A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Dr. Román András: Népi vagy nemzeti építészet?

dalmakban általában. Ez az a pont, ahol a népi építészet elkülönül a nem népitől. Az építészet vonatkozásában a népművészet és a „grand art"-ban az építtető az uralkodó osztály képviselője, a tényleges kivitelezők a kizsákmány oktakból tomezve. A „grand art"-ban az építtető az uralkodó osztály képviselője, a tényleges kivitelezők a kizsákmányoltakból toborzódnak, a tervező lehet ez is, az is, de mindkettőből más személy. A népi építészetben viszont mindhárom funkciót azonos osztály tagjai, a parasztok töltik be, gyakran személyük is ugyanaz. Itt az építtető - tervező — kivitelező elkülönülése nemcsak osztályjellegében nem jön létre, de legtöbbször az egész építési folyamatban is alig van munkamegosztás. Az építtető maga is részt vesz a munkákban, a kollektív jelleget gyakran a kalákában végzett munka jelenti. A rokonok, szomszédok kölcsönösségi alapon kisegítik egymást. Kőművest, ácsot nem mindig és nem feltétlenül vesznek igénybe, de ha mégis, a mesterember lényegében ugyanannak az osztálynak a tagja, mint a ház gazdája, egyben kivitelezője. Jól tudom, hogy ez a meghatározás nem teljesen szabatos és pontos. A falusi társadalom osztály viszony ai bonyolultak, s minden falusit sommásan a kizsákmányoltak közé sorolni, legyen az egykori jobbágy, későbbi szegényparaszt, módos gazda vagy falusi ácsmester - ez alig menthető egyszerűsítés. De kérem mentsenek most fel a precízebb elemzéstől. Bízom abban, hogy minden pontatlanság ellenére és egzakt osztálymeghatározás nélkül Önök is ugyanezt értik a most egységesnek tekintett parasztságon, mint én. S ha itt az osztály pontos meghatározása helyett inkább „dolgozókat" említünk, a kép rögtön plasztikusabbá válik. A népi építészet az egyetlen az építészet nagy egészén belül, ami nem az uralkodó osztály, hanem a dolgozók sajátja, a dolgozó nép építészete. Mindez nemcsak a lakóházakra igaz, de a falusi építészet más emlékeire is. Rögtön kitűnik, hogy a nagyüzemi termelés mezőgazdasági és ipari emlékei teljesen idegenek a népi építészettől, a falusi vízi- vagy szélmalom azonban nem, hiszen a falusi osztály viszony ok és a társadalmi munkamegosztás szempontjából nincs különbség közte és a parasztember gazdasági épülete vagy akár háza között. Ebből az aspektusból szemlélve talán arra is van lehetőség, hogy az egyházi emléknél (középkoriak tekintetében is) konkrétabban eldönthessük, népinek tartunk-e egy műemléket vagy sem. Nyilvánvaló, hogy e meggondolásból a kegyúri vagy rendi megrendelésre épülő templomok kívül fognak maradni a népi műemlékek köréből, a kis falusi templomok viszont esetleg ide soroltatnak. Már láttuk, hogy a népi építészet emlékeit maguk a parasztok építették és építtetették egyaránt. Építkezni nemcsak manapság drága dolog, nem volt könnyű régen sem. Egészen természetes, hogy a jobbágy vagy zsellérsorban élt paraszt házának funkcióját, szerkezeteit, ennél fogva fő megjelenési formáját is szegénysége határozta meg. Akkora és olyan ház épült csak, amilyenre anyagi helyzetéből futotta, a szerkezeteket pedig az szabta meg, milyen olcsó építőanyag volt leginkább fellelhető. Nem előadásomnak a témája, hogy a magyar parasztház fejlődését a középkortól kezdődően az egysejtű házon át a legáltalánosabb háromosztatú alaprajzig végigkísérjem. Még kevésbé, hogy ennek az általános fejlődésnek az egyes tájék szerinti sajátosságait taglaljam. Az azonban vüágos, hogy a lakás, tárolás és állattartás hármas funkciója teljesen más, mint a városi vagy általában nem népi építészet bármilyen funkciója. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy a tárolás és 411attartás helyszükséglete és épületigénye adottnak tekinthető, így takarékoskodni csak az emberi lakhellyel lehetett, mégmkább elválik a falusi lakóház a várositól, ahol - más gazdasági körülmények között - az építészeti kompozíciót, a ház megjelenési formáját a terek bővebb tervezési lehetősége, ebből eredően helyiségek alá és fölérendelése, reprezentatív igények kielégítése határozza meg. A szegényes igényekből és lehetőségekből az is következik, hogy a magyar parasztház - a gazdasági rendeltetésünket nem számítva - kezdetben csak egy, később kettő, és legfeljebb is csak három helyiségből állt. Ez viszont magával hozta azt, hogy nem alakult ki falun a többtraktusos alaprajzi rendszer, hanem a ház mindig egymenetes. Lehet az épület kisebb vagy nagyobb, hosszú ház, hajlított ház vagy kerített ház, nálunk valamennyi egytraktusos. Városban, a nem népi építészetben viszont kezdettől fogva (vagy legalábbis a gótika óta, amióta a városi építészetet ismerjük Magyarországon) természetszerűleg többtraktusos házak épültek. Ennyit röviden a magyar népi építészetről. Nyilvánvaló, hogy a magyar nemzeti építészet — ha van ilyen — nem azonos amazzal. Következik ez a nép és a nemzet fogalmának különbségéből. Az értelmező szótár szerint: Nemzet: történelmileg kialakult tartós közösség, amelyet közös nyelv, terület, gazdasági élet, valamely jellegzetes kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosság és rendszerint valamilyen államszervezet köt össze. A népnek — ugyancsak az értelmező szótár szerint - kettős értelme van, az első hasonló, mint a nemzetének, a másik azonban, osztálytársadalmakban — mondja a szótár: kizsákmányolt, dolgozó tömeg. Témánk szempontjából ez a meghatározó. A magyar építészet jellemzői tehát nem azonosak a népi építészetével. Nemzet szélesebb fogalom lévén a népnél, a nemzeti építészet is szélesebb körű a népinél, ami mint láttuk, Magyarországon mindig falusias jellegű. Nagy tévedés lenne a városok építészetét, éppúgy nem magyar nemzetinek tekinteni, mint a szakrálist vagy a főúrit. Milyen hát a magyar építészet általában, vannak-e nemzeti sajátosságai? Markáns, egyértelmű bélyegei, olyan, amilyen az orosz építészetnek a hagymakupolák, a töröknek a szamárhátív, nincsenek. Magyarország soha nem volt, már csak nagyságánál fogva se teljesen zárt világ, más, főleg nagyobb országok befolyásától sehol nem volt mentes. Az építészettörténet kimutatta, mely korokban, hogyan hatott a magyarra az itáliai, a bizánci, a francia, az osztrák építészet, tisztán magyarról jellegzetesen és félreérthetetlenül magyarról alighanem soha nem lehetett beszélni. Igaza lehet Der-