A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Kerner Gábor: A paraszti építészet változásai napjainkban

— a ház oromzatával, egy vagy két ablakával az utcára néz, — a ház ablaktalan hátsó homlokzatát fordítja az utca felé. A lakóházak eredetileg szabadkéménnyel épültek, de a szabadkémények lepadlásolása már a századfordulón megkezdődik. A szabadkémények kivétel nélkül favázasak voltak, a favázak közeit vesszővel vagy náddal töltötték ki, majd kívül-belül sárral tapasztották. A kéményfejek borítása deszkalapokkal történt. A századforduló környékén épült házaknál a szabadkémény már nagyméretű téglából készült. A szabadkémények lepadlásolásának okát elég nehéz kideríteni, ugyanis a legöregebb emberek sem emlékeznek tiltó rendelkezésekre, el­mondásuk szerint csupán a „kéményseprő beszélte rá őket". A szabadkémények alatt rakott tűzpadka volt, amelyet lassan felváltottak a vasból készült sparheltek. A szobákban a fűtést még a meglevő kemencékkel, ahol már nincs ke­mence, ott dobkályhával és olajkályhával, a konyhában a főzést vas sparhelttel oldják meg. Sok esetben a szabadké­ményt megszüntetik, azonban a kemencéket megtartják — sütés-főzés céljából — így ilyen furcsa megoldásokat alkal­maznak. A helyiségek mestergerendásak, alulbordás deszkafödémmel. Az első szobában rendszerint három ablak van, kettő az utcára, egy pedig az udvarra néz. Ezek az ablakok a két világháború között készültek, felváltva a korábban kisebb méretű ablakokat. A szerkezeteket a közelben levő nagyobb településről — Mezőkövesdről — vásárolták, asztalosmes­terektől 1920. és 1945. között. Az udvari homlokzatokon fa, illetve téglaoszlopokkal alátámasztott tört tornác húzódik végig. A fa tornácoszlo­pokat az 1920-as évektől kezdik kicserélni tégla oszlopokra. Tetőidomukat tekintve a nyeregtető a jellemző az utca felé lekontyolva vagy függőleges sík oromzattal. Az épületeket a falvakban Mezőcsátról, Szentistvánról vagy Mezőkövesdről fogadott mesterek építették, az emberek szerint „matyó mintára". II. A két világháború között épült épületek még nem hoztak gyökeres alaprajzi változást az építkezésekben. Az épületek alapozás nélküliek, vályogtéglából épültek, kőporos-cementes vakolatot kaptak. Alaprajzi rendszerüket tekintve egysorosak, szoba-konyha-szoba beosztással. Egy kivétellel, mert Tiszabábolna egyik portája, amely 1945 körül épült, már előre vetíti a „kvadrátos házak" megjelenését. Az utcafrontra már két szoba kerül, egy-egy nagyméretű háromszárnyú ablakkal. Az alaprajzi rendszer fejlődésében néhány helyen szembetűnően jelentkezik a tört tornác lakótérré válása. A padozatok a szobákban hajópadló, a konyhában mozaik burkolat. Az épületeket kivétel nélkül téglából falazott kéményekkel építették. A szobai fűtést dob, cserép, valamint olajkályhákkal oldják meg, a konyhában főzést fém sparheltekkel. A helyiségek alulbordás deszkafödémmel készülnek, de ezt alulról nádstukkóval borítják, ennek okát a tisztántarthatósággai és a meszelés könnyebbségével magyarázzák. A szobák megvilágítását nagyméretű ablakokkal oldják meg, kicserélve a régi kisebbet. A tetőidom alapvetően megváltozik, alacsonyabb hajlásszögű, teljesen lekontyolt tetőforma alakul ki. Jellemző tetőfedő anyag a hornyolt cserép és a fa. A kisebb tetőszerkezet kialakulásának oka elsősorban a fa hiánya, másod­sorban pedig az, hogy tárolásra már nem használják a padlásteret. III. Előadásom következő fejezetében a vizsgált községek legújabb korban kialakult építészetét kívánom bemutatni. A településtörténeti kutatásokból kiderült, hogy a községek nem tartoznak a dinamikusan fejlődő települések közé. Ennek elsődleges oka a természeti-környezeti adottságokban keresendő. A Tisza szabályozása után még több mint fél évszázadot kellett arra várni, hogy új területfoglalások alakuljanak ki. Még ma is problémát jelent a meg nem állapo­dott talajra való építkezés. A községek a kereskedelmi főútvonalaktól és a nagyobb városoktól távolesnek, tehát semmi lehetőség nem volt a fejlődésre. A népsűrűség 1945. és 1979. között, ha lassan is, de csökkent. A kvadrátos házak területünkön a 30-as évek végétől kezdenek épülni a nagyobb lélekszámú községekben. A vizs­gált településeken pedig az 50-es évek elejétől. Nagyobb arányú építkezés a 60-as évek végétől indul meg. 1968-tól 1979-ig 61 db új lakóház épült a három településen. A lakóházak kivétel nélkül szilárd alapokra épülnek. Jellemző épületanyagok a vályog, kisméretű tégla és gázszi­likát blokk. Itt kell megjegyezni, hogy a községek építőanyag-ellátása rendkívül rossz. Műiden anyagot Mezőcsátról, a TÜZÉP-től kell beszerezni, melynek ellátottsága szintén nagyon kedvezőtlen. Oka, hogy az anyagokat Mezőcsátra még a század elején épült vasútvonalon szállítják. A régi favázas vagonok már nincsenek forgalomban, az új nehéz fém­szerkezetű vagonok viszont csak félig terhelhetők az avult sínpálya miatt, így rendkívül kevés anyag juthat el az elosztó­helyre. Ezt csak azért említem, mert egy ilyen közvetett probléma is hátráltathatja az átépítések folyamatát. A lakosság vályogból a mai napig szívesen építkezne, viszont a pelyva nagyon nehezen szerezhető be. Az elmúlt 35 esztendő alatt a kvadrátos házak alaprajzi fejlődésében jelentős változás következett be. Kezdetben a lakószobák a gazdasági és mellékhelyiségekkel közvetlen kapcsolatban álltak. Ez kb. 1974-ig figyelhető meg. A 60-as évek végétől egy középfolyosó iktatódik a két traktus közé, ezzel a lakószobák a gazdasági és mellékhelyiségekkel köz­vetett kapcsolatba kerülnek. A kvadrátos házaknál elsőrendű meghatározó az, hogy a szobák minden esetben az utcafrontra kerülnek, a gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents