagyobb számúak, de nem védik őket, abból kündulva, hogy a védelem kényelmetlenséget, esetleg anyagi kárt okozhat a tulajdonosnak. A sok diapozitívvel, térképpel kísért előadás révén megismerkedhettünk az osztrák műemlékvédelem eddig elért és máris kiváló eredményeivel, különösen az ,in situ" megőrzés, valamint a épületcsoportok rezervátumszerű védelme tekintetében. Az előadásokból és vitafórumokból álló programot tanulmányi kirándulások egészítették ki. Ennek nevezhető az egri Szépasszony-völgy pincemúzeumának, majd a városnak és a várnak szervezett megtekintése is. A résztvevők véleménye szerint tanulságos volt a mátrai, majd a bükki tanulmányút, amelyek során több, a helyszínen megőrzött, helyreállított és múzeumszerűen berendezett népi műemléket tekinthettek meg.